függőség fogalom
Idézetek
Az az egyén függ a szertől, aki már nem tud nélküle élni vagy nem tud megfelelő kielégüléshez jutni a szenvedélye nélkül.
A kártyás csak a kártyaasztalnál érzi jól magát, bizonyos szexuális viselkedésformák egyedüli kielégülési móddá válnak stb. A jó közérzet, az életkedv függ ilyenkor a szenvedélytől.
A függőség úgy is jelentkezik, hogy a szenvedély tárgya iránti igény gyorsan, erősen, gyakran elviselhetetlen erősséggel tör elő.
Minél erősebb a hiánytünet, az elvonási tünetek, annál inkább beszélhetünk függőségről. Az ilyen hiány, szükséglet teszi addikció áldozatává az embert. Az addikció latinul teljes odaadást jelent, tehát a fogalom már a szertől vagy a viselkedésformától való teljes függőséget jelenti, rabságot, amelyet többnyire a hiánytünetek tartanak fenn. […] A dependencia vagy addikció állapotában már a szenvedély uralja a személyiséget, szenvedélye tárgya nélkül szinte létezni, funkcionálni sem tud, az válik számára a legfőbb értékké, a fő viselkedési céllá.
17-18. oldal
Buda Béla: Szenvedélyeink Megelőzés, felismerés, rehabilitálás
Damian azt mondta, ezek a meditációs állapotok jelentik az ember számára elérhető legmagasabb rendű élvezetet és boldogságot. Ez a boldogság annyira magasrendű, hogy hozzá képest minden egyéb érzéki attrakció visszataszítóan durvának és sekélyesnek tűnik – ezért Buddha kortársai a legcsekélyebb sajnálkozás nélkül hagyták maguk mögött a földi örömöket.
Buddha követői és a dzshánák gyakorlói közül sokakban felmerült a kérdés, nem lesz-e ennek a vége egy újabb függőség. De Buddha így válaszolt nekik: gyerekek, ne parázzatok, minden fasza lesz – vagy a nibbánába kerültök, vagy olyan helyen születtek újjá, ahol tutira nem fogtok keseregni.
119-120. oldal
Idehallgass, nálad a szerelem már függőség. Az a te legnagyobb bajod, hogy önmagadat feleannyira sem szereted.
68. oldal (Ulpius-ház, 2014)
Az első ilyen tényező kétségkívül a közösségek szétszakadása. Mint azt e könyvben több helyen is jeleztem már, a függőségek részben az emberi társaság hiányát pótolják. A valakibe kapaszkodás helyett valamibe kapaszkodás jelenik meg, ami tovább fokozza az emberi kapcsolatok sekélyességét.
298. oldal Jövő
Kapitány-Fövény Máté: Ezerarcú függőség 95% Felismerés és felépülés
…ha egy gyereket arra kényszerítünk, hogy megvalósítsa a szülei vágyait, más lehetőségeket nem fog tudni kipróbálni. Elnyomva érzi magát. Mint aki csapdába esett.
– Ismerem a fiamat.
– Ebben biztos vagyok, de Aiden fél, hogy csalódást okoz magának. Azt szeretné, ha meghallgatná őt. Kezeltem olyan gyerekeket, akiket arra kényszerítettek, hogy megvalósítsanak valami rendkívüli álmot. Némelyik nagy dolgokat ér el, mások viszont szoronganak és depressziósok, ami a függőségek melegágya. Van, aki önmaga ellen fordul, mert nem akarja megkockáztatni, hogy csalódást okozzon annak, aki túl sokat vár el tőle.
