galamb állat

FŐSZEREPLŐ: Florentine, egy tizenegy éves kislány.
MELLÉKSZEREPLŐK: A Schulze-Neuberg család, Rosa Reibisl, a boltosnő és ötszázezer galamb.

7. oldal, Első fejezet (Móra, 1992)

A Thaum a varázserő alapvető mértékegysége. Egyetemlegesen úgy definiálják, mint azt a mágiamennyiséget, amely egy kis fehér galamb vagy három átlagos méretű biliárdgolyó előállításához szükséges.

A galambász füttyent, hallom, hogy a galambok azonnal dúcra szállnak. Szárnyverdesésük: mintha túlsúlyos nők kacagnának egy nyikorgó heverőn.

9. oldal

A fülemüle halk trilláinak bokros liget kell és éjszaka; a sárgarigónak eperfa, széles, napsütéses, tornácos udvar; a nádirigó csacsogásának ringó, suttogó náderdő; varjúkárogásnak a havas mezők temetőcsendje; az ölyvek vijjogásának göndörfelhős párás magasság; a vadgalamb búgásának meg ez az oszlopos öreg erdő, hol az orgonáló hangok úgy szállnak az élő boltívek alatt, mint a zsolozsma.
Búgott a galamb a templomi csendben. Talán párját hívta, talán az apróságoknak énekelgetett a fészekbölcső felett ősrégi melódiákat, melyek hullámzottak a félhomályban, elhalkultak az oszloperdő útvesztőiben, és elhaltak a szakadékok síkos árnyán.

142. oldal - Hollófészek (Lazi Könyvkiadó, 2005)

HARRY: You told me you don't think I'm scared of anything, and that – I mean, I'm scared of everything. I mean, I'm afraid of the dark, did you know that?
ALBUS: Harry Potter is afraid of the dark?
HARRY: I don't like small places and – I've never told anyone this, but I don't much like – (hesitates before saying it) pigeons.
ALBUS: You don't like pigeons?
HARRY (he scrunches up his face): Nasty, pecky, dirty things. They give me the creeps.

242. oldal

Mikor a nagy Napóleon bent járt az országban a franciával, akkor már hajlott korú ember volt, de kemény tartású még akkor is, mint egy öreg diófa. Ahogy a franciák megszállták a falut, menekült, ki merre látott. Neki azonban esze ágában sem volt menekülni. Éppen a galambokat etette az udvaron, mikor egy francia lovas nagy lármával bevágtatott a kapun.

1. Öregapám

Az ember és a galamb közti ellentétek oka, hogy az ember megszelídítette, pátyolgatta, kihasználta a galambot, kihasználta rendkívüli tájékozódási képességét, majd amikor már nem volt szüksége rá, eldobta magától. A galamb viszont maradt. Itt maradt az emberek közt a nagyvárosokban, és nincs semmi dolga, a galamb tehát munkanélküli, olyan, mint egy bányász. Egy távíró, egy lemezjátszó. Hogy bosszút álljon, mást sem csinál, csak idegesíti az embert, összefossa az életét, és egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy ne emlékeztesse a sértődöttségére, arra, hogy egyszer és mindenkorra megbántották és tönkretették, és ő, aki az európai kultúrában egykor a béke és boldogság jelképe volt, ma nem több, mint a koszos-büdös, csatornaszagú városok jelképe, akit etetni és tartani és tanítani bűn, amiért fizetni kell.

32. oldal

A macska kényesen lépegetett a gyalogúton, megrázta a harmattól megnedvesedett lábát, és néha eltűnt, de ez a rókát nem nyugtalanította. Nyau azt hiszi, hogy van még béka, és itt-ott lecsúszik a víz mellé, holott ilyenkor a békák már dermedten alusznak az iszapban.
A macska szürke volt, de az oldalán fehér foltot viselt, ami a gyengeség jele. Vadon élő állat nálunk ritkán fehér, legfeljebb télre fehéredik ki, mint a hermelin, mert a fehér szín nagy áruló. A hermelin bundája nyáron barna, mint a lehullott lomb, de mire leesik a hó, a bunda kifehéredik, s a hermelin fehér bundácskája a fehér hóban nem látható. A héja a fehér galambot vágja ki először a galambcsapatból, és a fehér veréb soha nem hosszú életű, mert őt veszi észre először a karvaly.

Jazid ült tovább a gránátalmafa alatt. Szerette ezt a napszakot, amikor a madarak hangosan készülődnek éjszakai pihenőjükre. A kakukkok szorgosan hirdették aznapi utolsó üzeneteiket. A torony külső udvarra s azon túli világra néző falmélyedéseiben galambok turbékoltak.

21. oldal