gép tárgy
Idézetek
Ha egy plasztikdarab alkalmas arra, hogy jó esőkabátot készítsenek belőle, és a lányom nem kap tüdőgyulladást, az nekem már elég ahhoz, hogy elfogadjam a plasztik létezését. Elég, ha a telefon alkalmas arra, hogy a tűzoltókat hívjam, már el is fogadom a telefont. Ha a tévé jó filmet közvetít, elfogadom a tévét. Ha egy mikrofon alkalmas rá, hogy rögzítse azt, amit mondok, mikor az agyam éppen működik, már elfogadom a mikrofont. Hogy a mikrofonba fasiszták is beszélnek? Nyugalom! A tévében ostoba alakok is szerepelnek? Nem baj. Telefonon hülyék is hívnak, és akkor dühöngök, és összetöröm a készüléket? Az sem baj. A plasztikkal a rét füvét helyettesítik? Nem baj. Tudom, hogy Los Angelesben a kipufogók füstje miatt szürke a nap. Tudom, hogy az autó az impotensek eszköze arra, hogy férfiasabbnak érezzék magukat. De ha ezer hülye között akad egyetlen ember, aki azt mondja: nem attól leszek férfias, ha kétszáz kilométeres sebességgel hajtok óránként, nem kell egész nap férfiasnak látszanom, elég, ha egyszer vagyok férfias a nap huszonnégy órájában, és gyalog járok, nos ebben az esetben én felkiáltok, hogy csodálatos az ember, és azért csodálatos, mert megteremtette a gépeket. Nem félek a gépektől: a gépek által válik halhatatlanná a halandó ember. A lemezek közvetítik hozzánk a zenét. A linotype-gépek nyomják a könyveinket. A mágneses szalagok rögzítik a gondolatainkat. Az ember drámája az, hogy nem csak ő maga hal meg, hanem az agya is megöregszik és meghal: és vele mindaz az adomány, amit számunkra tartogatott. De az általa épített gépek megtartják, megállítják az agyát, mielőtt meghalna, kulcsra zárják a gondolatot abban a pillanatban, amikor szavakat öltött, kristályosan rögzítik és érintetlenül visszaadják, így az adomány, amit az ember számunkra tartogatott, nem vész el vele együtt. Ó, ha Krisztusnak magnetofonja lett volna! Bizonyíték lenne a kezemben, amit a hamis keresztények arcába vághatnék, hogy Krisztusé volt az igazság, nem az övék. Ó, ha Buddhának rádiója lett volna! Ó, ha Homérosznak lehetett volna linotype-gépe! Ó, ha Leonardo elektronikus számítógéppel rendelkezhet! Ó, ha Szapphó éghetetlen anyagra vésheti költeményeit! Ó, ha Shakespeare filmet készíthetett volna! Soha senki nem győzhet meg engem arról, hogy a gépek veszedelmesek, gonoszak: az emberek veszedelmesek, gonoszak. A film elködösíti az agyat? Igen, de fel is ébresztheti. Ezért szeretem Vernét: mert moralista, mint én, optimista, mint én. Olyan korszakban élt ő is, amikor úgy látszott, hogy mindenki elvesztette az akaratát, a merészségét a cselekvésre: és ő visszaadta a cselekedni akarását, merészségét. Készítsünk egy szép rakétát, a mindenségit neki, és menjünk a Holdra, a mindenségit, kiáltotta Utazás a Holdba című könyvében. Készítsünk egy szép tengeralattjárót, a mindenségit neki, menjünk a víz alá, a mindenségit, kiáltotta Utazás a tenger alatt című könyvében. De gondoljon Nemo kapitányra, aki démoni szenvedéllyel így kiált: „Legyetek jobbak egymáshoz, ne az Istennel való kapcsolatotokkal törődjetek, törődjetek inkább az egymás közötti kapcsolataitokkal!” Gondoljon Robinson Crusoe-ra, aki azt mondja: „Igen, egyedül vagyok. Ellenem van a Föld, ellenem van a Világegyetem, de van fejem, hohó! Van két kezem, hohó! Én életben tudok maradni, élni tudok, hohó! Hohó!” így hát én mindent szeretek, ami segít abban, hogy tökéletesebbé váljunk: a plasztiktól a rakétákig, mindent. És elegem van az elégedetlenkedésből.
