Gally személy

James Dashner: The Maze Runner
James Dashner: The Death Cure
James Dashner: Az útvesztő
James Dashner: Tűzpróba
James Dashner: Halálkúra

Idézetek

Smurfettereads>!

A segítő kezek nem nyugodtak, amíg Thomast fel nem állították, és a ruhájáról le nem söpörték a port. A fény még mindig bántotta a szemét, nem állt biztosan a lábán. Majd megette a kíváncsiság, de még túl gyengének érezte magát ahhoz, hogy közelebbről is szemügyre vegye a környezetét. Újdonsült társai szótlanul nézték, ahogy jobbra-balra kapkodja a fejét, hogy mindent felfoghasson.
Lassan körbefordult, míg a többi gyerek csak bámult és kuncogott, egyesek az ujjukkal bökdösték. Legalább ötvenen voltak: magasak és alacsonyak, kövérek és soványak, hosszú és rövid hajúak, fehér és színes bőrűek egyaránt. Mindannyian koszos, átizzadt ruhát viseltek, mintha mindeddig keményen dolgoztak volna. Thomas megszédült, ahogy tekintete a fiúk és a környező táj elemei között cikázott.
Egy hatalmas, több focipályányi méretű udvaron álltak, amelyet szürke kőből épült óriási, dús foltokban borostyánnal borított falak határoltak. Ezek a falak legalább száz méter magasra nyúltak fel, és egy tökéletes négyzet alakú teret vettek körbe. Minden fal közepén egy merőleges nyílás húzódott végig, amely Thomas sejtése szerint további átjárókhoz és folyosókhoz vezetett.
– Nézd ezt a zöldfülűt! – mondta egy reszelős hang, amiről Thomas nem tudta, honnan jön. – Mindjárt beletörik a nyaka, úgy nézi az új kecót.
A fiúk nevettek.
– Fogd be, Gally – válaszolt egy, az előbbinél mélyebb hang.

Második fejezet, 10. Oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gally · Thomas
Smurfettereads>!

– Köszönöm, haver.
– Elnézést, ha tudtam volna, hogy Gally az, eszembe sem jutott volna megtenni, becsszó.
Thomas elnevette magát. Meglepődött önmagán, hiszen egy órája el sem tudta képzelni, hogy valaha még tud majd nevetni.
Chuck végigmérte Thomast, és lassan, bátortalanul elmosolyodott.
– Mi van?
Thomas a fajét rázta.
– Ne sajnáld, a… bökött megérdemelte, és ezt úgy mondom, hogy fogalmam sincs, micsoda az a bökött. Ez tök jó.
Sokkal jobban érezte magát.

Kapcsolódó szócikkek: Chuck · Gally · Thomas
Smurfettereads>!

– Ki van ott? – kiáltott ki egy érces, dühös hangú fiú. Thomas megrettent, amikor felismerte a hangot, Gally hangját.
Chuck minden előzetes figyelmeztetés nélkül felpattant, és akkorát rikoltott, amekkora csak kifért a torkán. A szobából kihallatszó csattanás jelezte, hogy a tréfa sikerült, de a káromkodások tömkelege azt sugallta, hogy Gallyt kissé megviselte ez a móka. Thomas kínosan érezte magát, de ugyanakkor félt is.
– Megöllek, tökfej! – kiáltott Gally, de Chuck már ott se volt, eliszkolt a Tisztás felé. Thomast jeges félelem öntötte el, amikor hallotta, hogy Gally kinyitja a fürdőszobaajtót, és kiszalad.
Thomas összeszedte magát, és az új, az egyetlen barátja után iramodott. Épp elhagyta a ház sarkát, amikor Gally üvöltve kirobbant a Táborból, mint valami elszabadult fenevad.
Azonnal Thomas felé mutatott.
– Ide gyere! – kiáltotta.
Thomas megrettent. Minden jel arra mutatott, hogy most csúnyán össze lesz verve.
– Nem én voltam, becsszó – mondta. Ahogy ott állt, és végigmérte az ellenfelét, rájött, hogy igazából nincs mitől tartania. Gally már nem is tűnt olyan nagynak, és Thomas biztos volt benne, hogy simán le tudná győzni, ha arról van szó.
– Nem te voltál? – vicsorgott rá Gally. Lassan közelebb jött, és megállt Thomasszal szemben.
– Akkor honnan tudod, hogy volt valami, amit nem te csináltál?
Thomas erre nem tudott mit válaszolni. A szíve hevesen vert, de már közel sem félt annyira, mint pár másodperce.
– Nem vagyok hülye – mondta Gally rezzenéstelen arccal.
– Láttam Chuck dagadt fejét az ablakban. – Thomas mellkasára bökött.
– De neked itt és most el kéne döntened, hogy kik legyenek a barátaid, és kik az ellenségeid. Értesz engem? Még egy ilyen kis tréfa, és vér fog folyni. Nem érdekel, kinek az ötlete volt. Megértetted, újonc?
Mielőtt Thomas válaszolni tudott volna, Gally már sarkon fordult.
Thomas már csak azt szerette volna, hogy véget éljen a balhé.
– Bocsánat – motyogta, bár ez még neki is kínosan hangzott.
– Ismerlek – tette hozzá Gally anélkül, hogy visszanézett volna
– Láttalak az Átváltozáskor, és ki fogom deríteni, ki vagy.