A függők jól hazudnak, de sosem olyan jól, mint a gyerekeik. A lányaik és a fiaik megtanulnak magyarázatokat gyártani, és sosem túl látványosakat vagy hihetetleneket. Mindig elég hétköznapiakat ahhoz, hogy senki se ellenőrizze őket. Egy függő gyerekének a leckéjét sosem ette meg a kutya, csak otthon hagyta a táskáját. Anya nem azért nem jött a szülői értekezletre, mert elrabolták a nindzsák, hanem mert túlóráznia kellett. A gyerek nem emlékszik a munkahely nevére. Valamilyen helyettes. Anya mindent megtesz, ami tőle telik, hogy ellásson minket, mióta apa elment. Meg lehet tanulni, hogyan kell mindezt úgy előadni, hogy ne kapjon újabb kérdéseket. Megtanulja azt is, hogy a hatóságoknál dolgozó nénik elvehetnek az anyukádtól, ha kiderül, hogy véletlenül felgyújtotta az előző lakást, amikor cigarettával a kezében aludt el, vagy ha megtudják, hogy ellopott egy karácsonyi sonkát a boltból. Ezért ő maga hazudik a biztonsági őrnek, elveszi az anyjától a sonkát, és azt mondja: „Én loptam el.” Senki sem hívja ki a rendőrséget egy gyerekre, különösen karácsonykor nem. Hazamehet, éhesen, de az anyukájával, nem egyedül.
72-73. oldal
Alkoholbetegeknél gyakran találkozunk azzal, hogy a felelősséget és a döntést elhárítva arra hivatkoznak, hogy a fennálló problémák miatt isznak, és ha azok nem lennének, nem folytatnák ezt az életmódot. A realitás azonban az, hogy amikor valaki szenvedélybeteg, akkor a legtöbb problémája a függőségből adódik.
185. oldal
Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig 92% Szenvedély, elégedettség, biztonság
A Függő az Függő. Nem számít, hogy a Függő ember fehér, fekete, sárga vagy zöld, gazdag vagy szegény, vagy valahol e kettő között van, a leghíresebb vagy a legismeretlenebb a Földön. Az se számít, hogy a függőség oka drog, alkohol, bűnözés, szex, vásárlás, kajálás, szerencsejáték, tévézés vagy a kibaszott Flintstone család. A Függőségben szenvedő ember élete mindig ugyanolyan. Nincs benne izgalom, nincs benne pompa, nincs benne humor. Nincs jövő és nincs kiút. Csak a monománia. A mindent behálózó, mindent elnyelő és mindent magával ragadó monománia.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A „megalázottak és megszomorítottak”, hogy a fő illetékest, Dosztojevszkijt idézzük, sokkal sérültebbek azoknál, akiket pusztán csak parttalanul elkényeztettek, és akikből a szüleik, pestiesen szólva, „hülyegyereket” kreáltak.
A két típus persze sokszor keveredik, de ahogy egy narcisztikus partner érzelmi áldozata megfogalmazta könyvében: egy életre megtanulta megkülönböztetni (én kérek elnézést) a seggfejeket a narcisztikusaktól. Az előbbi típus elkényeztetett és önző. Hajlamos elhanyagolni a másikat és nem törődni az igényeivel. De a dologból ki lehet békében szállni, mert közben nem viselkedik manipulatívan, sokat sejtetően, megtévesztően, végül degradálóan, és ezért nem is alakul ki vele az a bizonyos speciális, bonyolult, újra és újra sokat ígérő, mégis mindig fájdalomba torkolló érzelmi viszony. Az igazán narcisztikus partner viszont az arra fogékony számára olyan csapdát képes állítani, amiből nehéz megtalálni a kiutat, mert miközben szenvedünk is tőle, össze tud zavarni az időnkénti ígéretességével, csodálatosságával és figyelmességével. Egy torz módon szinte eggyé is válhatunk vele, vagy ő eggyé válhat velünk, és a hatalmába kerülhetünk. Főleg, ha amúgy van hajlamunk a függőségre, az önfeláldozásra, a gyenge önképviseletre vagy olyan volt a gyerekkorunk, hogy hogyan el tudunk időzni rossz kapcsolatokban.
183. oldal, A szülők cizellált dilemmái és súlyos tévelygései
A boldogság nélküli élvezet – különösen, ha azonnali kielégülés formájában hajszolják – addiktív, vagyis jól lehet keresni rajta. Az elégedettséggel semmit sem lehet eladni. Kivéve, ha átmeneti, de akkor már nem is elégedettség, inkább csak hamis öröm, az a fajta, amelyikre a Mad Man – Reklámőrültekben szereplő hirdetési mágus, Don Draper gondol, amikor így töpreng:
Mi a boldogság? Egy pillanat azelőtt, hogy még több boldogságra vágynál.