Gemma Doyle személy
Idézetek
– Így vagy úgy, de mind sérültek vagyunk.
369. oldal, Harmincnyolcadik fejezet
Különös, hogy egy haláleset milyen megfontolttá teszi az embereket. A bizonytalanság hirtelen tiszta, egyértelmű pillanatokká foszlik szét: az ágy áthúzása, ruha- vagy zsoltárválasztás, mosogatás, elmormolt imák. Az élet apró, egyszerű, tudatos tettei váratlan védelemül szolgálnak a nap mint nap elszenvedett halál ellen.
367. oldal, Harmincnyolcadik fejezet
– Bicikliztél már? – kérdezi Ann.
– Soha – válaszolom a nevetséges nadrágra sandítva, s közben azon morfondírozok, mi a megalázóbb: a biciklizés vagy a hozzá való ruhadarab.
101. oldal
A füvön fekszem mellette, és a felhők átalakulását figyelem. Egy kövér, dundi kiskacsa hősies harcot folytat, de veszít, és átalakul valami mássá.
266. oldal, Huszonötödik fejezet
Senki sem élhet örökösen a fényben.
372. oldal, Harminckilencedik fejezet
– Dans chaque fin, il y a un début.
A fordítási képességeim még nem érnek fel ehhez a mondáshoz. – A végén van egy elsőbálos?
Mademoiselle LeFarge megrázza a fejét. – Minden vég egyben kezdet is.
370. oldal, Harminckilencedik fejezet