Kapcsolódó szócikkek: Chuck · Gally · Thomas
Smurfettereads>!

– Szóval, mikor jön meg a szállítmány?
– Nagyjából fél órával a riasztás után szokott megérkezni.
Thomas elgondolkozott. Kell lennie valaminek, amit még nem próbáltak.
– Biztos vagy a lyukkal kapcsolatban? Próbáltátok már… – Egy pillanatra elhallgatott, várva a félbeszakítást, de most elmaradt.
– Próbáltatok kötelet csinálni?
– Igen, az indákból. Olyan hosszút, amilyet csak tudtak. Mondjuk azt, hogy a kísérlet nem sikerült túl jól.
– Hogy érted? – Ez meg mi lesz?, gondolta Thomas.
– Még nem voltam itt, de azt hallottam, hogy a srác, aki vállalta a leereszkedést, csupán pár méter mélységben járt, amikor valami végighasított a levegőn, és kettévágta.
– Micsoda? – nevetett Thomas.
– Ezt nem hiszem el.
– Tényleg, okostojás? Láttam a csontjait, úgy ketté lett szelve, mint a vaj. Egy dobozban tartják, hogy emlékeztessék a jövőbeli kölyköket, hogy ne csináljanak semmi hülyeséget.
Thomas várta, hogy Chuck elnevesse magát, hogy bebizonyosodjon, mindez csak vicc. Ki hallott már olyanról, hogy valakit csak úgy kettévágnak? De hiába várta a kuncogást.
– Ez komoly?
Chuck visszanézett rá.
– Én nem hazudok, Zö… izé, Thomas. Gyere, menjünk, és nézzük meg, ki érkezik. El se hiszem, hogy csak egy napig voltál zöldfül, plottyfej.
Ahogy az ajtó felé sétáltak, Thomas feltette az utolsó kérdését.
– Honnan tudjátok, hogy nem csak ellátmány érkezett?
– Abban az esetben nem szólal meg a sziréna – válaszolt Chuck.
– Az ellátmányt minden héten ugyanakkor küldik. Nézd, ki van itt!
Chuck megállt, és rámutatott az egyik srácra. Thomas felismerte Gallyt. A fiú őket bámulta.
– Bökd meg – mondta Chuck.
– Ez téged nagyon nem csíp.
– Ja – mormogta Thomas.
– Már rájöttem.
Az érzés kölcsönös volt.
Chuck oldalba bökte Thomast, és folytatták útjukat a tömeg felé, majd megálltak, és csendben vártak. Thomas kifogyott a kérdésekből, és Gally felbukkanása után elment a kedve a társalgástól.
Chucknak nem voltak ilyen gondjai.
– Miért nem mész oda hozzá megkérdezni, mi a baja? – kérdezte, hogy keménynek mutassa magát.
Thomas szerette volna azt hinni, hogy elég bátor lenne hozzá, de ez most szörnyű ötletnek tűnt.
– Hát, például neki jóval több szövetségese van, mint nekem. Nem jó ötlet ujjat húzni vele.
– Ja, de te okosabb vagy, meg biztosan gyorsabb is. A haverjaival is elbánnál.
Az egyik előrébb álló srác bosszúsan hátranézett.
Biztos Gally egyik haverja, gondolta Thomas.
– Nem fognád be? – szólt rá Chuckra.

Kapcsolódó szócikkek: Chuck · Gally · Thomas
Nyx>!

– Nézd ezt a zöldfülűt! – mondta egy reszelős hang, amiről Thomas nem tudta, honnan jön. – Mindjárt beletörik a nyaka, úgy nézi az új kecót.

Kapcsolódó szócikkek: Gally
taylor95>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

The first hour passed, and Thomas felt boredom creep in like rats under the door. By hour number two, he wanted to bang his head against the wall. Two hours after that he started to think having dinner with Gally and the Grivers would beat sitting inside that stupid Slammer. He sat and tried to bring backmemories, but every effort evaporated into oblivious mist before anything formed.

Delacorte Books (2009)

Kapcsolódó szócikkek: Gally · Thomas
Teklanna>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mi van, téged nem érdekel, hogy a civilizáció a végét járja? A városok összeomlanak. Hamar eljön az a világ, ahol pszichopaták tombolnak, és téged akarnak megenni vacsorára.

151. oldal - Huszonötödik fejezet (Cartaphilus, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Gally
Smurfettereads>!

