Franz Kafka személy

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Örkény István: Válogatott egyperces novellák
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Jeffrey Meyers: Orwell
Joyce Carol Oates: Én nem az vagyok, akinek ismersz
Gustav Janouch: Beszélgetések Kafkával
Sławomir Mrożek: A perverz és más történetek
Kertész Imre: Európa nyomasztó öröksége
Eric Bogosian: Plaza
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
J. D. Salinger: Franny és Zooey
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft
Szabó Magda: Zeusz küszöbén
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Paul Auster: Brooklyni balgaságok
Charles Bukowski: Egy vén kujon jegyzetei
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében
Albert Camus: A pestis
Hazai Attila: Budapesti skizo
Moldova György: A Szent Imre-induló
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Roland Barthes: Világoskamra
Esterházy Péter: A szabadság nehéz mámora
Bohumil Hrabal – Szigeti László: Zsebcselek
Philip K. Dick: Transz
Paolo Santarcangeli: „Pokolra kell annak menni…”
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány
Ancsel Éva: Éthosz és történelem
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Philip Roth: Anatómialecke
Alberto Manguel: Az olvasás története
Viktor Jerofejev: Férfiak
Moldova György: A beszélő disznó
Rubin Szilárd: Római Egyes
Félicien Marceau: A regény szabadon
Karinthy Ferenc: Napló I-III.
Oravecz Imre: A chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása
Franz Kafka: Naplók, levelek
Thomas Bernhard: Kioltás
Bodor Ádám: A börtön szaga
Heinrich Böll: Frankfurti előadások
Ámosz Oz: Rímek életre, halálra
Lisa Jane Smith: Tombolás
Kőbányai János (szerk.): Izraeli szellem ma
Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc
Raymond Federman: Mosolyregény
Françoise Giroud: Alma Mahler avagy a hódítás művészete
Lénárd Sándor: Apám
Kamarás István: Olvasatok
Köves Erzsébet (szerk.): Interjú I-II.
Chris Rodley (szerk.): David Lynch
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Salman Rushdie: Haroun and the Sea of Stories
Thomas Mann: Naplók 1.
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete
Sue Townsend: Adrian Mole elveszett naplói
Aczél Judit (szerk.): Ne félj!
Murakami Haruki: 1Q84
Christopher Moore: Prérifarkas blues
Haruki Murakami: 1Q84 (angol)
Anóka Eszter: Hála
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol
Kiss Anna (szerk.): Bűntények a könyvtárszobából
Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje
Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem
Arno Geiger: A száműzött öreg király
Varga Csaba Béla: Hetedíziglen
Pilinszky János: Csönd és közelség
Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
Florian Illies: 1913
Szántó T. Gábor: Kafka macskái
Jack Kerouac: Hazajáró lélek és egyéb írások
Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold
Tóth Sára: Táncol a por
Murakami Haruki: Férfiak nő nélkül
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Köves Gábor: Mi az, hogy nagymenők?
Matt Haig: Miért érdemes életben maradni?
Kätlin Kaldmaa: Breviárium
Zadie Smith: NW
R. D. Laing: A meghasadt én
Szergej Lukjanyenko – Arkagyij Suspanov: VarázsŐrség
Bogdan Suceavă: Istoria lacunelor
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Paul Auster: 4 3 2 1
Bartók Imre: Jerikó épül
Philip Roth: Leláncolt Zuckerman
Augusto Monterroso: A fekete Bárány és más mesék
Cserna-Szabó András: Az abbé a fejével játszik
David Foenkinos: Charlotte
Chloe Benjamin: A halhatatlanok
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Lackfi János: Minden napra egy sztori
Murakami Haruki: A kormányzó halála
Gabriel García Márquez: Az évszázad botránya
Sándor Iván: Amit a szél susog
Hatos Pál: Rosszfiúk világforradalma
Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről
Szondy Máté: Tudatos változás
Mark Fisher: Kapitalista realizmus
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Bársony Márton – Nádasdy Ádám (szerk.): A bebábozódás után
Péter János: Szabadulás

Idézetek

vargarockzsolt>!

Thomas Mann kölcsönadta Kafka egyik regényét Einsteinnek, aki azzal adta vissza: „Nem tudtam elolvasni; az emberi gondolkodás nem ennyire bonyolult".

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · Franz Kafka · Thomas Mann
3 hozzászólás
worsi P>!

Az a Kafka azt hitte, hogy az is valami, ami vele történt. Franz Kafkára gondolok, az irodalmárra, aki rovarrá változott, és ezt meg is írta egyik művében. Nagy kunszt, mindenki át tud változni valami undorítóvá, de ezzel még nem kéne dicsekedni. Én például egyszer hüllő lettem, de eszembe nem jutott, hogy ezt meg is írjam. Most már bánom, mert Kafka híres lett, én meg…

48. oldal, Az átváltozás

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka
4 hozzászólás
Evione >!

