Fred Durst személy

Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry

Idézetek

TribeBubu P>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

„Fred Durst a tiedhez hasonló torzított énekhangot szeretne előállítani. Tudsz ebben segíteni?” – érdeklődött Peter. „Persze hogy tudok, de tízezer dollárt kérek jelöletlen húszas bankjegyekben” – kötöttem ki. Ráállt az egyezségre.
Fogtam az Eventide-effektjeimet meg minden kütyüt, amik a hangom eltorzítására szolgálnak, és átvittem őket abba a hollywoodi stúdióba, ahol Fred dolgozott. Az emberei átnyújtottak egy aktatáskányi pénzt, amit Angie szépen megszámolt, miközben én az előtérben várakoztam. Mire a végére ért, és megállapította, hogy stimmel az összeg, benyakaltam három üveg bort, mert amúgy egy porcikám sem kívánta ezt a melót. Viszont rohadtul kellett a pénz, úgyhogy nem volt más választásom. Fred egy beképzelt bohóc. Végig úgy viselkedett, mintha az asszisztense volnék. „Olyan hangzást szeretnék, mint amilyen a Thievesben hallható” – mondta, mire én előkaptam a Thieves feliratú torzítómat. Ezt használom élőben. Beüzemeltük, Fred bement az énekfülkébe, fogta a mikrofont, és elkezdett üvölteni, de szarul szólt az egész. Ezt ő is levette. „Hé, öreg, ez nem is hasonlít a Thievesre, olyan, mintha fehér zajt kevertünk volna az éneksávra” – reklamált. „Figyu, láthatod a feliratot, én ezt használom a koncerteken. Lehet, hogy még nem kerültél a megfelelő hangulatba. Gyere, rád adom a cowboykalapomat” – feleltem előzékenyen. Fel is vette, majd visszament a fülkébe. Továbbra is borzasztóan szólt, nekem pedig keményen kellett küzdenem, hogy ne röhögjem halálra magam ezen az idiótán. „Menjünk még messzebbre! Vetkőzz pucérra, de a kalapot tartsd magadon! És őrülj meg, hátha sikerül valahogy elővarázsolni magadból a benned titkon megbúvó Al Jourgensent!” – javasoltam. Ezt a tanácsomat is megfogadta. Az icipici kis fütyije ott himbálózott, és közben visított, mint az újévi malac. Én már ki voltam fizetve, így aztán teljesen nyugodt voltam, de az látszott, hogy Fred egyre idegesebb. Végül az arcomba mászott: „Rosszak a torzítóid!” – ismételgette, és nem volt képes felfogni, hogy én mindig ezeket használom. Aztán elhúzott, mondván, hogy nagyon fontos randija van.

321-322. oldal, Tizenötödik fejezet: Houses of the Molé – Egy Bush a kézben… (2018, Konkrét Könyvek)

Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry Al Jourgensen elveszett evangéliuma