Georg Wilhelm Friedrich Hegel személy

Hamvas Béla: Patmosz I-II.
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások
Hamvas Béla: Karnevál
Hamvas Béla: Az ősök nagy csarnoka I-IV.
Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk
Albert Camus: A lázadó ember
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Bohumil Hrabal – Szigeti László: Zsebcselek
Hamvas Béla: Arkhai
Friedrich Nietzsche: Ecce homo
Ancsel Éva: Éthosz és történelem
Alain Badiou: A század
Földényi F. László: A fiatal Lukács
Jacques Le Goff: Az értelmiség a középkorban
Kercsó Attila: Népszerű járványtan
Hans-Georg Gadamer: A szép aktualitása
Miguel de Unamuno: A tragikus életérzés
Karl Marx: Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája
Köves Erzsébet (szerk.): Interjú I-II.
Bódy Zsombor – Ö. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe
Arthur Schopenhauer: Az ideálisról és reálisról szóló tan
Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.
Heller Ágnes: Általános etika
Bagdy Emőke – Csernus Imre – Czeizel Endre – Daubner Béla – Feldmár András – Kádár Annamária – Kígyós Éva – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor: Belső utakon
Csiki László: A szótolvaj
Fejtő Ferenc: Heine
Mette Jakobsen: Minou szigete
Almeida Garrett: Utazás szülőföldemen
Karikó Sándor (szerk.): Az alkalmazott filozófia esélyei
Kertész Iván: Halhatatlan operahősök halála
Prohászka Lajos: Történet és kultúra
Lukácsy András: Felismerem-e Angyal Istvánt?
Albert Schweitzer: Albert Schweitzer, a gondolkodó

Idézetek

kaporszakall>!

Hegel, ez a nagy definícióalkotó, arra törekedett, hogy meghatározásokból alkossa újjá a világegyetemet, annak a tüzér őrmesternek a módjára, aki szerint úgy készül az ágyú, hogy vesz az ember egy lyukat és bevonja vassal.

9. oldal, I. A hús-vér ember

Miguel de Unamuno: A tragikus életérzés Tragikus életérzés az emberben és a népekben

Kapcsolódó szócikkek: Georg Wilhelm Friedrich Hegel
5 hozzászólás
Scarlett0722 P>!

A „tragédia születése" (…) Hegel-ízű, helyenként meghintve Schopenhauer gyászhuszár-parfümjével…

Friedrich Nietzsche: Ecce homo Hogyan lesz az ember azzá, ami

1 hozzászólás
gwyneira>!

Papa azt állítja, hogy az első szó, amit kimondtam, az volt: Hegel. Mama szerint viszont épp akkor faltam be az első hatalmas adag sült almát életemben, és csak csuklottam.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Georg Wilhelm Friedrich Hegel
2 hozzászólás
sophie P>!

Mivel Hegel-konferencián voltunk, sörözés közben azt a kérdést tettem fel neki, ha élne, Hegel, vajon nem tartaná-e a sportot azon kategóriák egyikének, amelyekben az abszolút szellem mutatkozik meg? Miként a vallásban, a filozófiában és a művészetben. Mert a sport ma olyan jelenség, amilyennek Hegel nem ismerte. A sport már-már a vallást helyettesíti. Hegel korában még nem hozta lázba az emberek tömegeit. Számomra az eseményszámba menő futballmeccsek: misék! Marcuse elnevette magát, majd azt mondta: Ja, mein lieber Herr: Igen. Sőt csodálkozott, hogy sörözés közben milyen tündérien vetettem föl a kérdést, s hogy ez nem neki jutott eszébe.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Georg Wilhelm Friedrich Hegel
Sándor_Langer_Pudingman P>!

A nihilista forradalom, mely történelmileg a hitleri vallásban fejeződött ki, fölkeltette a semmi féktelen dühét, mely végül önmaga ellen fordult. A tagadás ezúttal, Hegel dacára, nem volt teremtő. Hitler, tán még mindig egyedülállóan a történelemben olyan zsarnok, akinek semmi nem írható a javára. Öngyilkosságot hozott és öldöklést, önmagára, népére, a világra. Hétmillió legyilkolt zsidó, hatmillió deportált vagy megölt európai, a háború tízmillió áldozata tán még mindig nem elégséges ahhoz, hogy a történelem kimondja az ítéletet: a történelem hozzászokott az öldökléshez.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Georg Wilhelm Friedrich Hegel
Scarlett0722 P>!

Guénon megértette, hogy amit az európai filozófia, (…) és sok más irányzat csaknem száz éve, Hegel óta keres, az nem egyéb mint az egész emberiségre kiterjedő egyetemes őstudás. Az őskorban, keleten, és a középkor végéig nagyobbára Európában is ezt tudatosan őrizték, s a nemzedékek egymásnak átadták. Ezért nevezi Guénon az őstudást hagyománynak.

Kapcsolódó szócikkek: Georg Wilhelm Friedrich Hegel · René Guénon
Kuszma P>!

