!

Georgiana Darcy személy

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Julia Barrett: Önteltség és önámítás

Idézetek

>!
SMesi P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Ami Elizát illeti, reá sok feladat várt. Ki akarta fürkészni minden vendégének hangulatát, le akarta csillapítani önnön kedélyét, s kellemessé kívánta magát tenni látogatói előtt. Legjobban az utóbbi feladattól félt, pedig itt számíthatott leginkább sikerre, mert akiknek tetszeni akart, azok eleve részrehajlók voltak irányában. Bingleyben megvolt a készség, Georgianában a vágy, Darcyban az eltökéltség, hogy jól érezzék magukat a társaságában.

226-227. oldal

>!
latinta SP

     – Úgy tűnik, mindig sikerül megzavarnom önt, Miss Darcy. Ugyanakkor biztosíthatom, nem akarok semmi rosszat. Csak azért jöttem, hogy megnézzem a kápolna néhány régebbi tervrajzát, amiket a bátyja volt szíves megmutatni nekem a megérkezésem napján. Megígérem, hogy egy perccel sem zavarom tovább, mintsem az szükséges.
    Georgianát annyira meglepték ezek a szavak, hogy barátságosan válaszolt az építésznek:
     – Inkább nekem illene bocsánatot kérnem – mondta, mielőtt összeszedhette volna magát. – Annyira elmerültem a Marmionban, hogy azt sem tudtam, hol vagyok.
    Az építész mosolyogva közelebb lépett hozzá.
     – Ilyen hatással vannak önre Scott sorai? Ilyen mértékű érzékenység romantikus természetre utal. Magam is nagy csodálója vagyok, de ha választhatok, szabadidőmben inkább honfitársa, Burns verseit olvasgatom. Ismeri a munkáit?
     – Burnst, a költőt! – kiáltotta Georgiana elpirulva. – Aligha várhatom a bátyámtól, hogy a könyvtárába beengedje egy ilyen rossz hírű ember műveit.
     – Mr. Darcynak becsületére válnak szigorú elvei – válaszolta azonnal az építész. – Ám ha én is hozzáfűzhetnék valamit, azt kell mondanom, hogy más mércével kellene mérni a költőt, és mással a jellemes embert. Burns költészetén pedig ott a zseni kézjegye.
    Majd teljesen belemelegedve a témába, így folytatta:
     – Nem mintha tehetsége csak szerelmes verseiben volna nyilvánvaló. Ha kézbe venné komolyabb hangvételű munkáit, mint amilyen például az Azért is, azért is, nehezen hiszem, hogy nem kavarná fel. Ha annyira csodálja Scottot, Miss Darcy, mekkora hatással lenne önre Burns!

93-94. oldal, Harmadik könyv, Huszonegyedik fejezet (Lazi, 2007)

Julia Barrett: Önteltség és önámítás Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének folytatása

>!
latinta SP

     – Én úgy tudtam, hogy Miss Darcy jobban szereti a könyvek világát, és mivel Pemberley nagy hírű könyvtára áll a rendelkezésére, kevéssé számíthatunk arra, hogy könnyed szórakozásokban lelje örömét. Nem így van, kedves Georgiana?
     – Ön túloz, Miss Bingley – válaszolta Georgiana. – Bárcsak igaz volna, amit feltételez, azonban kifejezetten kedvelem a reggeli sétákat, és különben sem merném azt állítani, hogy olvasmányaim komoly természetűek. Bevallom, inkább a szórakozásért olvasok, nem pedig tanulási célzattal.
     – Akárhogy is – erősködött mosolyogva Miss Bingley –, ön valóban sok-sok órát tölt a könyvek mellett, így valamennyiünket tanítványának tekinthet.
    Mary nem bírta tovább.
     – A komoly tanulmányok mindazonáltal teljességgel különböznek az önök által említettektől. Csupán az, hogy valaki magányosan olvasgat, még nem jelent tudományosságot. Az csak abban nyilvánul meg, amikor az egyén már annyira belevetette magát, hogy még a szeme is megromlott tőle. én a magam részéről már hozzá vagyok szokva, hogy olvasás közben teljes elmémet az olvasottaknak szenteljem, és ahogy önök is láthatják, a szemem valóban meg is sínylette ezt. Senki sem állíthatja, akinek jó a látása, hogy komoly tanulmányokat folytat.

102-103. oldal, Harmadik könyv, Huszonkettedik fejezet (Lazi, 2007)

Julia Barrett: Önteltség és önámítás Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének folytatása

Kapcsolódó szócikkek: Caroline Bingley · Georgiana Darcy · könyv · Mary Bennet · olvasás · Pemberley
Hirdetés
>!
latinta SP

     – Észrevette már, Miss Darcy – mondta –, hogy a zene, melyet általában azért magasztalnak, mert még a vadakat is megszelídíti, rendelkezik azzal a kevésbé áldásos tulajdonsággal is, hogy némelyeket szenvelgésre késztet? Példának okáért az önök máskülönben élvezetes estélyén, ott a Grosvenor Square-en, ön a valóban kiváló zene hallgatásába merülten üldögélt csendesen. Másokat azonban annyira lefoglalt az, hogy látsszék rajtuk az élvezet, itt a sorozatos sóhajtozásokra és az elragadtatástól csillogó szemekre gondolok, hogy aligha hihető, hogy akár egyetlen hangot is meghallottak.

193. oldal, Ötödik könyv, Harmincötödik fejezet (Lazi, 2007)

Julia Barrett: Önteltség és önámítás Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének folytatása

Kapcsolódó szócikkek: Georgiana Darcy · James Leigh-Cooper · zene