futás fogalom
Idézetek
Ilyenkor télen alapozni szoktam, s ez a tevékenység alapvetően hosszú, kitartó futásból áll, a dolog lényege az, hogy az ember a futás után jobban szereti az életet, mint annak előtte. Pedig közben az emberek leszólítanak, gimnazista lányok vihognak utánam, a múltkor is azt kérdezte egy alak, Maratonba ügetek netán, egy idióta kisgyerek pedig azt kiabálta utánam, egy-kettő, egy-kettő, százmillió, milliárd, hihihi.
7-8. oldal
Utálok futni. Mióta nem járok focizni sajnos, tehát évek óta, nem futok soha sehova. Az a kiérlelt álláspontom, hogy futni a gyerekek és az idióták dolga. A meglett ember nem fut soha sehova, mert tudja, hogy úgyis odaér mindig mindenhova. Mert mindennek eljön az ideje, mert mindenre sor kerül. Nemcsak szégyen a futás, de haszontalan is.
Eldöntöd, hogy mit szeretnél. Kitalálod, hogy mit kell tenned érte. Aztán kimész, és csinálod. Egyszer, kétszer, százszor. És meglesz az eredménye. Biztosan. A futás ettől is szép. Nem kell világbajnoknak lenned. Nem kell versenyt nyerned. Nem kell megelőznöd senkit. Csak magadnak kell bizonyítanod.
50. oldal, Új élet
Tizenegy kilométer harmincnyolc perc alatt. Nem rossz, gondolta, de úgy izzadt, mint egy ló, a lába és a térde pedig pokolian fájt. Lehet, hogy nyújtania kellett volna. Igazából tudta, hogy testmozgás előtt és után nyújtania kellene – kiváltképp egy hosszú futást követően –, de valahogy sohasem bírta rávenni magát.
11. oldal (General Press, 2018)
A problémáink olyanok, mint az árnyékok. Hiába futunk, nem rejtőzhetünk előlük.
66. oldal
FUTÁS
Kicsibácsi testedzés céljából néhanapján futni megy, s ilyenkor mindig vele tart képzeletbeli barátja, Láthatatlan Lusta Lajos. Együtt trappolnak szuszogva a szélfútta bicikliúton, de mivel kettejük közül csak Kicsibácsi látszik, a kutyák mindig őt ugatják meg, Láthatatlan Lusta Lajost soha. Meg persze az emberek is csak Kicsibácsinak integetnek oda, mondván: – Futkorászunk, Kicsibácsi? Fogy a pocak? Amikor Kicsibácsi fáradni kezd, rendszeresen azzal biztatja magát, hogy Láthatatlan Lusta Lajos egészen biztos, hogy sokkal fáradtabb, mint ő. Ettől erőre kap, és belehúz, hogy ráverjen még néhány métert szegény Lajosra. Olykor még hátra is pillant, mintha azt nézné, milyen messzire hagyta le. A végén aztán persze mindig bevárja, s együtt sétálnak, két sportember, hazafelé.
37. oldal (Pagony, 2013)
Böbe futott (kajlán persze, ahogy csak a lányok futnak, mintha csak össze volna kötözve a térdük – vélte később Karcsi) […]
61. oldal (Móra, 1988)
Az ultrafutás sok mindenre megtanít, az egyik legfontosabb ezek közül: elfogadásra. A fájdalom, a problémák elfogadására. Fájdalmakkal mindegyikünk szembesül az életben, csak az nem mindegy, mihez kezdünk velük. Lehet tőlük nagyon sokáig szenvedni, és pechesnek, szerencsétlennek érezni magunkat, de lehet az élet természetes velejárójaként is kezelni és így elfogadni azokat. Amint az elfogadás természetessé válik, a problémák megoldása is könnyebbé lesz, mert arra tudunk koncentrálni, ami előre visz, nem pedig önsajnálatban vergődünk még hosszú ideig, felesleges energiákat, érzelmeket felemésztve.
165. oldal