Genevieve MacKenzie személy

Amikor az ember szerelmes, azt hiszi, ismeri a másikat. Fájdalmas ráeszmélni, hogy igazából semmit nem tud róla.

Mikor lett belőle Disney-hercegnő? Pedig hogy utálja azokat az élveteg tyúkokat…

– Kiválogattam néhány filmet, amit megnézhetnénk. Szerintem mindkettőnkre ránk fér egy laza este.
– Nem nézem meg a Halálos iramban 198-at.
– Az jó, mert olyanokat hoztam, mint a Hölgyválasz, a Szerelmünk lapjai, az Acélharmonikák…
– Magnóliák.
– Tök mindegy.

[…] az élet még a legsötétebb időkben is tartogat önfeledten szép pillanatokat.

– Oké, most már tényleg vége. Az exed hivatalosan is elrúgta nálam a pöttyöst. Ezért szétkapom.
Arilynt nem lehetett egykönnyen felbőszíteni. Gen alig bírta visszafojtani a nevetést, látva, mint lép működésbe Arilyn anyatigrisösztöne.
– Egyetértek – mormolta Wolfe. – A fickónak reszeltek.

Ki kell jutnia innét.

(első mondat)

A férfi gyengéden félretolta az útból, hogy felkapja az összes maradék csomagot, így Gennek csak a kenyér maradt.
– Szép. Csak hogy tudd, mázsás pácienseket szoktam emelgetni.
– Akkor ezt még rád bízom. – A kezébe nyomott egy doboz tojást. – Csak hogy formában maradj.

Hála legyen Istennek, amiért megteremtette a sört.

– Ne légy nevetséges. Remekül kijövünk egymással. Majd alszom a kanapén. Buli lesz, olyan, mint egy végtelenített pizsiparti. A lányok bírják az ilyet, nem?
Már az ötlet is kész tébolynak tűnt.
– Egymás haját is befonjuk?
– Ha akarod…