28-19. oldal - Második fejezet - Ray Bradbury
– […] Ez a masinéria… ide figyelj, testvérem, azt állítják róla, hogy gondolkodik! Először nem hittem el. A gondolkodáshoz racionális princípium kell, ahhoz pedig lélek. Hogyan lehetne egy ember készítette “gondolkodó gép" princípiuma egy racionális lélek? Ugyan! Először teljesen istentagadó gondolatnak rémlett. De tudod mit?
– Atyám?…
– Semmi sem lehet ilyen rosszindulatú előre megfontolt szándék nélkül! Biztos, hogy gondolkodik! Én mondom neked, tudja, mi a jó és a rossz, és az utóbbit választotta!
263. - 264. oldal
„Mechanizálódó korunk olyan úton halad, melynek a végén az ember géppé válik.
Ettől csak az ének szelleme véd meg.”
Kodály Zoltán
40. oldal, Kolibri 2018.
A gép funkciója, hogy emberi munkát takarítson meg. Egy teljesen gépesített világban az unalmas robotot teljes egészében gépek végzik, az ember pedig felszabadul, hogy érdekesebb dolgokhoz lásson. Ebben a megfogalmazásban mindez pompásan hangzik. Hiszen rossz nézni, hogy fél tucat ember izzad kegyetlenül, csak hogy kiássanak egy árkot egy vízvezeték számára, miközben egy közönséges masina pár perc alatt kikanalazná a felesleges földet. Miért ne a gép végezze a munka nehezét, hogy az emberek holmi értelmesebb dologra tartogassák erejüket? Csakhogy tüstént felmerül: mit is csináljanak helyette? Nyilván azért szabadítottuk föl őket a „munka” alól, hogy valami olyasmit végezhessenek, ami nem „munka”. De vajon mi munka és mi nem? Munka az ásás, az ácsolás, a faültetés, a favágás, a lovaglás, a halászat, a vadászat, a csirkeetetés, a zongorázás, a fényképezés, a házépítés, a főzés, a varrás, a kalapigazítás, a motorbicikli-szerelés? Vannak olyanok, akiknek ezek mindegyike munka, és vannak, akiknek ezek mindegyike pihenés. Igen kevés olyan tevékenység van, amit ne lehetne munkának és pihenésnek egyaránt osztályozni, attól függően, hogyan kívánunk tekinteni rájuk. Pihenőidejét vagy annak egy részét az ásástól megszabaduló földmunkás esetleg szívesen töltené zongorázással, míg a zongoraművész esetleg örül, ha a szabadban lehet és krumplit kapálgathat. A munka mint valami kibírhatatlanul unalmas, és a nem-munka mint valami feltétlenül kívánatos dolog közötti efféle szembeállítás tehát eleve hamis. Az igazság az, hogy amikor nem eszik, iszik, alszik, szeretkezik, beszélget, sportol vagy egyszerűen lustálkodik – márpedig mindezek nem töltenek ki egy életet –, az embernek szüksége van a munkára, és keresi is a munkát, ha nem is okvetlen nevezi annak. Hiszen a közönséges gyengeelméjűek szintje fölött az életet éppen erőfeszítéseink révén éljük meg.
– […] Asziszem, mi északi munkásgyerekek sokkal intelegencsebbek vagyunk, és sokkal többet tudunk, mind a déli földművelő népek. A szakma kinyitja az eszünket, és az olyanféle gépészembernek, mind én is, muszáj gondúkodni. Tuggya, mikor a gépekkel meg ilyesmikkel foglalkozok, úgy vagyok vele, hogy ha valami jelenséget látok, rögtön az okát kutatom, és gyakran rá is gyüvök. Aztán meg szeretek olvasni, és kíváncsi vagyok rá, hogy azok, akik asziszik, hogy kormányoznak minket, mit akarnak tenni értünk meg velünk.
65. oldal, Ötödik fejezet - Mr. Moore otthona (Európa, 1974)