!

George Orwell személy

Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz
Körmendy Zsuzsanna: Arthur Koestler
Jeffrey Meyers: Orwell
Zadie Smith: A szépségről
Haruki Murakami: After Dark
Ungvári Tamás: A feledés enciklopédiája
Chuck Palahniuk: Altató
Deyan Sudjic: Épület-komplexus
John Lukacs: Öt nap Londonban
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
Irvine Welsh: Skagboys
Donald L. Miller: A levegő urai
Ian McEwan: Mézesmadzag
Yuval Noah Harari: Sapiens
Stephen King: Rémálmok bazára
Murakami Haruki: Sötétedés után
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Daniel Kalder: A pokoli könyvtár

Idézetek

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

Orwell papa fordítva gondolta.
Nagy Testvér nem figyel senkit. Nagy Testvér énekel és táncol. Nyulakat húz elő a kalapjából. Amikor ébren vagy, Nagy Testvér minden pillanatban megpróbálja lekötni a figyelmed. Mindent megtesz, hogy ne tudj koncentrálni. Mindent megtesz, hogy elárasszanak az ingerek. Mindent megtesz, hogy elsorvadjon a képzeleted. Míg végül annyi hasznát veszed a fantáziádnak mint a vakbelednek. Nagy Testvér mindent megtesz, hogy lekösse a figyelmedet.
Az állandó kajáltatás rosszabb, mintha mindig figyelnének. Ha a világ folyamatosan eltelít, nem kell azon aggódniuk, hogy mi jár a fejedben. Ha mindenkinek elsorvad a képzelete, senki sem lesz veszélyes többé a világra.

25-26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell
>!
Dün SP

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Hampstead Heath! London glóriája! Ahol Keats sétált és Jarman kefélt, ahol Orwell edzette gyenge tüdejét, és Constable mindig talált valamilyen szentséget.

303. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell · Hampstead Heath · John Keats
>!
selfmadehell P

George Orwell a politikáról és a kultúráról szóló, nem sokkal halála előtt írt esszéjében kifejtette, hogy a költészet fennmaradhat egy totalitárius korban, „bizonyos művészetek és félművészetek, így az építészet számára pedig kifejezetten előnyős is lehet a zsarnokság”, a prózaíró azonban „csak a hallgatás és a halál között választhatna”.

352. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell
>!
psn

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Mark ledobja magát a kanapéra, és a kezébe veszi az Orwell-regényét. A lelkész lánya az, az első rendes könyv, amit elolvastam a suliban, miután megállapították, hogy diszlexiás vagyok, és elkezdtek foglalkozni velem. Nem érdekelt, hogy kábé ötször olyan hosszú, mint a többiek szövegei, és az sem, hogy kibaszottul szívattak, amiért flúgos voltam, mert egyszerűen imádtam azt a könyvet. Orwell odabaszott. Nekem az a véleményem, hogy ahhoz a faszihoz senki nem ér fel.

330. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell
>!
latinta SP

     – Reni? – kérdezte Arnold, én pedig odakaptam a fejem. Jaj, nem figyeltem.
     – Bocs, elbambultam – szóltam zavartan.
     – Azt látom – bólintott, és rosszallóan az árkádok alatt állókra nézett. – Csak azt mondtam, hogy szerintem az Állatfarm tetszene neked.
     – Orwell?
     – Igen. Hamar elolvasod, nem hosszú, viszont nekem az egyik legnagyobb könyvélményem, így bátran ajánlom. – Matatott a katonai hátizsákjában, aztán előszedte a könyvet.
     – Köszönöm.
     – Miről szól? – kérdezte Virág, miközben fújt egy hatalmas rágólufit, ami kipukkadva beterítette a fél arcát. Arnold pislogás nélkül nézte, majd sóhajtva magyarázni kezdte.
     – Azta – bólogatott Virág. – Nekem is van farmom a Facebookon! De durva.
     – Virág – Arnold szemmel láthatóan kereste a szavakat. – Kevesebb virtuális élet, könyörgöm!

26-27. oldal, Január 19., kedd (Ciceró, 2011)

>!
Anó P

Egész ebédszünetben Arnoldnak magyaráztam arról, hogy mennyire, de mennyire megfogott az Állatfarm, és hogy majd biztosan újra elolvasom, mert még mindig sokszor eszembe jut, és egyszerűen zseniális… szóval ömlengtem, mire Virág próbált bekapcsolódni a beszélgetésbe. Mikor elmondtam neki, hogy miről van szó, teljesen kiakadt, és biztosított minket arról, hogy a virtuális farmján kitörli a disznókat. Nos, nem biztos, hogy Orwell üzenete ez volt, mindenesetre klassz, hogy valamilyen szinten Virágra is hatással van. ☺

35. oldal, Január 20., szerda (Ciceró, 2011)

Hirdetés
>!
pulse

Egyetértek George Orwell-lel, a nagy szocialista íróval, aki szerint a gazdag ember olyan szegény ember, akinek van pénze.

