Gage Creed személy
Idézetek
– Itthon vagyunk – mondta halkan Rachel, le nem véve a szemét a házról.
– Iton – visszhangozta elégedetten az ölében ülő Gage.
Louis és Rachel egymásra meredt. Eileen szeme is kitágult a visszapillantóban.
– Te!
– Na ne!
– De!
Egyszerre szólaltak meg, aztán egyszerre nevették el magukat. Gage rájuk sem hederítve csak szopta tovább a hüvelykujját. Már csaknem egy hónapja pötyögte, hogy „ma-ma”, és egyszer-kétszer olyasmivel is megpróbálkozott, ami lehetett „pa-pa” is, vagy csupán Louis képzelte annak.
12-13. oldal
A vénasszonyok nyara jött, és ment. A fák lombja rézvörösre változott, színük rövid időre fellobbant, aztán megfakult. Október közepén egy álló napon át zuhogott a hideg eső, és a nyomában hullani kezdtek a levelek. Ellie nap mint nap mindenszentekre fabrikált díszekkel megrakva jött meg az óvodából, és a fej nélküli lovas történetével szórakoztatta Gage-et. Boldog kora őszi hetek voltak.
20. fejezet
Gage már a mindössze egymérföldes úton elaludt, s Ellie is fátyolos szemmel ásítozott. Louis tisztába tette a fiúcskát, belepréselte a hálózsákjába, és ágyba dugta, majd mesét olvasott Ellie-nek. A kislány, született vadóc létére, általában a vadállatokról akart hallani, de ezúttal apja meggyőzte, hogy érje be egy cicamesével. Öt perccel azután, hogy Louis a szobájába vitte, és Rachel betakargatta, Ellie már aludt is. Amikor Louis lement a nappaliba, Rachel már ott ült, egy pohár tejet kortyolgatva; hosszú combján kinyitva hevert Dorothy Sayers egyik krimije.
15. fejezet
42. fejezet