!

Friedrich Schiller személy

Erich Maria Remarque: Szeresd felebarátodat
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Ranschburg Jenő: Jellem és jellemtelenség
Hankiss Ágnes: Csak az élet
Cesare Lombroso: Lángész és őrültség
Venyegyikt Jerofejev: Moszkva–Petuski
Martin Walser: Egy szerelmes férfi
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Kornyej Csukovszkij: Járni tanul a szó
Loósz Vera – Gálfalvi István: Szerencsekönyv
Hermann Hesse: Karácsony
Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
Esterházy Péter – Szüts Miklós: A bűnös
Esterházy Péter: Az olvasó országa

Idézetek

>!
Chöpp 

Lorenz idézi Schiller egyik versét, melyben Kant álláspontján gúnyolódik: "Szívesen szolgálom barátaimat, – de sajna, erre hajlam késztet, – így aztán gyakran furdal a gondolat, – hogy nem vagyok erényes.

121-122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller
>!
Kkatja P

(…) Tartsatok akár Jézussal vagy Platónnal, Schillerrel vagy Spinozával, a végső bölcsesség mindig az, hogy nem boldogít sem a hatalom, sem a tulajdon, sem a megismerés, hanem egyedül csak a szeretet.
Az önzetlenség, a szeretet révén hozott áldozat, a tevékeny együttérzés, a lemondás mások javára veszteségnek, önmagunk kifosztásának tűnhet, holott ezáltal éppen hogy gazdagodunk és gyarapodunk, és ez az egyetlen út, amely előre és fölfelé visz.

20-21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller · Jézus Krisztus · Platón · Spinoza · szeretet
>!
imma A+P

Friedrich Schiller aligha volt olyan boldog „Az örömhöz” írása közben, mint a hároméves Bubusz, aki a gyönyörűség legmagasabb fokán ezt kiáltotta:

Látom innen a nagyit,
Hozza nekem a fagyit!

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller
4 hozzászólás
>!
cassiesdream

Friedrich Schiller pedig… nemcsak meghalni, de élni sem tudott pezsgő nélkül. Tudja, hogyan írt? A lábát jeges fürdőbe mártotta, pezsgőt töltött, és csak azután kezdett el írni. Felhajtott egy pezsgőspohárral – és máris kész volt a tragédia első felvonása. Felhajt öt pohárral, és máris elkészült egy teljes ötfelvonásos tragédia.

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller
>!
Sándor_Langer_Pudingman P

Marill a szálloda betonteraszán ült és egy újsággal legyezte magát. Néhány könyv hevert előtte. – Jöjjön ide, Kern! – mondta. – Közeledik az este. Ilyenkor az állat a magányt keresi, az ember meg a társaságot. Mi van a tartózkodási engedélyével?
– Még egy hét – mondta Kern, és leült mellé.
– Egy hét a börtönben hosszú idő. A szabadságban rövid.
– Marill az előtte lévő könyvekre csapott. – Az emigrációban művelődik az ember. Öreg napjaimra megtanulok angolul és franciául.
– Néha már hallani se bírom ezt a szót, hogy emigráns – szólalt meg rosszkedvűen Kern.
– Ostobaság! – mondta nevetve Marill. – Hiszen a legjobb társaságban van. Dante is emigráns volt. Schillernek szöknie kellett az országból. Heine. Victor Hugo. Hogy csak néhányat említsek.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dante · Friedrich Schiller · Heinrich Heine · Hugo · Victor Hugo
>!
Dün SP

    Vannak, akik a koránkelés mellett teszik le a voksukat (mint például Murakami Haruki), vagy rendszerint késő éjszakáig dolgoznak (mint Tom Stoppard); vannak, akik a kiszámíthatóság csendes életét élik (mint Charles Darwin), és akik az iszákos tivornyákét (mint Toulouse-Lautrec); ott vannak a végtelenségig halogatók (mint William James) vagy azok, akik rendszeres munkanapok szerint élnek (ilyen Anthony Trollope); vannak akik csendben dolgoznak (mint Gustav Mahler), míg mások lármás sürgés-forgás közepette (ahogyan például Jane Austen); vannak a rengeteg alkohollal élők (például Friedrich Schiller) és a kávéfüggők (mint Kierkegaard); akiknek hosszúak a munkanapjaik (mint H. L. Mencken) vagy akik naponta csak fél órát dolgoznak (mint Gertrude Stein).
    Nincs egyetlen mágikus recept – sem a magunk, sem a körülöttünk élők számára. Nem leszünk sem kreatívabbak, sem hatékonyabbak azáltal, ha lemásoljuk mások szokásait; még akkor sem, ha ők éppenséggel zsenik. A saját természetünket kell megismernünk, és tudnunk kell, hogy mely szokások szolgálnak minket a leginkább.

