Georgia Nicolson személy
Idézetek
Azt hiszem, a Cosmo riportere leszek – mert egy csepp ész sem kell hozzá. Vagy pedig férfi, mert ahhoz sem.
96. oldal
– Sokat beszélgettek Svennel? – kérdeztem Rosie-tól.
Ő elgondolkodott egy kicsit: – Főleg Sven szokott beszélni.
– Miről?
– A leghalványabb fogalmam fogalmam sincs. Mint azt te is tudod, Sven nem angol. Talán a rénszarvasokról.
-Nem zavar, hogy mást se csináltok, mint smároltok?
-Nem.
58-59. oldal
Futás közben odaszóltam Jasnek: – Mutti nagyon gyanakvó volt reggel, mikor emlékeztettem rá, hogy ma éjjel nálatok alszom. Olyan volt, mintha nem hinne nekem. Mintha talán hazudnék.
– Hiszen hazudsz.
– Jaj, Jas, olyan szőrszálhasogató vagy.
107. oldal
Azt mondtam Jasnek: – Nevetséges, Karcsú mennyire rosszhiszemű. Meggyanúsított, hogy nem adnám át a szüleimnek az üzenetét, és eltitkolnám, hogy fel vagyok függesztve!!!
Jas azt mondta: – Hmmm… Mit akartál mondani az anyukádnak, miután megsemmisítetted az üzenetet?
– Te sem vagy jobb Jas, mint mások.
– Tudom, csak kíváncsiságból kérdezem, hogy mit mondtál volna.
– Megjátszottam volna a rejtélyes gyomorgörcsöt. A tavalyi matekdoga óta nem vetettem be.
168. oldal
Délután 5.16 Jas Nyuszikámnak hívja! Ez hihetetlenül béna!!! Absolutemento pathetico! Nyuszikám!!! Tom!!! Hahahahahaha.
Délután 5.18 Őt pedig Tom Pónak!!! Mint a Teletubbiesban. Jó ég, milyen szánalmas!
Délután 5.19 Po. Te jó ég!
Délután 5.20 Persze cipzár van a számon, mind Nyuszikámmal, mind Póval kapcsolatban.
Délután 5.21 Akármilyen vicces, sosem említem meg Nyuszikámat és Pót.
Délután 5.23 Jas visszajött, mire megkérdeztem:
-Hogy van a Nyuszikád?
Délután 6.20 Befejeztem. Senki sem bánhat így velem. Van büszkeségem. Hogy meri megkérdőjelezni az érettségemet?
Telefonálok Jasnek. – Jas?
– Tessék?
– Ugye szerinted sem kéne elmennem hozzá és könyörögnöm neki?
63. oldal
Mi ütött Elvisbe? Jas és én ártatlanul sóhajtoztunk a tudományos blokk mögött, mikor odajött hozzánk. A füle lebegett a szélben. Egyfolytában károgott.
– Miben sántikáltok?
– Semmiben. – feleltem.
– Ezt nem veszem be. Ismerlek benneteket. Fogadok, hogy a kunyhóm körül sündörögtetek. […]
Jas szó nélkül ment mellettem. Én tovább méltatlankodtam: – Miért? Mást sem hallani tőle, mint hogy bejárunk a tetves kunyhójába. Miért pont mi? Miért vádol minkett azzal, hogy bejárunk a kunyhójába? Miért?
Mire Jas azt mondta: – Mert bejárunk a kunyhójába.
– Na és?
93. oldal