Garami Ernő személy

Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon – Politikai eszmetörténet
Ady Endre: A magunk szerelme
Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság
Romsics Ignác: Magyar rebellisek
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma
!

Garami Ernő (szül. Grünbaum, Budapest, 1876. december 13. – Budapest, 1935. május 28.) magyar szociáldemokrata politikus, miniszter, egy időben a Népszava és a Szocializmus főszerkesztője.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Garami_Ern%C5%91


Idézetek

latinta P>!

ROHANUNK A FORRADALOMBA

                 Garami Ernőnek küldöm.

Utólszor raktak katonákat,
Pandúrt s vérebeket nyakunkba:
Végig-kacag vidám testünkön
Győzedelmes tervünk: a Munka.
Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,
Rabságok, sebek, búk és keservek
Izzadtságos, rossz magyar földjét
S ha most támadunk, le nem vernek.

A csúf Halált itt vetették el
Soha-soha ki-nem-kelésre
És ma mégis a Duna-tájon
Legbujább a harag vetése
S itt liheg a Halál virradatban,
Mint szabadulás hite a rabban,
Ez a legkülömb élet-sejtő
Ma nálunk jár-kél legvigabban.

Néztek bármerre, sorsot láttok
És isteni robbantó kedvet,
Élettel-kináltak aggódnak
S buta haldoklók lelkesednek:
Nép készül az ó selejtes bűnre
S mielőtt a régi mód letűnne,
Már összefogva az új itt áll
Glóriásan és fölkészülve.

Minden a Sorsé, szeressétek,
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot.
Mert ő is az Idők kiküldöttje
S gyujtogat, hogy hadd hamvadjon össze
Hunnia úri trágyadombja,
Ez a világnak nem közösse.

Bécs, babona, gróf-gőg, irigység,
Keletiség, zsandár, alázat,
Egy Isten se tudná lefogni
Ereinkben ma már a lázat.
Ma még tán egymást összetévesztjük,
Holnap egy leszünk, észre se vesszük,
Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt,
Tegyünk a tűzre, ébresztgessük.

Hallgassátok az esték zümjét
S friss sóhaját a reggeleknek:
Budapestnek futós utcáin
S falvak csöndjén dühök remegnek.
Süpped a föld, ha súlyosat hágunk,
Olyat látunk, amit sohse láttunk:
Oldódik a nyári melegben
Fagyos, keserves magyar átkunk.

Eljött hát végre a pusztánkba
Isten szent küldöttje: a Sátán.
Szüzek voltunk a forradalmak
Magas, piros, hős nászi-ágyán.
De bőrünk alól kisüt lobogva
Már vérünk, e bús, mindeddig lomha.
Csönd van, mintha nem is rezzennénk
S rohanunk a forradalomba.

Kapcsolódó szócikkek: Garami Ernő
6 hozzászólás
NB14>!

Garami Ernő, a korszak legbefolyásosabb szociáldemokrata vezetője úgy vélekedett, hogy a gazdasági haladás nem az iparfejlesztéssel, hanem elsősorban a társadalom műveltségi szintjének emelése útján valósulhat meg. „A kultúra mint ilyen, teremthet ipart, az ipar sohasem teremt [kultúrát]”.
[…] Garami a Népszava szerkesztőjeként Babits Mihálynak és Ady Endrének több honoráriumot fizetett, mint a munkás fűzfapoétáknak, mert esztétikai tekintetben nem vallotta az egyenlőséget. Ez a megkülönböztetés a klasszikus marxista esztétikai gondolkodásból fakadt, amely minden materializmusa ellenére a műalkotást a fizikai munka produktumainál magasabbra értékelte. A kulturális arisztokratizmus azonban nem állt meg a Népszava irodalmi rovatánál.

Kapcsolódó szócikkek: Ady Endre · Babits Mihály · Garami Ernő · Népszava
NB14>!

Hosszú várakozás volt az utolsó nap és éjszaka, Károlyi Mihály pedig jórészt passzív szemlélője az eseményeknek. Ő akár még egy Hadik-kormányba is belegyezett volna, ha az a Nemzeti Tanács programját követi, de a budapesti hangulat már neki is diktált. Kidolgozott forradalmi forgatókönyve a Nemzeti Tanács többi tagjának sem volt, inkább vissza akarták tartani azokat, akik különböző terrorakciókat terveztek. Például Friedrich Istvánt, aki a várat akarta lövetni a dunai flottilla lázadó matrózaival. Károlyi zsigereiben viszont még mindig a Nemzeti Kaszinóban tanult reflexek működtek, s a várban morfondírozó főherceg hívására várt. Az okosabbak, amikor megunták a várakozást, hazamentek – így tett Garami Ernő, a legkevésbé forradalmár szocialista is.

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich István · Garami Ernő · Károlyi Mihály
NB14>!