A tisztogatás logikája, jegyzi meg okosan Hegel, nem más, mint létrehozni a semmit. A tiszta szabadságnak végül a halál az egyetlen lehetséges megnevezése, és a „jó halál” az egyetlen dolog, amelyre nemigen lehet gyanakodni.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Georg Wilhelm Friedrich Hegel
danaida>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Egyéb üdőben filozófusokrúl mesélvén, valami nem annyit jelentene, hogy én gyerek vólnék, de ugyan hogy Hegel a Micimackó, csak rámutat vala a teknősökkel átellenes homályos zúgban álló valamicskére, hogy mi vón az. Kagyló. Ó nem, kedves kis Lila, láthassa bizon, ez egy asszoni nemzőszerv.

103. oldal, Inventárhattyú (Magvető, 1987)

Kapcsolódó szócikkek: Georg Wilhelm Friedrich Hegel · Micimackó
Richard_the1st>!

A Nyaklánc-per 1786-ban folyt le. Három év múlva kitört a forradalom.
A forradalmat, mint zendülést, mint pusztító vulkanikus kitörést, természetesen a nép „csinálta”, vagyis pontosabban a párizsi utca népe, a Saint-Antoine külváros sötét tömege, a munkások, akik az ügyetlen francia-angol kereskedelmi szerződés következtében átmenetileg munkanélküliekké váltak és az ügyetlen gabonapolitika miatt átmenetileg nem jutottak kenyérhez – és azután tágabb értelemben az egész francia nép, a falvak adóktól sanyargatott népe, amely felbátorodva a párizsi példán, bosszút állt a sokszázados kisemmiztetésért.
De tárt kapukat döngetnénk, ha azt bizonyítanók, hogy a nép nem önmagától rohant a forradalomba, hanem azért, mert belévezették; hogy csak eszköz volt a felsőbbek kezében, ha, mint Victor Hugo elszabadult ágyúja, később el is pusztította tüzéreit. A francia forradalmárok, mindenki tudja, citoyen-nek, polgárnak szólították egymást és a forradalom lényegében és kihatásában nem népi, nem proletár, hanem polgári forradalom volt, a Harmadik Rend döntötte meg vele a kiváltságosak hatalmát.
A forradalom oka, ma már nem kétséges, nem annyira a nép nyomora, mint inkább a polgárság jóléte volt. A parasztságnak csakugyan nagyon rosszul ment; de a parasztságnak évszázadok óta nagyon rosszul ment és XVI. Lajos korában végre elkezdtek gondolkozni azon, hogy segíteni kellene rajtuk. (…)
A nemességnek, legalább is elvben, nagyon jól ment, hiszen a nemesi előjogok sosem voltak ilyen erősek, mint közvetlenül megszüntük előtt. De a gyakorlatban mégsem ment jól nekik, mert a kötelező életnívó fenntartása egyre költségesebb lett; számos nagy családnak kellett csődbe mennie.
A polgárságnak viszont, ha elvben nem is, annál jobban ment a gyakorlatban. Őt táplálja és gyarapítja az a nagy gazdasági fellendülés, amelyről a könyv elején beszéltünk és ő gazdagodik nemcsak a francia, hanem még a külföldi arisztokrácia fényűzésén is.
(…)
A forradalmi nyugtalanság a polgárság legfelsőbb rétegéből indult ki, Franciaország címnélküli, de valóságos vezető rétegéből: ez a noblesse de robe, vagyis a jogászvilág, továbbá a pénz és a szellem kiválóságai.
(…) A nagyburzsoázia és az intelligencia akkor már száz éve szenvedett amiatt, hogy a valóságos hatalom az ő kezében volt, de a hatalmat megillető minden pompa és dicsőség a nemesség kezében maradt.
(…) A Pénz és a Szellem közt – mondja Spengler – titokzatos véd- és dacszövetség állt fenn a közös ellenség, a Vér ellen. A Szellem érvekkel támasztotta alá azt, amire a Pénz tompa minden­hatóságával törekedett: az előjogok lerombolását, az irracionális, kegyelemszerű, származási kiválasztás detronizálását az észszerű, tehát a tehetségen és vagyonon alapuló kiválasztás javára. „Ki hinné – mondja ugyancsak Rivarol – hogy nem az adók, nem a lettre de cachet-k (királyi elfogatóparancsok), sem a hatalom többi visszaélése, nem az intendánsok okozta bosszúságok és nem is az igazságszolgáltatás hosszadalmassága dühítette fel leginkább a nemzetet, hanem a nemes­ség előjogai; ami azt bizonyítja, hogy a burzsoák, az írók, a pénzemberek és mindazok, akik féltékenyek a nemességre, voltak azok, akik fellázították a városi kisembereket és a falvak parasztságát.”
(…) De jusson eszünkbe a sokat bántott Hegel örökérvényű tanítása is: a „Weltgeist” az emberek önzését, irígységét és egyéb szenvedélyeit használja fel mozgató erőnek, hogy segítségével terelje az emberiséget célja felé, amelyet az emberiség maga sem ismer, a történelem végső célja, a szabadság felé. És ez igaz akkor is, ha nem is hiszünk a nagy német Weltgeistben.

Scarlett0722 P>!

Az, akinek hatalma van, nem vár. Csak az vár, akinek nincs hatalma. De mire vár a rabszolga? Hegel azt mondta, hogy a tanítvány a mesterének a halálára vár. (…) Ha sokat várunk, mire várunk? A halálra. Mindannyian várunk a halálra.

Kapcsolódó szócikkek: Georg Wilhelm Friedrich Hegel · halál · várakozás