Gabriel személy

Ripley, a nyers plasztik nem játék!

146. oldal (Delta Vision, 2019)

– Őrült vagy, azt ugye tudod? – kérdezi.
– Csak ennek köszönhetem, hogy még élek – válaszolom.

230. oldal

I remember when we kissed, Linden’s atlas between us; I remember the warm air of his little breaths on my tongue and chin and neck, the sudden draftiness when he drew back. Everything dissolved from around us in that moment, and I’d never felt so safe.

– Cecily már megkapta az ebédjét? – kérdezem, mialatt Gabriel elrendezi a tálcát az ölemben. […]
– Igen – morogja. – Hozzám vágott egy mártásos csészét.
Kibukik belőlem a kuncogás. – Nem hiszem el!
– Mert kétszer sütve kérte a töltött krumplit, nem egyszer. Meglepően határozott célkitűzés egy lánynak az ő állapotában.

319. oldal, 21. fejezet

“Rhine?” Gabriel whispers. He’s the only one in this broken carnival who knows my name. He screamed it in the gale, pieces of Vaughn’s fake world whipping around us. He whispered it within the mansion’s walls, leaning close to me. He’s lured me from sleep that way, while my husband and sister wives slept before dawn. Always with such purpose, like it matters, like my name—like all of me—is a precious secret.

– Akarsz beszélgetni? – kérdezi.
– Nem kell visszamenned a konyhába? – kérdezek vissza egy orrfújás kíséretében. Nagyon igyekszem, hogy ne tűnjek szánalmas bőgőmasinának, de ezt megnehezíti, hogy a zsebkendő máris túl nyirkos ahhoz, hogy felszáríthassam vele szűnni nem akaró könnyeimet.

108. oldal, 6. fejezet.

– A vihar alatt is végig dolgoztok? – kérdezem.
– Naná, kivéve, ha elmegy az áram.
– Ne aggódj – teszi hozzá Gabriel –, a házat nem fogja elfújni a szél. – Halk nevetése jelzi, hogy tudja: én éppen ebben reménykedtem. Összevillan a tekintetünk, és az eddigi bátortalan félmosolyok helyett most az első igazi mosoly terül szét az arcán. Óvatosan visszamosolygok rá.

118. oldal, 7. fejezet.

119. oldal, 7. fejezet.