– Chuck, mondd már el, mi ez az egész Átváltozás dolog? Mit csinálnak ezek odabenn ezzel a szegény Ben fiúval?
Chuck megvonta a vállát.
– Nem tudok részleteket. A Siratok szörnyű dolgokat művelnek veled, valami borzalom megy végig a testedben. Amikor vége, akkor… más leszel.
Thomas azt hitte, végre kap valami konkrét választ.
– Más? Mit értesz ezen? És mi köze ennek a Siratókhoz? Ezt értette Gally az alatt, hogy „megszúrnak”?
– Csitt! – Chuck a szájához emelte az ujját.
Thomas ordítani tudott volna a csalódottságtól, de csendben maradt.
Elhatározta, hogy később kihúzza Chuckból az igazat, akár tetszik neki, akár nem.

Kapcsolódó szócikkek: Chuck · Gally · Thomas
Lexi_009 >!

– A fenébe is, Winston – válaszolt Newt. – Én azt mondanám, Gally is komoly betegséggel küzd a mai napon, úgyhogy nyugodtan folytathatjuk nélküle.

161. oldal, huszonhatodik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Gally · Newt
Smurfettereads>!

– Nicsak, itt a Zöldfül! – kiáltotta az egyik idősebb fiú. Thomasnak bevillant, hogy ő volt az a gyilkos tekintetű, sötét hajú srác. Olyan tizenöt éves lehetett, magas és vékony. Az orra akár egy kisebb ököl, és egy göcsörtös krumplira emlékeztetett.
– Ez a bökött biztos teleplottyolta a nadrágját, amikor meghallotta, hogyan sikít a kis Benny baba. Nem kell egy pelus, tökfej?
– A nevem Thomas.
Messziről el kell majd kerülnie ezt a srácot. Elindult a lépcső felé, csak mert az volt a legközelebb, és mert nem tudta, mit tehetne vagy mondhatna. A kellemetlenkedő srác előlépett és feltartóztatta.
– Állj csak meg, Zöldfül! – Hüvelykujjával a lépcső felé bökött.
– Az újoncok nem láthatnak senkit, akit… elvittek. Newt és Alby megtiltotta.
– Mi a bajod? – kérdezte Thomas, megpróbálva elrejteni a félelmét, igyekezve nem gondolni arra a szóra, hogy „elvitték”.
– Fogalmam sincs, hol vagyok. Csak egy kis segítséget szeretnék kapni.
– Figyelj, Zöldfül. – A fiú összeráncolta a szemöldökét, és keresztbe fonta a karját.
– Már láttalak valahol. Valami nem stimmel az érkezéseddel, és ki fogom deríteni, hogy mi az.
Thomast forró düh öntötte el.
– Soha életemben nem láttalak. Fogalmam sincs, ki vagy, és őszintén szólva, nem is érdekel.
Köpött egyet. De tényleg, hogyan lehetne biztos benne? És ez a srác hogyan emlékezhetne rá?
A másik először elfintorodott, majd elnevette magát, bár a hang, amit hallatott, inkább egy taknyos horkantásnak tűnt. Az arca elkomolyodott, összevonta a szemöldökét.
– Már… láttalak, bökött. Errefelé nem sokan tudják milyen az, ha megszúrnak. – Hátramutatott az emeletre.
– Én igen. Tudom, hogy Benny baba min megy most keresztül. Én is végigcsináltam. És téged láttalak, amikor átváltoztam.
Az ujjával Thomas mellkasára bökött.
– A vacsorámat rá, hogy Benny is ezt fogja mondani.
Thomas fenntartotta a szemkontaktust, de eldöntötte, hogy egy szót se szól többé. Megint elkezdte emészteni a félelem. Lesz majd egyszer jobb is?
– Mi van, beszartál a Siratóktól? – kérdezte gúnyosan a fiú.
– Csak nem félsz? Nem akarod, hogy megszúrjanak, mi?
Megint ez a szó. Megszúrni. Thomas igyekezett nem gondolni rá, és felfelé mutatott. Az emeleten kínlódó fiú nyöszörgése bejárta az egész házat.
– Ha Newt odafenn van, beszélni akarok vele.
A fiú nem reagált, néhány másodpercig némán meredt Thomasra.
Aztán megrázta a fejét.
– Tudod mit? Igazad van, Tommy. Nem kéne szívatnom az újoncokat. Menj csak fel, biztos vagyok benne, hogy Alby és Newt majd eligazítanak. Tényleg. Menj csak. Én kérek elnézést.
Könnyedén megpaskolta Thomas vállát, hátralépett, és a lépcső irányába intett. Thomas tudta, hogy valami rosszban sántikál. Az emlékezetkieséstől még nem hülyül el az ember.
– Hogy hívnak? – kérdezte Thomas, egy pillanatra elbizonytalanodva, hogy tényleg felmenjen-e.
– Gally. És akárki akármit mond, én vagyok itt az igazi főnök, nem a fenti két szerencsétlen bökött. Hanem én. Ha akarod, hívhatsz Gally Kapitánynak is.

Kapcsolódó szócikkek: Alby · Gally · Newt · Thomas