Franz Eberhofer személy
Idézetek
[…] A lapockáján egy tetoválás Nagyit ábrázolja. Kétszer is megnézem, de nincs kétség: ez a Nagyi. Nem a szokásos kontyba tűzött hajával ugyan, hanem leengedett hajjal, ahogyan reggelenként kinéz, de azért kétségtelenül ő az. Fel kell tennem magamnak a kérdést: ugyan mi okból tetováltatta a hátára Neuhofer szomszédja a Nagyit?
– Mondja, mi ez a szépség itt a hátára tetoválva? – kérdezem, mert nem akarom rögtön a Nagyira terelni a szót.
– Nem tudja?
Olyan arccal néz rám, mintha azt kérdeztem volna, mi a neve a bolygónak, amelyen élünk. Megrázom a fejem és szinte már kínosan érzem magam.
– Hát Gandalf!
Szóval Gandalf. Bólogatok.
11. fejezet
És ősöregek is kocognak. Jó, ők valószínűleg már az életükért futnak.
127. oldal
Papának arcára fagy az üdvözlő mosoly.
– Első osztályú fű,fiam!
– Azt hiszem, ezt nem egészen értem – mondja Leopold, és úgy áll ott, mint aki földbe gyökerezett.
– Pontosan mit nem értesz? – jelentkezem én is szólásra.
– Papa füves cigarettát szív a kertben, te meg, a zsaru, csak ülsz mellette és sörözöl?
– Ha egyszer én nem szeretem a füves cigarettát…
Másnap délután elfuvarozom Nagyit az Aldiba, ahol most akciós a cukor. Nagyi húsz kilót vesz belőle, és egy farmernadrágot. Merthogy az is akciós.
10. oldal, 1. fejezet
– Nézze, hölgyem – mondom határozottan – Ön egy orosz ex-prostituált, aki éveken át hazudta a férjének, hogy szereti. Önnek még azt sem hinném el fenntartások nélkül, hogy nappal világos van, éjszaka meg sötét.
73. oldal