!

Friedrich Nietzsche személy

Hamvas Béla: Patmosz I-II.
Elias Canetti: Feljegyzések
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Ladik Katalin: Élhetek az arcodon?
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Thomas Mann: Naplók 1940–1955
Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög
Martin Walser: Egy kritikus halála
Kertész Imre: Gályanapló
Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban
Ilja Ilf – Jevgenyij Petrov: Tizenkét szék
Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland
Thomas Bernhard: Önéletrajzi írások
Osho: Zarathustra
Moldova György: A napló
Karinthy Frigyes: Mennyei riport
Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
Jostein Gaarder: A történetárus
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Erich Fromm: A szeretet művészete
Kertész Imre – Esterházy Péter: Egy történet
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia
Albert Schweitzer: Életem és gondolataim
Hermann Hesse: A pusztai farkas
Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert
Amélie Nothomb: Hódolattal esengve
Erich Fromm: Az Önmagáért való Ember
Feldmár András: Szabadság, szerelem
Hamvas Béla: A láthatatlan történet
Lion Feuchtwanger: Az Oppermann testvérek
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Dean R. Koontz: Rettegés
Alekszandr Etkind: A lehetetlen Erósza
Garaczi László: Mintha élnél
Sławomir Mrożek: A túlvilág titkai és más történetek
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”
William Styron: Sophie választ
Marilyn Manson – Neil Strauss: (Nehéz) út a pokolból
Radnóti Miklós: Orpheus nyomában
Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete
Viktor Pelevin: Kristályvilág
Lev Sesztov: Dosztojevszkij és Nietzsche
Christian Morgenstern: Akasztófa-énekek
Tibor Fischer: A Gógyigaleri
Thomas Bernhard: A menthetetlen
Hamvas Béla: A világválság
Abraham Antoine Moles: A giccs, a boldogság művészete
Földényi F. László: A fiatal Lukács
Philip Roth: Düh
Sopotnik Zoltán: Az őszinteség közepe
Camilo José Cela: Méhkas
Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról
Tom Wolfe: Amerikai kapcsolat
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája
Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love 2. – Hűség
François Furet: Egy illúzió múltja
Franz Fühmann: Bajtársak
Wolf Haas: Jöjj, édes halál
Esterházy Péter: Esti
Hankiss Elemér – Lengyel László: Kétszög – Idegen világban? / A távol közelében
Hellmuth Benesch: Pszichológia
Eperjessy László (szerk.): Modigliani
Vaclav Nizsinszkij: Füzetek
Viv Croot – Jane Moseley – Owen Sherwood: Dracula gróf: Egy vámpír naplója
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
José Ortega y Gasset: A szerelemről
Alain de Botton: A filozófia vigasza
Erdős Renée: Végzetes vonzalom
Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Erich Kästner: Notabene 45
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs
Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
Laini Taylor: Füst és csont leánya
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas
Rajsli Emese (szerk.): [csevegőszoba]
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Irvine Welsh: Skagboys
Vezér Erzsébet: Szeretném magam megmutatni
Robert Kirkman – Jay Bonansinga: A Kormányzó színre lép
Krasznahorkai László: Megy a világ
Laurell K. Hamilton: Ezüstgolyó
Jules Renard: Jules Renard naplója
Nagy Abonyi Árpád: Budapest, retour
Irvin D. Yalom: A magyar macska átka
Leiner Laura: Akkor szakítsunk
Nigel Warburton: A filozófia rövid története
Florian Illies: 1913
David Foenkinos: Emlékek
Helena S. Paige: Egy lány belép a bárba
Irvin D. Yalom – Ginny Elkin: Minden nappal közelebb
Czinki Ferenc: Egy kocsma város
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Rick Yancey: Der Monstrumologe
Stephen King: Mr. Mercedes
Michel Houellebecq: Behódolás
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
John Buchan: Greenmantle
Borisz Akunyin: A fekete város
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok
Jonathan Franzen: Tisztaság
Ruby Wax: Mindfulness-kalauz
Buda László: Mit üzen a lelked?
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk
George Bernard Shaw: The Perfect Wagnerite
Dan Brown: Eredet
Michael Finkel: Az Északi-tó fantomja
Paul Murray: A domonkos lelkiség új bora
Daniel Kalder: A pokoli könyvtár
Frank Schätzing: A pillangó zsarnoksága
!

Friedrich Nietzsche


Idézetek

>!
kulturzaj

Piscsik
Nietzsche… az a híres-nevezetes, nagy-nagy… filozófus… pedig az roppant nagyeszű ember, azt mondja, a műveiben, hogy szabad hamis bankót gyártani.

