fű növény
Idézetek
Azt akarod mondani, hogy nyomorúságosabb vagy a fűnél, kérdezte a szerzetes.
Arszenyij a barátra emelte a tekintetét.
Bizonyos értelemben igen, mert a fű bűntelen.
De hát attól bűntelen, hogy nincs tudata, mondta Ambrogio. Mi érdeme van ebben?
Vagyis tudatosan kell szabadulni a bűntől, mondta a barát, és vállat vont. Ez minden. Tudjátok, nem okoskodni kell, hanem Istent követni.
262-263. oldal
A tehén csak füvet eszik, mégis tömény hús. Ergó a fű is hizlal.
100. oldal
Marcello D'Orta: Disznóból nem lesz grófkisasszony 87% Nápolyi gyerekek új fogalmazásai Marcello D'Orta tanító gondozásában
– Kérem, kisasszony, tegyen föl egy kis füvet nekem, és ha felforrt, azt hozza be nekem levesnek.
Meme meg se moccant. Nevetni próbált, de sehogy sem sikerült, végül is Adelaidához fordult. Ő is elmosolyodott, de láthatóan meghökkenve kérdezte meg: „Milyen füvet, doktor úr?” Mire ő azon a fojtott, kérődző hangján ezt mondta:
– Közönséges füvet, asszonyom; amilyet a szamár eszik.
Hej, kemény tusa volt az! A Halál-hegyek meghasadoztak, vén tölgyek tövestől kifordultak, a fű három arasznyira a föld alá bújt.
259. oldal, Dobrinya Nyikityics és a Hegyi Sárkány
Felemelek egy maréknyi törékeny virágot, sárga közepük körül egyenetlenül nőnek ki a bíbor szirmok. Az alsó részük ugyanolyan zöldesszürke, mint a fű a síkságon, így amikor napnyugtakor összezárulnak, el tudnak rejtőzni.
– Olyanok, mint mi: egy kicsit gyűröttek, de azért jól vannak.
159. oldal
A sydenhami nagy ház is teherré vált. „Borzasztó nehéz fenntartani Nyírfaligetet, mivel nincs munka”, panaszkodik 1942 júniusában Logue egy levélben Myrtle öccsének, Rupertnek. „Myrtle-nek egyáltalán nincs személyzete, még arra sem tudunk embert szerezni, hogy lenyírja a gyepet. Egy 25 szobás, 5 fürdőszobás ház ilyen időkben valóságos lidércnyomás, és mivel nem engedek motoros fűnyírót használni, kénytelen vagyok az öreg »tologatóra« fanyalodni, el sem merem mondani, milyen kérges a tenyerem.” Így inkább beszereztek egy birkát.
A házikó előtt, amelyben gyermekkorom nyarait töltöttem, jókora kaszáló terült el. A fű gyakran olyan magasra nőtt, hogy a fivérem és én alagutakat fúrhattunk ebbe a zöld paplanba, és órákon át játszhattunk benne. Azután valamikor júniusban a rétet lekaszálták; a frissen vágott fű illata mindörökre azoknak a napoknak az emlékét fogja felidézni bennem.
34. oldal