Francis Spenlow személy

Charles Dickens: Copperfield Dávid

Idézetek

KingucK P>!

Beléptünk egy szomszédos szobába, (azt hiszem, az a bizonyos reggeliző-szoba volt, a melyet a barna kelet-indiai sherry tett nevezetessé), s hallottam, hogy egy hang így szólt: – Copperfield úr, Dóra lányom, s Dóra lányom meghitt barátnője! – Kétségtelenül Spenlow úr hangja volt a hang; de én nem ismertem rá, s nem is törődtem vele, kinek a hangja. Egy pillanat műve volt az egész. Sorsom betelt. Fogoly voltam és rabszolga. Őrülésig beleszerettem Spenlow Dórába! Rám nézve több volt ő földi lénynél. Tündér volt, szilfid, mit tudom én, mi, – valami, a mit soha senki sem látott még, s minden, a mi után epedve vágyódik minden ember. Egy szempillantás alatt elnyelt a szerelem örvénye. Szó sem volt arról, hogy megállják az örvény szélén; hogy lepillantsak belé; hogy hátratekintsek; hanyatt-homlok belerohantam, mielőtt csak egy szót is szólhattam volna.

II. 5. Fogságba esem

Kapcsolódó szócikkek: Copperfield Dávid · Dora Spenlow · Francis Spenlow