Gertrude Stein személy

Ernest Hemingway: Vándorünnep
Stanisław Lem: Szénanátha
Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
Ernest Hemingway: Veszélyes nyár
Lilli Palmer: Dundi Lilli, jó kislány
Sükösd Mihály: Hemingway világa
Fritz Leiber: The Big Time
Paula Mclain: A párizsi feleség
Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
Florian Illies: 1913
Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
Kerstin Gier: Az álmok első könyve
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete
Tommy Orange: Sehonnai

Idézetek

sassenach>!

Délutánonként Gertrude Stein meg én régiségek után kutatva végigjártuk a helyi üzleteket, és emlékszem, egyszer megkérdeztem tőle, szerinte legyek-e író. Erre ő az ő jellegzetesen rejtélyes módján, melyet mindannyian lebilincselőnek találtunk, azt mondta: Ne. – Ezt én igennek vettem…

Kapcsolódó szócikkek: Gertrude Stein
Dün SP>!

    Vannak, akik a koránkelés mellett teszik le a voksukat (mint például Murakami Haruki), vagy rendszerint késő éjszakáig dolgoznak (mint Tom Stoppard); vannak, akik a kiszámíthatóság csendes életét élik (mint Charles Darwin), és akik az iszákos tivornyákét (mint Toulouse-Lautrec); ott vannak a végtelenségig halogatók (mint William James) vagy azok, akik rendszeres munkanapok szerint élnek (ilyen Anthony Trollope); vannak akik csendben dolgoznak (mint Gustav Mahler), míg mások lármás sürgés-forgás közepette (ahogyan például Jane Austen); vannak a rengeteg alkohollal élők (például Friedrich Schiller) és a kávéfüggők (mint Kierkegaard); akiknek hosszúak a munkanapjaik (mint H. L. Mencken) vagy akik naponta csak fél órát dolgoznak (mint Gertrude Stein).
    Nincs egyetlen mágikus recept – sem a magunk, sem a körülöttünk élők számára. Nem leszünk sem kreatívabbak, sem hatékonyabbak azáltal, ha lemásoljuk mások szokásait; még akkor sem, ha ők éppenséggel zsenik. A saját természetünket kell megismernünk, és tudnunk kell, hogy mely szokások szolgálnak minket a leginkább.

60-61. oldal

1 hozzászólás
Bence AP>!

Volt mi tanulnom Cézanne festészetéből, ő győzött meg arról, hogy távolról sem elég egyszerű és igaz mondatokat írnom, hogy olyan távlatot adjak az elbeszéléseimnek, mint szeretnék. Rengeteget tanultam tőle, de nem voltam elég értő ahhoz, hogy bárkinek is meg tudtam volna magyarázni. A titok továbbra is titok maradt. Ha azonban a Luxembourg-ban besötétedett, többnyire átsétáltam a kerteken, és Gertrude Stein rue de Fleurus 27. alatti műteremlakásán kötöttem ki.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cézanne · Gertrude Stein · Rue de Fleurus 27.
3 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

– Vagy ruhát vesz az ember, vagy képet – szögezte le.- Ez csak egyszerű. Aki nagyon gazdag, csak annak futja mindkettőre. Az ember ne törődjön az öltözködésével, ügyet se vessen a divatra, s ha ruhát vásárol, csak arra ügyeljen, hogy az kényelmes legyen és tartós, és akkor telik az öltözködésre szánt pénzből képekre is.
– Ha soha az életben nem veszek többé ruhát – mondtam –, akkor se lesz elég pénzem ahhoz, hogy megszerezzem azokat a Picassókat, amelyekre vágyom.
– Nem is lesz. Picasso a maga számára elérhetetlen.

24. oldal, Miss Stein intelmei (Európa, 1966)

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · Gertrude Stein · Pablo Picasso
Ákos_Tóth IP>!

