Frank Turner személy
Idézetek
Frankből előtör a Felbőszült Frank. Olyan hangot hallat, mint egy orrszarvúbőgés és egy frusztrált sikítás keveréke.
– A „rohadt” nem is káromkodás – mondja, és közben mélyeket lélegzik, mint aki türtőztetni próbálja magát.
– De az!
– A Harry Potter-filmekben is mondják. Érted? A Harry Potterben. Akkor hogy lehetne káromkodás?
– Tessék? – kérdezi anya elképedve.
– A Harry Potterben. Az ügyet lezártnak tekintem.
28. oldal
| → |
|---|
170-171. oldal
Frank utána elment iskolába, én a Trónok harcát olvastam egész délelőtt, aztán elaludtam.
133. oldal
| → |
|---|
– Édes Istenem! – Frank a tenyerébe temeti az arcát. – Anya, neked vannak problémáid a számítógépes játékokkal. Totál függője lettél ennek a kérdésnek.
– Dehogy lettem függője! – mondja, és gúnyosan nevet.
– Dehogyisnem! Semmi másról nem tudsz beszélni. Azzal például tisztában vagy, hogy 95 pontos lett a kémiadolgozatom?
– 95 pontos? – kérdez vissza anya, és abbahagyja a nevetést. – Komolyan?
– Tegnap már mondtam, de nem is figyeltél.Csak azt hajtogattad, hogy: „Atari! Gonosz! Ki innen vele!”
Anya egy kicsit kínosan érzi magát.
– 95 pont… Az nagyon jó! Ügyes vagy!
– 1000-ből – mondja Frank, majd gyorsan hozzáteszi: – Vicceltem. Vicceltem!
276-277. oldal
– Franknek apával kellett basszusgitároznia a garázsban – mondom. – Úgy gondolják, az jobb hobbi neki.
– Frank tud basszusgitározni?
– Azt nem állítanám – válaszolom, és szörcsögve nevetek. – Ő lejátszik mondjuk három akkordot, apa meg tízperces szólókat nyomat.
– Már eleget játszottál, fiatalúr!
Fiatalúr.
Odapattanok az ajtóhoz, és átnézek a résen. Frank úgy lépked anya mögött az előszobában, hogy közben remeg az arca az idegtől.
– Még nem értünk a szint végére! Nem lehet csak úgy kikapcsolni a játékot! Tisztában vagy vele, hogy mit csináltál, anya? Van fogalmad arról egyáltalán, hogy működik a Land of Conquerors?
Rendesen ki van akadva. Megáll velem egy vonalban, fekete haja ráhullik sápadt homlokára, és vékony karjával hadonászik, nagy csontos kezével dühösen gesztikulál. Remélem, hogy egy nap Frank belenő a kezébe és a lábába. Nem maradhatnak ilyen komikusan nagyok, nem igaz? A többi testrészének is be kell ezt hoznia, nem? Tizenöt éves, úgyhogy még nőhet vagy harminc centit. Apa 183 centi, de mindig azt mondja, hogy Frank nála is magasabb lesz.
– Nem gond – mondja egy hang, amit felismerek. Linus az, de nem látom őt a résen át. – Hazamegyek. Köszönöm a vendéglátást.
– Jaj, ne menj haza! – kiált fel anya, legjobb látogatókhoz szóló kedves hangján. – Linus, ne menj haza, kérlek, nem ezt akartam.
– De hát, ha nem játszhatunk… – mondja Linus, aki láthatóan zavarban van.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy számítógépes játékok kellenek, hogy barátkozni tudjatok? Tudjátok, ez milyen szomorú?
– Miért, van valami más ötleted? – kérdezi Frank duzzogva.
– Tollaslabdázzatok! […] – Vagy bújócskázzatok!
Felhorkantok a nevetéstől, aztán gyorsan a számra tapasztom a kezem.
Nem tudtam megállni. Bújócskázás…
24-25. oldal
– Emlékszel arra a karácsonyra, amikor megbetegedtek? – kérdezi anya. – Amikor két- és háromévesek lehettek? Emlékszel? Amikor kakás lett a karácsonyi ajándékuk, szétkenődött mindenhol, és azt mondtuk, hogy ennél később már csak könnyebb lehet?
– Emlékszem – válaszolja apa.
– Feltakarítottunk, és közben azt mondogattuk, ha majd nagyobbak lesznek, minden sokkal könnyebb lesz. Emlékszel?
– Igen – mondja apa, és szeretetteljesen néz rá.
– Hát, akkor inkább hozd vissza a kakát – mondja anya, és nevetni kezd, egy kicsit hisztérikusan. – Bármit megtennék azért, hogy csak egy kis kakát kelljen feltakarítani.
302. oldal