Georges Clemenceau személy

Csonka újabb fővárosi diadalútjáról beszél.
– Az akadémisták autogramot kértek, a dékán kijelentette, hogy lefordíttatja a tanulmányaimat franciára, és elküldi Maigret-nek. Nemcsak agyafúrt a párizsi, de lelkiismeretes is, minden megkeresésre válaszol. És szereti a magyarokat. Állítólag egy fogadáson azt mondta Clemenceau-nak:
– „Nem elég, hogy szétdúlta menyének családját, az országával is ezt kellett tennie?” A Clemenceau fiú meg Michnay Ida házasságára gondolt persze…

229. oldal, 8. (szegény Teodóra)

Clemenceau továbbra is rendszeresen ellátogatott a frontra, hogy értékelje a helyzetet tábornokaival, és bátorságot öntsön a katonákba. […] Az automobilja egyszer kemény tüzérségi tűz alá került; a tisztek szemrehányást tettek neki, amiért könnyelműen az életét kockáztatta, mire ő csak annyit felelt: „Ezek a kurva tábornokok mindig rémüldöznek valamitől.”

204. oldal

Európa új rendjének kialakítása lényegében a győztes hatalmak négy vezetőjére, az Egyesült Államok elnökére, Woodrow Wilsonra, a francia miniszterelnökre, Georges Clemenceau-ra, a brit miniszterelnökre, David Lloyd George-ra és az olasz miniszterelnökre, Vittorio Orlandóra hárult. Cseppet sem irigylésre méltó feladattal szembesültek, amikor megérkeztek Párizsba, hogy 1919 januárjában munkához lássanak.

139. oldal

Clemenceau azt mondta: „A háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a tábornokokra lehessen bízni”. A tapasztalat azt mutatta, hogy ahhoz is túl komoly, hogy a politikusokra lehessen bízni.

„Szánom azokat, akik mindenkivel barátkozni akarnak. Az élet egy csata.” (Clemenceau)

20. oldal

Az őt rajongva szerető, seregnyi fogadott gyermeke, valamint meleg szívű, de házsártos feleségének körében élő Monet sokféle emberrel tartott fenn baráti kapcsolatot: a szomszédságában lakó, s a későbbiekben a kormányzathoz jó kapcsolatot jelentő, tiszteletre méltó Clemenceau-tól kezdve a régi pályatársain kívül olyan, e körben ritkán előforduló művészekig, mint Félicien Rops, Carolus-Duran, Jules Chéret és a Guy de Maupassant, Léon Daudet, Mallarmé és Huysmans nevével fémjelzett írótársaságig. A festő híres ínyenc volt, különösen salátái voltak népszerűek.

339. oldal, 9. fejezet - Kétségek és viszályok (Officina Nova, 1993)

1919-ben gyakorlatilag Woodrow Wilson, Lloyd George, és Georges Clemenceau együttes fennhatósága alá tartozott a világ. Párizsban üldögélve eldöntötték, mely országok létezzenek és melyek ne, milyen országok szülessenek, hol húzódjanak a határaik, ki kormányozza őket, és a Közel-Keletet – valamint a világ más részeit – hogyan osszák fel a győztes hatalmak között.

136. oldal

Clemenceau […] felismerte, hogy Monet művészetéhez hozzátartozik a panaszkodás és az önmagában való kételkedés örökös gyötrelme. „Szóval folytasd csak a nyávogást – buzdította a Tigris –, mert erre van szükséged ahhoz, hogy fess. […] Ha boldog lennél, nem is volnál igazi művész, mert ahol te tartasz, ott arra van szükség, hogy az ember túllépje a határait. […] Úgyhogy lovald csak dühbe magad ötpercenként, mert ez pezsdíti fel a véredet.”

339. oldal

“A háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzuk” – mondta Georges Clemenceau. Ukrajna esetében a háborút egy komikus színészre bízták.

13. oldal

312. oldal