[…] Károlyi és környezete ezért úgy döntött, hogy kizárólag szociáldemokrata politikusokból álló kormánynak adják át a hatalmat, amely az antanttal hadban álló Szovjet-Oroszországgal összefogva eséllyel nyúlhat a fegyveres ellenállás eszközéhez. A szociáldemokraták azonban megosztottak voltak. A pártvezetőség március 21-én délelőtt tartott ülésén Garami Ernő és az őt követő kisebbség a tiszta szocialista kormány és a kommunistákkal kötendő, többek által támogatott szövetség gondolatát egyaránt elvetette. Garami ehelyett azt javasolta, hogy teljesen engedjék át a teret a kommunistáknak, és passzívan várják ki, amíg „a bolsevista kísérlet rövid időn belül kudarccal végződik, a tömegek kiábrándulnak […] és a szociáldemokrata párt megerősödve veheti újból kezébe a munkásmozgalom vezetését”. A többség azonban elutasította ezt, és az egyedüli kormányzás vagy a kommunistákkal való együttműködés gondolatát pártolta. Végül az utóbbit fogadták el, nem utolsósorban azért, mert tartottak a kommunisták tömegbefolyásától és kormányellenes populista akcióitól. Landler Jenő – hivatalos felhatalmazás nélkül – ezt már a déli órákban közölte Kun Bélával. Az egyezséget, amelynek alapja a kommunista program elfogadása lett, és amelyről Károlyit senki nem értesítette, délután kötötték meg a Gyűjtőfogházban.

Kapcsolódó szócikkek: Garami Ernő · Kun Béla · Landler Jenő
NB14>!

A szociáldemokrata párt egyik vezetője, Garami Ernő (aki a Tanácsköztársaság kikiáltása utáni reggel elhagyta Magyarországot) emlékirataiban megemlíti, hogy Kun Béla korábban azt mondta neki ”Ha ön nem utasítja vissza jelentkezésem a Népszavánál, sosem lettem volna bolsevik”.

Kapcsolódó szócikkek: Garami Ernő · Kun Béla · Népszava
Alvarando P>!

A kockázatokkal és mellékhatásokkal akkor persze sem a mániákus cselekvés állapotába került művészettörténészek, sem a hatalmi pozícióba jutott barátaik nem számoltak. Kevés nyilatkozatot ismerünk arról, hogy mit is gondolt a lehetőségek tűzfészkeihez telepedő értelmiségi tábor a hatalmi mámor legelső hetében. „Vagy sikerül, vagy lógunk” – mondta hetykén a távozó Garami Ernőnek Varga Jenő, és rá volt írva az arcára, hogy ő nem fog lógni, inkább mások.

124. oldal

Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története

Kapcsolódó szócikkek: Garami Ernő · Varga Jenő
NB14>!

A demokratikus iskolázottság hiánya bizonyosan szerepet játszott abban, hogy a pártból is egyre többen fogadták el a bolsevik érvelést arról, hogy minden lehetséges. A befolyásos szakszervezeti vezető, a lakáshivatalt kormánybiztosi jogkörben irányító Garbai Sándor az összes minisztérium élén szocialistát akart látni. A józanságát megőrző Garami Ernő viszont a politikai cselekedet elemi logikájával ment szembe, amikor legszívesebben visszavonta volna pártját a kormányból.

Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története

Kapcsolódó szócikkek: Garami Ernő · Garbai Sándor
NB14>!

Károlyi Mihály kifejezte csodálkozását Garami kilépésén, és azt mondta, ha ő szociáldemokrata volna, neki nem esne nehezére azt az egy lépést megtennie a bolsevizmushoz – ezzel a keveset idézett kijelentésével csak azt árulta el, hogy mit gondolt egy talaját vesztett, a sodró idők viharába került arisztokrata a demokratikus hatalomgyakorlásról.

Kapcsolódó szócikkek: Garami Ernő · Károlyi Mihály
NB14>!

Kormányának legszervezettebb tagjai, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviselői az utcáról kerültek a miniszteri bársonyszékbe, és a választójogért folytatott húszévnyi küzdelem után maguk is megosztottak voltak, lehetséges-e választói felhatalmazás hiányában kormányzati felelősséget vállalni. Mivel a parlamenti padsorok helyett a pesti utca kövezetén tanulták a politizálást – a mindennapos fizikai erőszak pofonegyszerű világában –, nem csoda, ha az utca jogérzékét hozták a kormányzásba. Ezzel leginkább Garami Ernő, a legtekintélyesebb szociáldemokrata politikus volt tisztában. Az ő álma a szocialista parlamenti jelenlét volt: évtizedek óta választójogot akart a munkásságnak, nem pedig forradalmat; demokratikus választásokat, nem pedig kétes és forgandó szerencsét hozó utcai legitimációt. A Népszava kiváló szerkesztőjéből kiváló szakminiszter lett az ipari ügyeket is magában foglaló kereskedelmi tárca élén, csakhogy a forradalom ideje kevésbé a szakembereknek, mint inkább a politikai prófétáknak kedvez.

Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma Az 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaság története

Kapcsolódó szócikkek: Garami Ernő · MSZP · Népszava