George Duncan személy
Idézetek
– Az okos emberek gyakran kirekesztettnek érzik magukat, szívem.
– Amerika a The New Yorker – szokta felelni. – A dzsessz. Meryl Streep.
38. oldal
– Apa boldognak tűnik.
– Ő mindig boldognak tűnik. Ami nem azt jelenti, hogy az is.
– Ne mondd nekem, hogy még mindig aggódsz érte, anya!
– George-dzsal elég egyszer találkozni, és egy életen át aggódni fogsz.
150. oldal
– […] Amúgy, George, nem szívesen közlöm veled a rossz hírt…
– Ki vele, hadd hallom. Gyerünk, rajta, rajta, rajta…
– Akkor kimondom. Istenem. A rabszolgaságot kétszáz évvel ezelőtt eltörölték, tudod.
35. oldal
– …Te mosolyogsz.
– Nem is.
– De mosolyogsz. Szándékosan csináltad.
– Nem is!
– Mehmet!
– Mindenért engem hibáztatsz! Ez rasszizmus!
34-35. oldal
– […] Színes volt a világ már, amikor megszülettél, George? És volt gravitáció az elejétől?
36. oldal
Sose tudott igazán lelkesedni az e-könyvekért, mert azok számítógépfájllá degradálnak egy könyvet, és a számítógépfájlok eldobható dolgok, olyasmik, amiket az ember igazából sosem birtokol.
80. oldal
És hogy mutatnak a polcon! Ahogy ilyen-olyan szeszély szerint sorakoznak. George szeszélye egyszerű volt – szerző szerint, egy adotton belül időrendben –, de korábban szortírozta már őket méret, tárgy, kötésfajta alapján is. Valamennyien ott voltaj a könyvespolcain, nem lehetett betelni velük, történetük olvasótól függetlenül ott tombolt bennük: Dorothea Brooke örökké vakon fog férjet választani, a virágzápor örökké beköszönt José Arcadio Buendía halála éjszakáján, Hal Incandenza örökké világvégét fog játszani az enfieldi teniszpályán.
80-81. oldal
→ |
---|
Aztán megtalálta a könyvet […] Egy Updike volt, amelyet nem olvasott (soha életében egyetlen Updike-ot sem olvasott), és a Liliomos szépségben címet viselte.
83. oldal
→ |
---|