Garrick Taylor személy
Idézetek
Beléptem a sötét folyosóra, ám a keze nem jött utánam. Hátranéztem és láttam, hogy még mindig ott áll az ajtó előtt, a kezét lezseren zsebre dugva.
(…)
– Arra vársz, hogy behívjalak? – kérdeztem, és néztem, ahogy továbbra is az ajtón kívül áll. – Most jön az a rész, amikor azt mondod, hogy vámpír vagy?
– Nem, esküszöm, hogy csak azért fehér a bőröm, mert angol vagyok.
Én voltam az, aki a nagy dolgokkal álltam hadilábon. Sosem tudtam igazán, mit akarok, amíg frontálisan neki nem ütköztem.
Vagy amíg be nem sétált az életembe egy kitalált macskával.
34. oldal
– Hogy érzed magad? Keresztbe fonta a karját a hasán, és azt felelte:
– Jól. Azt hiszem, csak… hosszú volt ez a nap. Elfáradtam. De most már jól vagyok.
– És az anyám?
– Olyan, mint egy Disney filmben a gonosz.
(…) A hazugság olyan bűn, amelyben nincsenek nyertesek, és a végén mindenkit megbánt.
Lehet, hogy ez egy probléma volt nálam, lehet, hogy csak a mániám, de tényleg gyűlöltem a hazugságot. Undorító dolognak tartottam, amely csak elfertőződik, mint egy seb, és úgy terjed, mint a betegség. A hazugság olyan bűn, amelyben nincsenek nyertesek, és a végén mindenkit megbánt.
– Mondd, hogy megcsókolhatlak!
Na… ezt már megtehettem.
– Megcsók…
Be se fejeztem, az ajka máris a számon volt. Azonnal megfeledkeztem az égésről.
27. oldal
– El sem hiszem, hogy még nem motoroztál.
– Igen, nos, sok minden van, amit még sosem csináltam.
Felvonta az egyik szemöldökét.
– Mint például?
– Hát… – Esküszöm, hogy a szívem azt dobolta a fülembe, hogy hü-lye, hü-lye, hü-lye. Ööö, mostanáig nem találkoztam senkivel, aki angol.
Nevetett, és szórakozottan beletúrt a hajába. Nekem is kedvem lett volna az ő hajába beletúrni.