Kafka minden délután sétál a parkban. Gyakran Dora is vele tart. Egyik nap találkoznak egy kislánnyal, aki úgy zokog, a szíve szakad meg. Kafka megkérdezi tőle, mi baj, a lány pedig azt feleli, elvesztette a babáját. Kafka azonnal kitalál egy magyarázatot, mi történt. „A babád elutazott”, mondja. „Honnét tetszik tudni?”, kérdezi a kislány. „Onnét, hogy írt nekem egy levelet”, feleli Kafka. A kislány azonban gyanakszik. „Itt a levél?”, kérdi. „Sajnos nincs, otthon hagytam, de holnap elhozom”. Olyan meggyőzően adja elő, hogy a kislány nem tudja, mit gondoljon. Lehetséges, hogy ez a fura ember igazat mond?
Kafka egyenesen hazamegy és megírja a levelet. […]
Másnap Kafka visszasiet a parkba a levéllel. A kislány már vár rá, és mivel még nem tanult meg olvasni, Kafka olvassa fel neki. A baba nagyon sajnálja, de megunta, hogy mindig ugyanazokkal éljen. Világot akar látni, új barátokat szerezni. Nem arról van szó, hogy nem szereti a kislányt, de változatosságra vágyik, ezért egy időre el kell válniuk. A baba megígéri, hogy mindennap ír és tájékoztatja a kislányt a dolgokról.
Itt kezd a történet igazán szívszorító lenni. Nemcsak az a bámulatos, hogy Kafka megírta az első levelet, de még el is kötelezte magát, hogy mindennap ír egy újabbat, csak hogy megvigasztaljon egy kislányt, egy vadidegen kislányt, akibe véletlen botlott bele a parkban. Miféle ember csinál ilyet? Három hétig folytatta, Nathan. Három hétig. A valaha élt egyik legragyogóbb író arra áldozza idejét, egyre értékesebb és fogyatkozó idejét, hogy egy baba képzeletbeli leveleit írja meg.

Úton északra

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka · játékbaba
5 hozzászólás
Kuszma>!

Abban hiszek ugyan, hogy az irodalom nemcsak olvasókat feltételez, hanem magyarázókat is, társas sokaságot és kötődést, viszont azt nem hiszem, hogy az irodalomba be kell avattatni. Még az sem valószínű, hogy Kafka, a legnagyobb, beavatott volt, hiába próbálják fogságban tartani körök és baráti koszorúcskák. […] Én a gyerekeimnek és egy mindenesünknek is odaadtam Kafkát és Faulknert, olvassák, de nem fennen hirdetve, hogy a művészet a népé, hanem azért, mert tisztelem Faulknert és Kafkát: nem hiszem, hogy a beavatottaknak írtak volna. A „nehezen érthetőség” pedig viszonylagos: a Grimm-mesék szintén nehezen érthetők; író nem rekeszt ki olvasót, és nem szerénységből nem teszi, hanem gőgből.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka · William Faulkner
1 hozzászólás
Babó_Buca P>!

Arra ébredtem, hogy a végtagjaim helyén rovarlábak nőttek, és a súlyos kitinpáncél miatt képtelen vagyok a hátamról a hasamra fordulni, hogy segítségért az ajtóhoz mehessek. Szerencsére ez a nyomasztó állapot csupán néhány óráig tartott, ám oly mély benyomást tett rám, hogy megírtam az egészet egy prágai ismerősömnek, bizonyos Kafka úrnak, aki azt javallotta, forduljak azonnal orvoshoz.

367. oldal, 14. Az emberbogár (Könyvmolyképző, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka · Pach Eugén
Chöpp >!

Amikor felébredt, Gregor Samsává változva találta magát ágyában.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka · Franz Kafka: Átváltozás
sophie P>!

S egyáltalán: ismertem én az ilyen helyzetet, a csapdában létet, jól. Kafkán nőttem fel.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka
Kuszma>!

Az abszolútum természetében benne rejlik az elillanás, a mienkben meg az, hogy nem hagyunk fel a keresésével. Innen származnak a regényben mindenütt felbukkanó belső ellentmondások. […] Kafka így határozta meg ezt az ellentmondást: „Mindig a közölhetetlent vágyom közölni.” A vágy, hogy a közölhetetlent közölje, csak akkor teljesül, ha az író a közölhetetlenül belül legalább egy kivételt tesz, a regényt magát, ez pedig annyit jelent, hogy a regény megsemmisíti tárgyát. A közölhetetlenségről szóló abszolút realista regénynek közölhetetlennek, olvashatatlannak, illetve megfejthetetlennek kellene lennie. Ez pedig megsemmisítené a regényt.

138-139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka
mate55>!

Kafka valahol azt írja: „Meggyőződésem, hogy csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek harapnak és csípnek. Amelyik könyv nem vág mellbe, azt minek elolvasni?”

347. oldal

Philip Roth: Leláncolt Zuckerman Trilógia és epilógus

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka