foxterrier, foxi állat
Idézetek
Két napja elhatározta, hogy vesz egy foxit, de miután beszerezte mindazt, ami a fajeb tartásához elengedhetetlen, mégis inkább kutya nélkül maradt, gazdátlan embernek. A fő oka erre az volt, hogy Sirone betársult a bélyeggyűjteményéhez és elhagyatottságához, tehát a törzsorvos nem érezte szükségét a kényszeregyezségnek, amellyel a társasélet és a társadalom közötti tétovázás dilemmájában az állatbarátság közös nevezőjén konvertálnak egyes lelki növényevők.
328. oldal, Huszonkettedik fejezet (Alexandra, 2005)
Az ír terrier, ha felnő, nemcsak bátorságával, hűségével és ragaszkodásával tűnik ki, hanem hidegvérével, önuralmával és nyugalmával is. Sokkal nehezebb megvadítani, mint más fajtájú kutyákat; gazdája hangját felismeri, és engedelmeskedik neki a harc őrjöngő kavarodásában is; és sohasem kap ideges, hisztérikus rohamokat, ami pedig más kutyákkal, például foxterrierekkel közönségesen megesik.
26. oldal, Negyedik fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Ez a kutya egy útonálló! Ráugrott egy foxira. Nem tudom, hogy verekedni akart vele, vagy szexelni, de sikerült szétszedni őket. A nagy kaland után mindketten farkaséhesek vagyunk, úgyhogy…
316. oldal
Miss Marple olyan ébernek látszott, mint még soha, és olyan volt, mint egy foxterrierr a patkánylyuk előtt.
253. oldal, Tizenkilencedik fejezet (1978)
Egy kék foxterrier repült be a csukott ablakon. Az ölembe ül, nedvesen leffegő rózsaszín nyelve kezem nyalogatja. Hímzett főkötőt visel és sárga lábszárvédőt. Kedves állat. Hóna alól a legfrissebb Nagyvilág kandikál elő. Amennyire ki tudom betűzni a borítót, beatválogatás; Ginsberg-versek és egy Kerouac-novella. Ó, a sznob.
– Elnézést a zavarásért – fordulok a kék foxihoz –, olvasta már ezt a számot?
– Csak átlapoztam – feleli, és leharapja a bal kezem. Ebben az állatban van valami különös. Sőt, figyelemre méltó.
– Kerouac-novellát olvasta?
Mond valamit, nem értem pontosan, mert szája tele van a bal kezemmel. Érdeklődésem fokozódik.
– Olvasta az Útont?
Lenyeli a bal kezem, tűnődve rám néz, nem válaszol. Viszont kivájja a bal szemem. Ez azért túlzás. Értetlenül pislogok a megmaradt jobbal.
14. oldal
→ |
---|
– És a kutya? Mi van a kutyával?
– Nyilván az a szokása, hogy gazdája után cipeli a botot. A bot nehéz, jól meg kell ragadnia a közepén, s íme, meglehetősen élesen látszanak is itt az állat fogának nyomai. A kutya állkapcsa, mint ez a fognyomokból kitűnik, becslésem szerint szélesebb, mint egy foxié, de ahhoz már nem elég széles, hogy egy szelindeké lehessen. Nem lehet más, mint… Szavamra, nem is más, nem tévedtem… A kutya egy göndör szőrű spaniel!
Miközben ezeket mondta, Holmes már talpon volt, és föl-alá járkált a szobában. Most hirtelen megállt az ablakmélyedésben. Szavaiból olyannyira érzett a meggyőződés, hogy meglepve kaptam fel a fejem.
– Na de drága barátom, hogy állíthatja ezt ilyen biztosra?
– Nevetni fog. A kutya itt áll a kapuban. Már csönget is a gazdája!
9-10. oldal (XXI. Század, 2018)
HŐS ( Műdalra, cigányzene-kísérettel )
Ha énnéköm vóna még egy szép Trabantom
biz én tüle meg nem válnék sose ha én mondom
ápolnám pucolnám
imádnám puszilnám
nem törődnék avval hogy bides tüle a lég
imádnám pucolnám
benne is aludnék
[…]
HANGOK ( Cigányzenés umtattára )
Mit taszigál maga marha
ha van lába álljon rajta
vigyázzon magára öreg
idesapám sok a szöveg
vegye ki a könyökét
nem marad ám foga ép
adja át a helyét kedves
kövér a csaj de nem terhes
ne kelljen már annyit kérni
csoszogjon arrébb a néni
vigye ezt a szart el innét
anyu egy kis vizet innék
bepisált a gyereke
oda álljál ne ide
ne tolongjál kishaver
szóljál ha valami kell
le akarok szállni hallja
itt én vagyok maga arra
mit néz bele a pofámba
az illata nem épp ámbra
szólózni akarsz na gyere
szólózni akar a fene
NEJ
hagyja már a fenekemet
táguljon mert még lekenek
MÁSOK
mindjárt fel is pofozom
ez itt már az Oktogon?
vigyázzon ez itt a foxim
mit óbégat menjen taxin
umtatta – umtatta
egész úton untatta
umtatta – umtatta
egész úton hallgatta
57 - 58. oldal, Ahogy tesszük, 17. jelenet, Helikon, 1997.
Az ügyvéd korántsem unta a magányt, de valamilyen halk és diszkrét élőlényt szívesen látott volna házában. Alapos megfontolás után úgy találta: noha a macska halkabb s tán diszkrétebb háziállat a kutyánál, társasága nem olyan értelmes és megnyugtató, mint bizonyos fajtájú kutyáké. Egy izgalmas foxterrier vagy harsány és kihívó magatartású német juhász beszerzése szóba sem jöhetett, nemkülönben oly kósza jellemé, mint a vizsla. Az uszkár ragaszkodó jószág, termete azonban a kert méretéhez képest csekély, a lakásban viszont zavarná a rendet, s a berendezésben is kárt tenne.
Héderfáy elment az egyetemi könyvtárba, hogy kiegészítse kynológiai ismereteit. Kitartó böngészés után, egy nem éppen modern, de azért nem egészen elavult angol szakkönyvre hallgatva, a bernáthegyi mellett döntött, mert ez a fajta grandiózus ugyan, de jámbor, ritkán ugat, kertben felállítandó kutyaházban jól érzi magát, szőrének színei kellemesek, idegrendszere pedig közmondásosan nyugodt.
188-189. oldal, A nyüzsgés a mélyben
– Lajos bátyám, a kutya fertőz?
– Ne csókolózz vele, és ha fogdostad, mosd meg utána a kezed. És fürdesd meg időnként. Erről a kis korcsról van szó, aki itt az ajtó előtt őgyeleg?
– Korcs?
– Az apja valószínűleg foxi, az anyja meg talán puli… de intelligens kis ebnek látszik…
52. oldal (Móra, 1977)