futás fogalom

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Homérosz: Íliász
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Gion Nándor: Latroknak is játszott
John Updike: Nyúlháj
Mitch Albom: Öten a mennyországban
Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Stephen King: Állattemető
John Irving: Garp szerint a világ
Darvasi László: A titokzatos világválogatott
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Charles Lamb – Mary Lamb: Shakespeare mesék
Jeffrey Archer: Párbaj
Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála
Nádas Péter: Évkönyv
Rónaszegi Miklós: A gézengúzok a Hortobágyon
Kőszegi Imre: A pesti lány
Kristóf Attila: A dadogó gyilkos
P. D. James: Fehérköpenyes halál
Desmond Morris: Testközelben
Schirilla György: A legnagyobb hazugság
Tarjányi Péter – Dosek Rita: A Balkán angyalai
Tóbiás Áron (szerk.): A kísértethajó utolsó útja
Erich Wustmann: Marbu, a medvebocs
Örkény István: Négyeskönyv
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Danny Dreyer – Katherine Dreyer: ChiFutás
Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok
Miloslav Stingl: Az indián futó
Schirilla György: Vegetáriánuskönyv
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Bächer Iván: Hatlábú (sőt több)
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Victor András: Élővilág 8.
Christopher McDougall: Futni születtünk
Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)
Karina Halle: Sins & Needles
Karina Halle: On Every Street
Meg Rosoff: Just in Case – Sorsbújócska
Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben
David Levithan: Nap nap után
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs
Caroline Kepnes: Te
Camilla Läckberg: A hableány
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul
Sam Murphy: Futásról nőknek
Kósa Csaba: Irgalmatlanul
Ella Frank: Trust
Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Molnár Krisztina Rita: A víz ösvénye
Lubics Szilvia: Másfél nap az élet
Sri Chinmoy: A külső futás és a belső futás
Chris Carter: A halál szobrásza
Kelj fel és fuss!
Paul Hoffman: Az ember, aki csak a matematikát szerette
Guillermo Seijas: 100 nyújtógyakorlat és anatómia futóknak
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Neszlár Sándor: Egy ács nevelt fiának lenni
Ella Frank – Brooke Blaine: Halo
Dion Leonard: Találkozás Góbival
Bella Mackie: Fuss tovább!
Michael Robotham: Fulladás
Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje
Michael J. Sullivan: Mítoszok kora
Mark Haddon: A Delfin
Ella Frank: Confessions: Bailey
Brian McClellan: A birodalom vére
T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub
Rachel Cusk: Tranzit
Hervé Le Tellier: Anomália
Angeline Boulley: A Tűzőrző lánya
Ella Frank – Brooke Blaine: Shiver
Ella Frank: Exquisite
Baráth Viktória: Ártatlanok

Idézetek

Bélabá>!

Ilyenkor télen alapozni szoktam, s ez a tevékenység alapvetően hosszú, kitartó futásból áll, a dolog lényege az, hogy az ember a futás után jobban szereti az életet, mint annak előtte. Pedig közben az emberek leszólítanak, gimnazista lányok vihognak utánam, a múltkor is azt kérdezte egy alak, Maratonba ügetek netán, egy idióta kisgyerek pedig azt kiabálta utánam, egy-kettő, egy-kettő, százmillió, milliárd, hihihi.

7-8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futás
1 hozzászólás
regulat>!

A sportember fut, a civil szalad.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: futás · sport
dokijano>!

Utálok futni. Mióta nem járok focizni sajnos, tehát évek óta, nem futok soha sehova. Az a kiérlelt álláspontom, hogy futni a gyerekek és az idióták dolga. A meglett ember nem fut soha sehova, mert tudja, hogy úgyis odaér mindig mindenhova. Mert mindennek eljön az ideje, mert mindenre sor kerül. Nemcsak szégyen a futás, de haszontalan is.

Kapcsolódó szócikkek: futás
12 hozzászólás
paf P>!

Eldöntöd, hogy mit szeretnél. Kitalálod, hogy mit kell tenned érte. Aztán kimész, és csinálod. Egyszer, kétszer, százszor. És meglesz az eredménye. Biztosan. A futás ettől is szép. Nem kell világbajnoknak lenned. Nem kell versenyt nyerned. Nem kell megelőznöd senkit. Csak magadnak kell bizonyítanod.

50. oldal, Új élet

Kapcsolódó szócikkek: futás
Riszperidon>!

Tizenegy kilométer harmincnyolc perc alatt. Nem rossz, gondolta, de úgy izzadt, mint egy ló, a lába és a térde pedig pokolian fájt. Lehet, hogy nyújtania kellett volna. Igazából tudta, hogy testmozgás előtt és után nyújtania kellene – kiváltképp egy hosszú futást követően –, de valahogy sohasem bírta rávenni magát.

11. oldal (General Press, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: futás · Robert Hunter
1 hozzászólás
rókatündérlizi P>!

A problémáink olyanok, mint az árnyékok. Hiába futunk, nem rejtőzhetünk előlük.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árnyék · futás · probléma
BZsofi P>!

Aki hozzákezd a futáshoz, azt megragadja a futás vágya. Mint a forgószél, mint az örvény, mint a szédület ragadja magával tovább. Beleszeret a futásba.

Nadír

Kapcsolódó szócikkek: futás
1 hozzászólás
Szávitrí>!

FUTÁS

Kicsibácsi testedzés céljából néhanapján futni megy, s ilyenkor mindig vele tart képzeletbeli barátja, Láthatatlan Lusta Lajos. Együtt trappolnak szuszogva a szélfútta bicikliúton, de mivel kettejük közül csak Kicsibácsi látszik, a kutyák mindig őt ugatják meg, Láthatatlan Lusta Lajost soha. Meg persze az emberek is csak Kicsibácsinak integetnek oda, mondván: – Futkorászunk, Kicsibácsi? Fogy a pocak? Amikor Kicsibácsi fáradni kezd, rendszeresen azzal biztatja magát, hogy Láthatatlan Lusta Lajos egészen biztos, hogy sokkal fáradtabb, mint ő. Ettől erőre kap, és belehúz, hogy ráverjen még néhány métert szegény Lajosra. Olykor még hátra is pillant, mintha azt nézné, milyen messzire hagyta le. A végén aztán persze mindig bevárja, s együtt sétálnak, két sportember, hazafelé.

37. oldal (Pagony, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: futás
regulat>!

Böbe futott (kajlán persze, ahogy csak a lányok futnak, mintha csak össze volna kötözve a térdük – vélte később Karcsi) […]

61. oldal (Móra, 1988)

Kapcsolódó szócikkek: futás
3 hozzászólás
virezma>!

Az ultrafutás sok mindenre megtanít, az egyik legfontosabb ezek közül: elfogadásra. A fájdalom, a problémák elfogadására. Fájdalmakkal mindegyikünk szembesül az életben, csak az nem mindegy, mihez kezdünk velük. Lehet tőlük nagyon sokáig szenvedni, és pechesnek, szerencsétlennek érezni magunkat, de lehet az élet természetes velejárójaként is kezelni és így elfogadni azokat. Amint az elfogadás természetessé válik, a problémák megoldása is könnyebbé lesz, mert arra tudunk koncentrálni, ami előre visz, nem pedig önsajnálatban vergődünk még hosszú ideig, felesleges energiákat, érzelmeket felemésztve.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: elfogadás · fájdalom · futás