60-61. oldal

1 hozzászólás
>!
schummyka

A korábbi magyar kártyákon megjelentek történelmünk alakjai, jelenetei, allegóriái. A biedermeier kori kártyán a figura magyaros ruhában van, „a hazáért” feliratú nemzeti színű lobogóval a kezében. De megjelent a lapokon például Hunyadi László és Cillei, vagy egész jelenetek, mint például Béla király Dömösön. Egy későbbi korból fennmaradt tarokklapon a pesti invalidus ház és a pesti vármegyeház látható. Egy nagyszombati mester által készített treff kártyán stilizált koronás címerünk található.
A későbbiek során a német kártya jött divatba Magyarországon, de a köznyelvben „magyar kártya” néven vált ismertté. A színek, elnevezések, értékjelzések a hagyományosak: hetes, nyolcas, kilences, tízes, alsó, felső, király, disznó vagy ász.
A magyar kártyáról sokan azt tartják, hogy tulajdonképpen svájci kártya, amely Tell Vilmos svájci szabadsághőst, harcosait és életének, környezetének alakjaival ábrázolja. A dolog ennél kicsit bonyolultabb. Először is: a svájci kártyákon a Tell-monda figurái nem szerepelnek, Svájcban a német kártya svájci változatait játsszák. Másodsorban a magyar kártya figurái: Reding Itell, Harras Rudolf, Rudenz Ulrich stb. az eredeti Tell-mondában nem is szerepelnek, csak a Schiller-drámában. Schiller Tell Vilmos drámáját közvetlenül a szabadságharc előtt mutatták be Magyarországon, ahol a svájci szabadsághős története hatalmas sikert aratott, s a zsarnokölő hősök kártyáinkon való megjelenítése a magyar nép szabadságvágyát tükrözte. Kártyafiguráink a színház világából vonultak be a kártyák világába, és százötven év óta egybe is forrtak vele.

36. oldal (Képzőművészeti, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller · kártya · Svájc
>!
Bla IP

Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7… és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók halmaza, tehát ha valaki magyar író, akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy, hogy nyakig vagy bokáig), az magyar író. Írónak azt nevezzük…hát lényegében, amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója (lásd még: a mindenséggel mérd magad!), ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író. (Ez a felfogás tehát nem tud értelmet tulajdonítani a „magyarul ír, de nem magyar író” kifejezésnek, illetve ez barokkos kifejezése annak, hogy illető nem író.) – Ez a prím váratlanul tényleg jó definíció, vannak pl. az ikerprímek, 11-13, 17-19, Goethe és Schiller, Arany és Petőfi, Stan és Pan.
    Legyen fNU az ún. népi-urbánus függvény, értelmezési tartománya az A halmaz, értékkészlete a B halmaz, vagyis minden prímhez rendelünk egy magyar írót, több prímhez is tartozhat ugyanaz az író, de egy prímhez nem tartozhat egynél több magyar író, pl. kettő, mert kettő több, mint egy…

Eddig valahogy így kezdődtek itt az előadások, tudósok beszéltek, tudósok, akik tehát tudnak valamit, és erről a tudásukról itt beszámoltak, mi a meleg víz?, molekulák, Brown-mozgás (vagy Browning? előkapta 38-as browningját s ettől fölmelegedett a víz?), mindenesetre szakszerűség, jól definiált kérdésekre szeriőz válaszok.
    Most azonban egy író áll itt, s elég, ha csak az író Örkény István által kiemelt jelentésére gondolunk: a vaj köpülésekor megmaradó, tejszerű, savanykás folyadék, s már gyanítható, ma ez itt nem lesz ilyen egyszerű.

5-6. oldal (Magvető, 2003)

>!
Tíci SP

Nagyon sok írónak különös lelki izgalomra van szüksége, hogy dolgozhasson. Schiller jeges vízbe mártotta a lábát, mikor költött. Pitt, a nagy angol államférfi és szónok, több liter sört ivott, mielőtt az íróasztalához ült. Milton, a híres vak költő, aki diktálta leányainak az „Elveszett paradicsom” című gyönyörű vallásos költeményét, munkaközben vánkosok közé dugta a fejét. Leibnitz, a nagy német tudós, csak fekve tudott gondolkodni. Rossini mindig ágyban komponálta gyönyörű operáit.

6. oldal (I. Fejezet - A lángész lélektana és rokonsága az őrültséggel)

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Schiller
>!
Chöpp 

Hogy is mondta a köznapi dolgok pompás megfogalmazásában felülmúlhatatlan Schiller? Alantas matéria az ember, s dajkáját úgy hívják, hogy megszokás.

240. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · Friedrich Schiller · megszokás · szokás