Trofimov
Maga olvasta Nietzschét?

Piscsik
Ugyan… Dásenykámtól hallottam.

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Dün SP

Süldőlányok Nietzschével a szatyorban, ezek aztán nem viccelnek.

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Chöpp 

– Látod, ott áll az a Mercedes 600-as.
– Látom – mondta Szerdjuk.
– Azt mondod, hogy az is illúzió?
– Abszolút valószínű, hogy az.
– Tudod, ki jár ezzel az illúzióval? A diliházunk kereskedelmi igazgatója. Kicsi Vovcsiknak hívják, a gúnyneve meg Nietzscheánus. Láttad a pasast?
– Láttam.
– És mit gondolsz róla?
– Tiszta sor: gengszter.
– Akkor most gondold el: lehet, hogy tíz embert megölt ez a gengszter, hogy ilyen kocsit vegyen magának. Akkor most ez a tíz ember hiába adta az életét, ha illúzió? Miért hallgatsz? Érzed, hová vezet ez az egész?
– Érzem – mondta komoran Szerdjuk, és visszament a székéhez.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Chöpp 

(teavaj) Mi az Ön filozófiai mottója, ami leginkább tükrözi szemléletét?
(Heller Ágnes) Azt hiszem, hogy az életfilozófiának nincs mottója. Talán azt választottam volna, amit Nietzsche: „szerettem volna azzá lenni, ami vagyok”, illetve egy másik gondolatot is hozzátettem az életfilozófiámhoz: nem szeretnék másik életet választani. Ha valamitől félek az életben, az az, hogy más ember lettem volna, mint ami lettem, hogy másként választhattam volna, mint ahogy választottam. Ez nem jelenti azt, hogy nem bántam meg az életben semmit, de valaminek a megbánása is olyan tapasztalat, amit nem szívesen veszít el az ember. Nem mondom, hogy nem szenvedtem sokat az életben, de a szenvedés is olyasmi, amit az életben nemcsak nem lehet, de nem is szabad elkerülni.

85. oldal

Rajsli Emese (szerk.): [csevegőszoba] www.origo.hu/csevegoszoba

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Dün SP

[…] bevillan az a rég történet, hogy
elmentem egy barátommal a városi könyvtárba,
és a szelíd könyvtáros nő megkérdezte:
„Van valami fogalmad arról, mit szeretnél kivenni?”
És a barátom rögtön rávágta: „Nietzsche.”
„Nincsen?” – lepődött meg szegény.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
Algernon +SP

– Egyszer egy ember azt mondta – válaszolta Izil –, „ne harcolj szörnyekkel, másként belőled is szörny lesz, és ha beletekintesz a mélybe, a mély beléd tekint”. Nietzsche, tudod.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche · Izil
1 hozzászólás
Hirdetés
>!
egy_ember

A bajsza ma messze nem vágott olyan ék alakban, hogy azzal te könnyedén felnyithattál volna egy sörösüveget. Semmi bombázópilóta, inkább kissé ernyedt. Csaknem olyan kissé, mint az a híres filozófus, várj csak, ki is… ki is… gyorsan akartam kimondani, tudod, aki mindig a korbáccsal jött. Tudod, akinek olyan rozmárbajsza volt, ami nem éppen gyönyör az étkezésnél. A palacsintatészta-levest például elég nehezen lehet átcsempészni az ilyen pofaszőrök között.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
danaida P

NIETZSCHE volt az, aki megtanított bennünket arra, hogy mindennemű eszményt eleve gyanúsnak tartsunk, és arra, hogy miképpen nyúljunk vissza arra az emberre, aki az eszményt önmaga fedezésére kivetítette.

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
>!
danaida P

NIETZSCHE szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
3 hozzászólás
>!
danaida P

A hazugság szándékosan téves és megtévesztő információ. Ez képletben éppen úgy kifejezhető, mint az információ. A képlet felállításának alapja, hogy az információ bázisa a valóságentrópia (a valóság tökéletes megismerése), a hazugság bázisa az elérhető teljes tájékozatlanság.
A hiteles információ úgy transzformál, hogy a valóságról többet tudok meg, a hazugság úgy transzformál, hogy a valóságról kevesebbet tudok meg.
Az információelmélet rejtett axiómája, hogy kétségtelen tény van. Abban az esetben, ha – mint NIETZSCHE mondja – tény nincs, csak interpretáció van, az elmélet felborul.
Logikailag és grammatikailag az információ és a dezinformáció között lehet, hogy objektív különbség egyáltalán nincs.

Kapcsolódó szócikkek: entrópia · Friedrich Nietzsche