Georgina Anderson személy
Idézetek
– Tehát maga a kalóz? – szólalt meg Anthony.
– Anthony! – kiáltott fel a felesége.
Georgina is összeráncolta a szemöldökét.
– Ne olyan hangosan, Tony. Kérlek, ne használd ezt a szót a nyilvánosság előtt, amikor Gabbyről beszélsz. Nem akarom, hogy rontsd az esélyeit.
Gabrielle viszont látta, hogy senki sincs a közelükben, aki meghallhatta volna Anthony szavait. A magas fekete férfi mégis bűnbánó arcot vágott, pedig biztosan csak vicces megjegyzésnek szánta. Ezért a lány elmosolyodott.
– Igen, méghozzá a legvérszomjasabb fajtából való. Kár, hogy nincs itt néhány fedélzeti deszka, hogy bebizonyítsam, mire vagyok képes.
133. oldal
[…] A lány most kezdett arra gondolni, hogy utolsó gyermekként neki már nem jutott a józan észből, pedig a családja többi tagja oly bőségesen meg van áldva vele.
[…] A paraván mögött Georgina mosolyogni kezdett – és öt percig nem is tudta abbahagyni. Aztán furdalni kezdte a lelkiismeret.
Nem lett volna szabad megsérteni az önérzetét, Georgina. Most mérges.
Mit törődsz vele? Te se szereted. Ráadásul megérdemelte, mert olyan öntelt.
Erre minden oka megvan. Mielőtt tegnap este minden megváltozott, Isten legcsodálatosabb teremtményének hitted.
Tudtam! Alig vártad, hogy kárörvendezhess, mert azt hiszed, hogy nagyot hibáztam. Mi van, ha tényleg azt tettem? Az én életemről van szó, és olyan hibákat követek el, amilyeneket akarok. Nem is tagadom, hiszen én adtam neki engedélyt.
Nem volt rá szüksége. Anélkül is a magáévá tett volna.
Ha így van, akkor meg mit tudtam volna tenni?
Túlságosan előzékeny voltál.
Tegnap este egyáltalán nem panaszkodtál… Istenem, magamban beszélek!
– […] Azt hiszem, meghívom hozzánk vacsorára. Ő és Nicholas összebarátkozhatnának, nem gondolod?
– Megőrültél? — kérdezte Georgina tágra nyílt szemmel. — Bennük túl sok közös vonás van… mindketten gyűlölik a férjemet. Azon igyekszem, hogy véget vessek az ellenségeskedésnek, és nem akarok egy szövetségest ajánlani Warrennek James ellen.
– […] Most már George itt van a városban, ezért ő is elkísérheti a bátyját az elegáns bálokra, ahol a fiatal lánykák lesben állnak.
– Vigyázz, miket beszélsz, kölyök! Ez azt jelenti, hogy nekem is részt kell vennem rajtuk.
Jeremy felnevetett. Tudta, hogy az apja mindenkinél jobban gyűlöli a londoni társasági életet.
– Azt hiszem, elnézést kell kérnem magától.
Gabrielle úgy meglepődött, hogy ijedtében nagyot ugrott. Rémülten fordult hátra, és megpillantotta James Maloryt, aki észrevétlenül a közelébe került.
– Elnézést akar kérni?
– Igen, mert bántani fogom a barátját – magyarázta James.
A lány pontosan ettől tartott. Pedig a lord hangja nem volt mérges, és teljesen nyugodtnak tűnt. Még nem ismerte eléggé, és nem tudta, hogy James Malory arca soha nem árulja el az igazi érzéseit.
– Szükséges ez? – kérdezte kétségbeesetten. – Richard teljesen ártalmatlan, és Georgina már lehűtötte a lelkesedését.
– Birtokháborítást követett el, és ezt nem tűrhetem.
Richard csalódott arccal indult Gabrielle felé, de amikor észrevette Jamest, villámgyorsan sarkon fordult, és futásnak eredt. Mulatságos volt látni, hogy milyen fürgén veti át magát a falon, ami Maloryék kertjét elválasztotta a szomszéd birtoktól.
– Okos fiú – morogta James. – Nem szeretek falra mászni.
– Majd meglátod, hogy minden rendben lesz, chérie. Imád téged.
– Minden nőt imád – válaszolta Gabrielle.
Richard felnevetett.
– Én is, de mindegyiket odaadnám, ha megkaphatnám…
– Hallgass! – szólt rá akkor Gabrielle komolyan. – Richard, légy szíves, ne epekedj tovább egy másik férfi felesége után. Malory nem fogja még egyszer eltűrni a közeledésedet. Aggódom az életedért, ha nem józanodsz ki.
– Ki mondta, hogy a szerelem józan?