gazdagság fogalom
Idézetek
[…] Most ne firtassuk, milyen rétegekre vonatkoztatható ez a megállapítás, és milyen mértékű gazdagságról lehet a mi esetünkben beszélni, de tény, hogy igen sok ember megengedheti magának, hogy autóval járja a világot, autójába benzint vásároljon. Sőt azt is, hogy gazdagsága miatt érzett gőgjében, vidáman, magabiztosan áthajtson a zebrán, még ha gyalogos megy is át rajta. Ez nem a közlekedési szabályok betartásának vagy áthágásának kérdése, ez erkölcs kérdése. Annak a hamis tudatnak az igen gyakori és igen általános megnyilvánulási formája, hogy aki gazdagabb, az erősebb is, és a gyengébbel, a szegénnyel szemben mindent megengedhet magának. Tőlünk nyugatabbra húsz méterrel a gyalogos-átkelőhely előtt fékeznek az autósok, függetlenül attól, van-e a közelben gyalogos vagy nincs.
165. oldal, De ki adja vissza a hitünket? (Magyar Egyetemi K., 2005)
Kocsis L. Mihály (szerk.): De ki adja vissza a hitünket?! Szörényi Levente magyarságról, emberségről, Istenről és persze zenéről is
Igaz, a szón magán is vitába szállhatnék veled, mert egyikünk sem szegény, amiért nem áhítozik a kelleténél többre, és csak annyija van, amennyi szükséges, márpedig ez természettől fogva ugyancsak kevés. Hiszen mindig annak lesz a legtöbbje, aki a legkevesebbel beéri, mert aki a legkevesebbet kívánja, annak mindig annyija lesz, amennyit kíván. Éppen ezért a gazdagságot sem a birtokok és a jövedelem nagyságával kell mérni, hanem az emberek jellemével. Mert ha valaki a kapzsisága miatt szűkölködik, és semmilyen haszonnal nem éri be, azt még aranyhegyekkel sem lehet kielégíteni, hanem örökké még valamit koldulni fog, hogy a már megszerzett vagyonát gyarapítsa, ezzel pedig nyíltan beismeri, hogy szegény. A szerzés vágya ugyanis a szűkölködés érzéséből fakad, és egyre megy, bármilyen sok is az, amit kevésnek érzünk. Philusnak nem volt akkora családi vagyona, mint Laeliusnak, Laeliusnak sem olyan, mint Scipiónak, Scipiónak meg nem volt annyija, mint a dúsgazdag Crassusnak, de még a gazdag Crassusnak sem annyija, mint amennyit szeretett volna. Így aztán, ha túltett is valamennyiükön, a saját kapzsisága még őt is túlszárnyalta, és mindenki gazdagnak nézte, csak ő magát nem. A filozófusok viszont, akiket említettem, csak annyira vágytak, amennyijük volt, és vágyaik egybeestek lehetőségeikkel, ezért aztán joggal és méltán voltak gazdagok és boldogok. Mert a szerzés vágya teszi szegénnyé az embert, gazdaggá pedig a vágyakat nem tápláló elégedettség, hiszen a szegénységet a hiányérzetről, a gazdagságot a kielégültségről lehet felismerni. Ha tehát azt akarod, Aemilianus, hogy engem szegénynek tartsanak, előbb be kell bizonyítanod, hogy kapzsi vagyok. Mert én, ha lelkiekben nem érzem hiányát semminek, nem törődöm vele, mennyim hiányzik az anyagi javakból, mivel ezeknek a bősége nem dicsőség, és hiányuk sem bűn.
30-31. oldal, A mágiáról (Magyar Helikon, 1974)
A mai szerzeményem ez, melyet Epikurosnál találtam: […] „Tisztességes dolog a szegénység, ha derűsen viseljük el.” Csakhogy már nincs szó szegénységről, ha derűsen viseljük el: akinek ugyanis a szegénység nincs nehezére, az gazdag. Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván. […] Mi legyen tehát a gazdagság mértéke, azt kérdezed? Az első az, hogy annyi legyen, amennyi feltétlenül szükséges, a másik pedig az, hogy annyi legyen, amennyi elég.
2. levél: Az olvasás művészete
[…] A gazdagok kérkedtek és fölényeskedtek a szegényekkel, pedig gazdagságukhoz Isten törvényeinek áthágásával jutottak. Nem táplálták az éhezőket, nem ruházták fel a mezíteleneket, igazságtalanok és irgalmatlanok voltak. A maguk dicsőségét keresték, és igyekeztek embertársaik tiszteletét kivívni.
450. oldal, A Föld pusztulása
Bizonyára sejted, hogy a gazdag emberek nem mindig boldogok, mert sok gondjuk és félelmük van. Az egyszerű emberi örömöket rég megunták; ahhoz, hogy akár csak valami kis elégedettséggel töltse el őket az élet – a „boldogságról” jobb nem is beszélni –, mindenféle bonyolult és drága trükkökhöz kell folyamodniuk.
115. oldal
És azt a mondást is ismerjük, hogy gazdag ember az, aki adni tud.
267. oldal
S egyszerre csak ott álltam a hatalmas tölgyfa alatt.
Ahol ketté ágazik, ott van a kincs.
Felnéztem a lombjukat vesztett ágakra.
Nagyot dobbant a szívem.
A kincs, amelyről gyermekkorom álmait szövögettem. A fa, amelyet annyiszor megálmodtam. Hát minden eljön egyszer, minden álmunk valóra válik. Úgy igaz!
De mégsem! Átkozott legyen az arany, amely megrontja az embereket, átkozott, mert hazugokat nevelt, mert gyilkosokat buzdít, mert tiszta szíveket mocskol! Nem kell! Ezerszer is nem!!
359.
A gazdagság éppen olyan képesség, mint a szegénység. A szegényből lett gazdag ember fényűző szegénységben fürdik.
49. oldal, Rettenetes gyerekek (Szépirodalmi, 1971)