Frederick Weatherall személy

Oliver Bowden: Assassin's Creed – Egység
!

Élise vívás oktatása

!

Frederick „Freddie” Weatherall a brit templomosi rend tagja volt.

Julie de la Serre szeretője, még François de la Serre-rel való házasság kötése után is.
Weatherall Franciaországba jött, hogy bizalmasként Julie mellett maradhasson.

Szüleinek bizalmával élve, ő lehetett a fiatal Élise kardvívás oktatója, edzője és nem mellesleg védelmezője, miután végzett François-Thomas Germain kiképzésével.
Julie halála után Freddie lett Élise legközelebbi barátja, és ő segített édesanyja elleni kudarcba fulladt merénylet elkövetőihez vezető legtöbb nyomot összegyűjteni.
És ő láttatta be Élise-el, hogy Arno iránti szeretetét nem kell elnyomnia, a köztük lévő különbségre való tekintettel, ha egyszer szive választottja, szeresse azért, ami közös bennük.
„Weatherall úr” mondhatni Élise pót apja volt.

A brit templomos család, Caroll-ék elől való menekülésük közepette, Weatherall egyik lába megsérült, amit nem sokkal később el kellett távolítani.
Többször is kihúzták egymást a kiláthatatlan slamasztikából.
Élise apjának meggyilkolása után Freddie maradt Élise egyetlen templomos szövetségese Franciaországban.


Idézetek

Fumax KU>!

– Tud fogadni engem? – hallottam odakintről.
– Igen, monsieur – válaszoltam, mire védelmezőm belépett. És azonnal eltakarta a szemét.
– A fenébe is, kislány, azt mondta, hogy tud fogadni engem! – rikácsolta.
– És tudom is – tiltakoztam.
– Micsoda? Hiszen hálóinget visel.
– De tudom fogadni.
A kézfeje mögött láttam, hogy rázza a fejét.
– Nem, nem. Nézze, Angliában, ha azt kérdezzük, hogy „tud-e fogadni”, az azt jelenti, hogy „fel van öltözve”.

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Élise de la Serre · Frederick Weatherall
BiRo I>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

— Nem megy el innen!
— Tudnom kell — lengettem meg a levelet.
Megvakarta a fejét, próbálta összeszedni a gondolatait.
— Egyedül nem mehet innen sehová.
Felkacagtam.
— És ki kísérne el engem? Maga?
Hirtelen észbe kaptam, mert láttam, hogy szomorúan lehajtja a fejét.
— Uramisten — mondtam halkan. — Uramisten, Weatherall úr, annyira sajnálom! Nem akartam…
Szomorúan ingatta a fejét.
— Nem, nem, igaza van, Élise. Olyan védelmező vagyok, aki nem képes védelmezni.
Odaléptem a székéhez, letérdeltem előtte, és átkaroltam.
Sokáig hallgattunk, egy ideig nem hallatszott semmi a kerti lak nagyszobájából, csak Weatherall úr szipogása.
— Nem akarom, hogy elmenjen — bökte ki végül.
— Muszáj — válaszoltam.
— Nem veheti fel velük a harcot, Élise — törölte ki a könnyeket a szeméből dühösen. — Túl erősek, túl nagy a hatalmuk.
Nem állhat ki ellenük egyedül.
Magamhoz szorítottam.
— De nem is menekülhetek örökké. […]

332. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Élise de la Serre · Frederick Weatherall
merien>!

Weatherall úr alig volt eszméleténél, sebesült lábát pokrócok alá rejtettük. Látta, ahogy jobb karomat felemelve és behajlítva a ballal finoman ráütök.
– Még ha látnák is, nem értenék, hogy ez mit jelent – mondta. – Az ilyen beintés csak Franciaországban számít sértésnek. Itt így kell – azzal felmutatta két elfordított ujját. Követtem a példáját.

211. oldal