Lehetséges, hogy az emlék csak sajnálat? Gertrude Stein, a párizsi szalonok nagyasszonya és az avantgárd művészek barátnője, Prousttól alig néhány utcányira didereg. (…) ír egy kis verset, benne ezt a mondatot: „A rózsa, az rózsa, az rózsa, az rózsa.” Akárcsak Proust, ő is szeretne megragadni valamit, ami el akar múlni. 1913 januárjában itt tart már a költészet világa, itt tart már a képzelőerő.

37. oldal (Park, 2014)

Florian Illies: 1913 Az évszázad nyara

Kapcsolódó szócikkek: Gertrude Stein
sassenach>!

Picasso éppen akkor akarta elkezdeni azt, amit később „kék korszak” néven ismertek, de Gertrude Stein és én nála kávéztunk, így azután tíz perccel később kezdte csak el.

Kapcsolódó szócikkek: Gertrude Stein · Pablo Picasso
Hirdetés
Kkatja P>!

– Ki volt Gertrude Stein?
– Kísérletező író. Úgy írt, hogy nem törődött a jelentéssel.
– Ezért került a humoros könyvek közé, mint Spike Milligan?
– A tizedes osztályozás rendszere a felhasználó belátására bíz bizonyos döntéseket. Ez a másik erőssége. Megóv a zűrzavartól, de megengedi a gondolati szabadságot. Elődöm bizonyára úgy ítélte meg, hogy Gertrude Stein még modernistának is túl modern, ezért nincs helye az angol irodalomban A-tól Z-ig, bár többé-kevésbé angolul írt, másfelől amerikai volt, és Párizsban lakott. Már nem él.
    Kivettem az Alice B. Toklas életrajzát, aztán beültem a Minibe…

147-148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gertrude Stein
imma AP>!

Végleg elásta Dondát a Kulaháriból jött Bohu Vamohu docens előadása, aki azért jutott ki Oxfordba, mert a kulturális miniszter sógora volt, előadásának címe pedig így hangzott: A kő mint az európai gondolat hajtóereje.
Arról beszélt, hogy a korszakalkotó tudósok és művészek nevében mindig kő szerepel, itt van például a legnagyobb fizikus (EinSTEIN), a legnagyobb filozófus (WittgenSTEIN), a legnagyobb filmrendező (EizenSTEIN), színházi ember (FelsenSTEIN), s ugyanez vonatkozik Gertrud STEIN írónőre és Rudolf STEINer filozófusra.
Ami a biológiát illeti, Bohu Vamohu STEINachot, az ifjító hormonkúra prófétáját idézte, s a végén nem mulasztotta el hozzátenni, hogy Vamohu lambliai nyelven annyit jelent: „Minden Kövek Köve”.

306. oldal, Donda professzor - Ijon Tichy emlékirataiból

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · Gertrude Stein
2 hozzászólás
Véda MP>!

Ezra Pound-ra azért haragudott [Gertrud Stein], mert egyszer régen túlságosan hirtelen ült rá valami apró, törékeny és kétségkívül kényelmetlen székre, amit – nagyon is meglehet – szándékosan adtak éppen alája, s azt megrepesztette, vagy tán összetörte. Az, hogy Ezra nagy költő, gyöngéd és nagylelkű férfi, s az, hogy tisztességes székben nem tett volna semmi kárt, meg se fordult az agyában. Ezra iránti ellenszenvének okát később eszelte ki, agyafúrtan és kajánul.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ezra Pound · Gertrude Stein
1 hozzászólás
Carmilla >!

Gertrude Stein nem féltékeny francia művészbarátaira, összehozza őket honfitársaival. Hemingway az ő szalonjában ismeri meg Picassót, Matisse-t, Braque-ot, Cocteau-t. Itt barátkozik össze F. Scott Fitzgeralddal, a húszas évek „jazz-korszakának” látványos írójával, Dos Passosszal, a keresztmetszet-regények majdani szerzőjével, Ezra Pounddal, a később fasisztává lett ezoterikus költővel és másokkal.

35. oldal, Műhely és készülés (Európa, 1969)