főzelék fogalom

A legelső dolog, amit feltettem a polcra, ahogy lett végre saját kamránk, egy szép nagy leáztatott címkéjű neszkávés üveg volt, telis-tele tárkonyecettel. A szüleimtől kaptam, féltő gonddal és nagy előrelátással készítettek nekem is egy adagot, tavasszal, amikor a sajátjukat frissítették. Merthogy tárkonyecet nélkül nem kamra a kamra, ebben szinte minden erdélyi gyökerű ember egyetért. A tárkonyecet mindenre jó elixír, minden levest és főzeléket pillanatok alatt megtárkonyosít belőle pár csepp, kellő óvatossággal adagolva sokat tud szépíteni a legszebb vinaigrette-en is, a berni mártás is vadabbul lesz tőle tárkonyos.

Tárkonyecet

Ötévesen voltam először a kommunista NDK-ban a szüleimmel, de tizennyolc évesen visszatérve mindent pontosan ugyanolyannak találtam: a sárga esőkabátokat, a büdös kockaautókat és a kétféle krémleves ízét. Az NDK-s gombaleves büszkén dacolt az idővel. Furcsa fagyállószaga volt még nyáron is mindennek, a pályaudvarnak, az uszodának, a főzeléknek a fasírtnak és a szállodai szobának is. A köztéri parkokban pedig nyulak ugráltak szabadon. Biztos be voltak tépve a fagyállótól.

78-79. oldal

Nagy passzióval iszom a sok sört, annál inkább, minthogy a víz nem egészen egészséges de a kosztot még nem igen tudtam megszokni. Kevés a főzelék, és túl sok a liszt, például a mártásokban, Isten bocsássa meg nekik.

272. oldal

Anya a konyhában pityeregve talált rám. Megölelt és azzal nyugtatott, hogy ő sosem főzött még világító főzeléket.

Az asztalon még mindig ott volt a tányér kelkáposzta-főzelék, de másnak tűnt, mint délben. Haragosan zúgott és örvénylett a tányérban, mint egy ragyogó, zöld tölcsér. A vakító főzelék-forgatag mélyéből egy aprócska, manószerű alak bukkant fel.

Teszek a főzelékbe egy kis erőset, hadd marja a torkomat. Az erősség nem íz, hanem fájdalom, nem is tudom, a fájásnak örülünk, amikor erőset eszünk, vagy annak, amikor elmúlik.

[…] már csak azért se lépett volna be az apácarendbe, mert minden csütörtökön káposzta volt a főzelék.

Második rész - 3.

Főzd meg a tököt vízben, és facsard ki; sózd meg, készítsd el lábasban! Törj borsot, köményt, koriandermagot, zöld mentát és bordamaggyökeret. Hintsd meg kevés ecettel, tégy hozzá sárgarépát, maréknyi fenyőmandulát, és zúzd péppé! Az egészet öntsd rá a tökre, forrald fel, borsozd meg, és úgy tálald!

19. oldal

Vilkónak jó volt az étvágya. Minden ételt szívesen megevett.
– Miért nem kéred a főzeléket? – kérdezte Lilét.
– Nem szeretem – mondta Lile. – Nem finom.
– Kóstoltad már? – kérdezte a lengefiú.
– Nem, mert nem finom – magyarázta Lile.

A hivatalosan napi 1200 kalóriás ellátmány silány volt. Reggelire híg – feketekávénak mondott – lötty járt egy szelet kenyérrel. Ebédre és vacsorára zsírtalan levest, főzeléket vagy tésztát, gyakran babot vagy borsót kaptak. „Hús” gyanánt leginkább csak zsizsik (apró bogár, amely a gabonafélék és a hüvelyesek kártevője) jutott. Ünnepnapokon, néha lejárt konzerv vagy lóhús egészítet­te ki a menüt.

Buda-déli interná­lótábor