229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell
>!
Adrirawia

     – Orwellt kaptam – néztem a szemébe, mire bólintott, és szorosan magához ölelt.
     – Ne már, hogy neked ez mond valamit – dühöngött Zsolti.
     – Az emberek többségének ez mond valamit. Az intelligens rétegnek – vágta rá Kinga, begombolva a fehér kabátját.
     – Nem tartasz elég intelligensnek? Mér’?– kérdezte Zsolti, és a kérdését akár komolyan is vehettük volna, ha nem bandzsít közben.

460. oldal, Január 10., hétfő (Ciceró, 2011)

2 hozzászólás
>!
latinta SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Amikor teljes volt a létszám, Máday becsukta az ajtót, és rátelepedett a teremre a síri csend. Megkaptuk a lezárt borítékot, és mielőtt felnyitottam volna, lehunytam a szemem, és próbáltam összeszedni magam. A többiek már mind nekiálltak, úgyhogy remegő kézzel kibontottam, és elöntött a megkönnyebbülés. 1984. Áááááá!
    Vigyorogva néztem körbe, remélve, hogy valaki viszonozza az „úristen, de örülök!” pillantásom, aztán azonnal legörbült a szám, mert csak Vladárral találkozott össze a tekintetünk. Csontos arca feszült volt, és látszott rajta, hogy ha pillanatokon belül nem kezdem el a munkát, valamilyen ürüggyel kizavartat. Lehajtottam a fejem, és nekikezdtem. Pontokra bontottam az egészet, elsőként bemutattam a szerzőt, a munkásságát, a mű születésének körülményeit (hálát adok magamnak, amiért annyira imádom ezt a könyvet, hogy szétwikiztem magam az olvasása után), aztán rátértem magára a regényre. A többiek gyilkos pillantással néztek fel az írásból, amikor kértem még egy lapot. Aztán még egyet. Szívből írtam, igazi rajongóként, azt sem bánva, hogy az írásomról üvölt az elfogultság, és objektív helyett maximálisan szubjektív lett az egész. Nem baj, mert ezúttal nem bemutatni akartam egy könyvet, hanem bemutatni azt, hogy én miért szeretem ennyire. Amikor végeztem, leadtam Mádaynak, és ahogy kifelé mentem, Kardos óvatosan elmosolyodva egy aprót biccentett. Oké, titkos kedvenc tanulója vagyok, ő pedig a titkos kedvenc tanárom. Mellesleg irtóra nagy mázlim volt, az egész tanulmányi hét programját Máday és Borrel igazgató állítja össze, a szaktanároknak fogalmuk sincs róla, hogy mit fogunk kapni. Érthető okokból, természetesen.

    A többiek az aulában vártak, és amikor megpillantottak, hirtelen nem tudták, hogy miért végeztem idő előtt. Az arcokon keveredtek az érzelmek, senki nem értette, hogy ez most jó hír vagy rossz.
     – Végeztem – léptem oda hozzájuk.
     – Iiijjj, Reni, mondj már valamit – pislogott nagyokat Virág, és a feszült heklyzetet ugrálással vezette le.
     – Orwellt kaptam – jelentettem be sóhajtva, és hirtelen kiment belőlem az adrenalin, ami egészen addig hajtott, és ahogyan levonult az érzés, őrületes fáradtság kerített hatalmába.
     – Mi az az Orwell? – kapkodta a fejét Zsolti.
     – Legalább ne nyilvánosan lennél ennyire sötét – nézett rá Kinga hitetlenül.
     – Ez most jó hír? – hagyta figyelmen kívül őket Macu, és visszatért a témához.
     – Igen – nyögtem ki, és a többiek akkor felfogták, hogy nagy valószínűséggel nyertem. Füttyögtek meg tapsoltak, Dave meg akart interjúvolni a telefonjával, úgyhogy randalíroztunk az aulában, egészen addig, amíg a portás ki nem rúgott minket. Merthogy még tartott a verseny.
    A suliból kiérve még javában meséltem a részleteket, amikor Cortez megérkezett. Szó nélkül leszaladtam a lépcsőn, és megálltam előtte.
     – Hogy sikerült? – előztem meg a kérdezésben.
     – Szerintem megvan a szóbeli – mondta, én pedig büszkén bólintottam. A negyedik nyelv, amit legalább középfokon beszél. (A spanyollal együtt. Angol és francia felsőfok.) És rá mondja valaki, hogy nem okos. Pfff. – Neked? – kérdezte.
     – Orwellt kaptam – néztem a szemébe, mire bólintott, és szorosan magához ölelt.
     – Ne már, hogy neked ez mond valamit – dühöngött Zsolti.

(…)

    Irodalom tanulmányi verseny: 5/5* – nem is érdekel a többi, csak ez legyen meg.
    2+2=5: 5/5 – még jó, hogy sokat töprengtem ennek a jelentőségén. Igen részletesen ki tudtam fejteni az esszémben.

459-461. oldal, Január 10., hétfő (Ciceró, 2011)

>!
Belle_Maundrell 

     – Mi az az Orwell? – kapkodta a fejét Zsolti.
     – Legalább ne nyilvánosan lennél ennyire sötét – nézett rá Kinga hitetlenül.

460. oldal, Január 10., hétfő (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: George Orwell · Nagy Zsolt · Szatmáry Kinga