Francine 'Franny' Graham személy

– A jelek szerint túlságosan feldúlt vagy ahhoz, hogy meghozd a helyes döntést… vagy csak félsz meghozni, nem tudom. De valakinek döntenie kell, úgyhogy majd én döntök helyetted. Nincs választási lehetőséged. Ehhez mit szólsz? Hozzám jössz feleségül, és kész! Így ha dugába is dől a tervem, legalább nem a te hibád lesz! Hiszen én döntöttem rosszul, enyém tehát a felelősség is.
Franny fénylő könnyfátyolon át nézett a férfira.
– Ó, Chase! Gyönyörű gondolat. De nekem erre a gyermekre is tekintettel kell lennem.
– Ez nem gondolat, Franny, hanem parancs. És mostantól fogva nem engedem, hogy bárkire is tekintettel légy! Sőt, a legjobb, ha egyáltalán nem is gondolkodsz! Legalábbis a kettőnk kapcsolatáról nem. Hozzám jössz feleségül, és kész. Végeztem. Gyerünk, intézzük el tüstént!

– Ó, Farkasölő sosem emelt kezet a gyerekekre. Egy ujjal sem nyúlt hozzájuk.
Franny alig bírta leplezni csodálkozását.
– Soha? Akkor meg hogyan fegyelmezte őket?
– Pontosan ugyanúgy, ahogy majd Chase is megneveli őt – felelte Loretta, és visszatette a csészét a csészealjra, majd előrehajolva megpaskolta Franny hasát a takarón keresztül. – A tekintetével.
Az asszony vállat vont.
– Na jó, néha hosszú prédikációba is bocsátkozott. A mai napig szívesen tesz kinyilatkoztatásokat.
– Ránézéssel és kiselőadással? Alig hiszem, hogy egy totyogóra hathatott az ilyesmi…
– Nagyon is, drágám – felelte Loretta, és a lányra pillantott. – A gyermekek sokkal több mindent megértenek, mint gondolnánk! Chase és Indigo mindig pontosan felfogta, mikor csalódott bennük az apjuk.
És ez éppen elegendő büntetés is volt a számukra. Már egészen kis korukban is.

– Ki volt Toodles, drágám? Meséld el! – biztatta suttogva.
– Egy cica. Csak egy vén, girhes macska.
Chase kinyitotta az egyik szemét.
– Micsoda?
– Egy macska. Az én macskám. Eleinte igyekeztem nem szeretni. Tényleg megpróbáltam. De pontosan olyan volt, mint te!
– Mint én?
– Igen. Bármit tettem, csak koslatott utánam éjjel-nappal. Egyszer még belé is rúgtam. Annyira… – magyarázta a lány, és lihegve kereste a megfelelő szót – annyira ostoba volt. Ostoba jószág! Én nem akartam… egyáltalán nem akartam, hogy ragaszkodjon hozzám. De egyszerűen nem tágított!
Chase nem érezte valami nagy megtiszteltetésnek, hogy egy öreg, girhes macskához hasonlították, főleg hogy az állat ráadásul ostoba is volt. De a lány annyira fel volt dúlva, hogy inkább elengedte a füle mellett a hasonlatot.
– Állandóan ott kódorgott a nyomomban – folytatta a lány éles, sikoltásszerű hangon. – Akármit tettem, csak jött, jött utánam. És egyszer csak… megszerettem.
A férfi kezdte kapiskálni, miről is van szó. Gyomrában feloldódott a feszültség.

– Nem kívánja senkitől a bocsánatkérést – szólalt meg halkan – egész életében csupán egyetlenegy dologra vágyott. Egyetlen egyszerű dologra!
– Mire? – kiáltott fel elcsukló hangon Alaina.
Chase mély lélegzetet vett.
– Arra, hogy szeressétek. Ez minden. Hogy szeressétek jóban-rosszban.

– Akkor most szeretsz, vagy sem?
– Hogy kérdezhetsz ekkora ostobaságot?
– Inkább válaszolj az ostoba kérdésemre!
– Igen.
– Igen? Ennyi?
– Szeretlek – csikorogta fogai közt a férfi.
Cipője kopott orrával Franny egy vonalat húzott a homokba. Szeme pajkosan csillogott, és kinyújtotta karját.
– Akkor gyere át ide hozzám, Chase Wolf! Ne haragudj többé rám olyasmiért, ami tegnap történt!
A férfi hunyorogva nézett a lányra.
– Tudod, hogy most húzod ki nálam végleg a gyufát?
– Csak azt mondom, amit tőled tanultam. Te pedig a komancs őseidtől szívtad magadba. Engedelmes feleségedként én is a magamévá tettem a meggyőződéseid…
– Elég lassan ment, mondhatom!

Hiszen Chase alig másfél hónapja érkezett haza Farkasok földjére. Bárki ki tudja számolni, akinek van tíz ujja, hogy Chase nem lehetett jelen, amikor a magzata megfogant.
Franny legnagyobb megdöbbenésére Loretta nyíltan nekiállt kiszámolni a szülés várható időpontját.
– Lássuk csak! Július közepén járunk – mondta, és karcsú ujjain számolni kezdett. Kék szemei elkerekedtek. Franny már szinte hallotta, amint az asszony észbe kap: „Várjunk csak! Ez meg hogyan lehetséges?”
Ehelyett azonban öröm pírja ült ki az arcára, amikor felkiáltott:
– Ó, milyen csodálatos! Februárban fog megszületni! A lehető legjobb időpont, Franny! Pont, amikor tavaszodni kezd! A tavaszki és a nyári babákra sokkal kevesebbet kell mosni!