Cselekményleírást tartalmazó szöveg
Steve tekintete egy hosszú pillanatig elidőzött Evrán – aki úgy állt ott, arcán várakozó mosollyal, hogy karját félig már kinyújtotta a fia felé –, majd megállapodott rajtam. Shancus haját simogató keze megállt, és szelíden megtelepedett a fiú fejének két oldalán.
– Emlékszel, mit játszottunk gyerekkorunkban? – kérdezte ravaszul.
– Mit? – ráncoltam a homlokom. Szörnyű érzés fogott el – a tökéletes vereség előérzete –, de semmit sem tehettem, el kellett fogadnom a játékszabályait.
– A „Fogadjunk” játékot – felelte Steve, és volt valami a hangjában, amitől R. V. és Gannen megálltak, és körülnéztek. Steve-nek egy arcizma se rándult, de a szemében a téboly tüze fénylett. – Egyikünk azt mondta: „Fogadjunk, hogy nem mered utánam csinálni”, és belenyúlt a tűzbe, vagy gombostűt szúrt a lábába. A másiknak meg utána kellett csinálnia. Emlékszel?
– Nem! – nyögtem fel. Tudtam, mi következik. Tudtam, hogy nem tudom megakadályozni. Tudtam, hogy idióta voltam, és óriási hibát vétettem – feltételeztem, hogy Steve-ben maradt egy fikarcnyi emberség.
– Fogadjunk, hogy ezt nem mered utánam csinálni, Darren – suttogta ijesztő hangon Steve.
208-209. oldal, 21. fejezet (Móra, 2004)