Gelléri Andor Endre személy

    Most azt sem érdemes megjegyezni, hogy például a magyar kultúrának soha akkora vérvesztesége nem volt, mint a legutóbbi világháború idején. És hogy ez a vérveszteség ezerszeresen fájdalmas, mert nem volt szükségszerű, és nem írható egyetlen nagyhatalom számlájára sem.
    Szerb Antalt és Gelléri Andor Endrét, Halász Gábort és Bálint Györgyöt, Sárközi Györgyöt és Radnótit nem a bolsevikok és nem is a német fasiszták ölték meg.
    De most a szót elnyomja a harangok zúgása.
    De legalább muszáj sóhajtani egyet azért az ötvenezer és azért a hatszázezer magyar emberért, akit magyar katonák és csendőrök pusztítottak el, vagy kergettek, vagy szállítottak a biztos halálba.

222-223. oldal, Sóhaj

    Szerb Antalt és Gelléri Andor Endrét, Halász Gábort és Bálint Györgyöt, Sárközi Györgyöt és Radnótit nem a bolsevikok és nem is a német fasiszták ölték meg.
    De most a szót elnyomja a harangok zúgása.

223. oldal, Sóhaj

Vannak, akik kitűnően fogalmaznak köztük, ez igaz. Viszont ez annál rosszabb. Mert – és ennyit okvetlenül meg kell még jegyeznünk e téma befejezéséül – hogy ami hamisan fogant meg írójában, az annál hamisabb, minél jobb a keresztülvitele. Mert annál émelyítőbb ez az együttes – milyen példát hozzak erre? Ha egy gipszből hamisított alma olyan jó hamisítvány, hogy még bele is harapunk – ez már csak elég nagy bosszúság? Viszont ez a hasonlat mégsem elég jó, minthogy az olvasók javarésze nem veszi észre, hogy gipszet eszik, s ez ebben a baj. Hasonlóképpen: minél nagyszerűbb technikával énekel valaki hamisan, annál nagyobb e két dolog kontrasztja, s annál nevetségesebb az ilyesmi, viszont ugyanúgy: annál félrevezetőbb lehet ez azok számára, akiknek megbízható művészi érzékük nincsen, akiket tehát a technika meg is tud téveszteni, s minthogy az irodalom élvezői közt a többség mondható ilyennek, annál jobban rontja tehát ilyesmi a közízlést. Az olvasók javarésze az ilyen regényekből tanulja meg, mit tartson művészetnek, ezeket veszi mintának, s ezek íróit tartja mestereinek. Holott esetleg még íróknak se mondhatók, mert, ismételjük el, aki jól tud írni, az még nem író. Aki teremteni tud, az az író. Móricz Zsigmondnak vagy Gelléri Andor Endrének egy-egy novellája alighanem többet ér egész könyvtáraknál, amelyeket az ilyenfajta új irodalom úgynevezett remekműveiből lehetne összeállítani, minden úgynevezett élmény-regényével, de sőt újrendszerű történelmi regényeivel együtt. Mert ugyan hogy is vannak ezek a történelmi, sőt őstörténeti parafrázisok is elképzelve?

310. oldal (Negyedik előadás / Világnagyságok a riportázs szolgálatában)

Egy másik levélben kislányától is elbúcsúzott: „Mire olvasni tudsz, megérted, hova mentem. És azt akarom üzenni: mindenem voltál; könyvet akartam neked írni; gyönyörű könyveket, hogy tetsszen Neked!”

106. oldal - Nagyon köszönöm a szerelmedet. Gelléri Andor Endre és Dreier Julianna

A különböző megnyilatkozások és fennmaradt dokumentumok szerint mindazok nagyra értékelték Gelléri prózáját, akiknek a véleménye számított a Nyugat-nál. Kosztolányi nemcsak a folyóirat hasábjain állt ki mellette, hanem amikor erdélyi útja során megkérdezi tőle az Erdélyi Lapok munkatársa, hogy szerinte kik a legtehetségesebb fiatal magyar írók, így válaszolt: „Gelléri Andor Endrét tartom a legtehetségesebb fiatal magyar prózaírónak, Erdélyi Józsefet és Illyés Gyulát pedig a legtehetségesebb új költőknek…"

181-182. oldal