Frannie Langton személy
Idézetek
Most azonban, hogy visszatekintek, már látom, hogy az életünk talán egy történet, melyet magunknak mesélünk, s mi magunk vagyunk az olvasók és a felolvasott történet egyszerre.
69. oldal
A regény olyan, akár valami nagy pohár meleg ital, egy vers azonban vastüskeként hatol a fejbe.
16. oldal
Vannak dolgok, amiket nem lehet leírni. Azt a szörnyű magányosságot. Mint a halálban, mint a szerelemben.
432. oldal
Senki sem tudja, mi a legnagyobb szörnyűség, amire képes… míg meg nem teszi.
69. oldal
Tudom, az emlékek néha épp azért rejtőznek el, mert nem viselnénk el a terhüket. Hogy néha a kegyelem keze állítja meg az órát.
313. oldal
Az olvasás volt a legjobb és a legrosszabb dolog, ami velem történt. […] Imádtam ezeket a könyveket. Ha megérintettem egyet, az olyan volt, mintha a kezemben tartottam volna mindazt, ami megtörténhet a világban, csak még nem került rá sor.
44. oldal
Tátott szájjal faltam a betűket, mintha cukrot kanalaznék azokból a kötetekből.
44. oldal
Mindig is ez volt velem a baj. Hogy sosem tudtam, hol a helyem, vagy nem voltam elégedett vele.
125. oldal
Néha azt hiszem, ennek az egész világegyetemnek egyetlen célja az, hogy beismertesse velünk: a fehér ember varázslata az erősebb!