Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyszín
Idézetek
423. oldal, Június 7., hétfő (Ciceró, 2011)
422. oldal, Június 7., hétfő (Ciceró, 2011)
Név: Neményi Arnold (Nem! Mondom, NEM!)
Kor: 14
Beszélt nyelv: magyar, francia, angol
Magamról: S szólt a Holló: „Soha már.”
*
Mindenki!!!
Ne írogassatok mindenféle ostobaságot az üzenőfalra, mert kitörlök mindenkit!!! Virág, ez rád is vonatkozik!
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, filozófia, Római Jog
Klubtagság: Mindhalálig Beatles!; In memoriam John Lennon; Einstein; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár; Rubik-kocka
6. oldal (Ciceró, 2010)
– Hogyhogy most nem olvasol? Még sosem láttalak könyv nélkül.
– Klott Gatya megígértette szerény személyemmel, hogy a táborban csupán lefekvés előtt olvasok, napközben nem. Egyébként nem hozott volna magával. Azt mondta, különben menjek nyaralni a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba.
34. oldal, 8. fejezet - Egy esős nap, melyen nem fog történni semmi. Vagy mégis? (Kolibri, 2014)
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az egyik kedvenc helyem, csak sajna ritkán jutok el, úgyhogy ha lehetőségem van rá, persze hogy megyek. ☺
136. oldal, Február 25., szerda (Ciceró, 2010)
Rövid időre egy könyvtárban alkalmazták, kegyeletből. Könyvtárakban mindig sok sérült lélek talál menedéket, gondolták: fel se tűnik ott a fájdalomherceg különcsége. De feltűnt. Tétlensége nem, egyre fokozódó bizarrériája szemet szúrt. Amikor egy könyv kölcsönzése helyett a sarokba térdelt imádkozni, mégis jobbnak látták nyugdíjazni.
66. oldal (Medicina, 1966)
Próbáltam úgy tenni, mintha legalább én figyeltem volna korábban, de igazából csaltam. Mivel tizenhat éves koromtól valami homályos bizonyosság tartott megszállva, miszerint a nagyvárosban költözve nemsokára panzióban élek, és vendéglőben étkezem majd, mint Simone de Beauvoir, úgy véltem, gondolhatok közben valami egészen másra, amikor anyu a leharcolt konyhában azt mutatja, hogyan kell a zöldbablevest berántani. Eljött az ideje, hogy kollégiumban laktam, és menzán ettem, de az elidegenedett környezet sem tört meg azonnal. Még jó ideig nem csigáztak fel annyira a valóságos, teljes, egészséges, tápláló élelmiszerek, mint illett volna. Azok is részét képezték a durva természetességnek, ami elől menekültem, így mesterséges, tompa ízekre, tehenekkel nem közösködő margarinra, húst hírból sem ismerő parizererre, gyümölcsféleségekkel semmi kapcsolatot nem tartó lekvárra vágyódtam. De idővel szégyenkezni kezdtem, hogy nem vagyok a kisebbeknél okosabb, ahogyan azt a testvéremmel kapcsolatban egyetlen megnyugtató érzésként megszoktam, és igyekeztem szakértelmet mímelni. Elza második telefonja után szakácskönyvet vittem haza a Központi Szabó Ervin Könyvtár szabadpolcáról. Mint minden mást esetben, a világot ezúttal is könyvből akartam megtanulni.
46-47. oldal
Mert nekem nincs apukám, két éve halt meg, anyukám könyvtáros a Szabó Ervinben.
20. oldal
Az alábbi eset, amely mindennél jobban rávilágít TM erkölcsi iránytűjére, még a hivatalos munkakapcsolat előtt történt. Egy nap tanácsot kért tőlem egy barátom, hol vásárolhatna nagyobb mennyiségű régi Budapest-fényképet. Egy Andrássy úti luxusáruház berendezéséhez kellene. Tudok jó helyeket, mondtam, de először menjen fel a Fortepanra, onnét ingyenesen letöltheti, ami megtetszik, nagy felbontásban. De ő fizetni akar, lenne rá körülbelül egymillió forint. Remek, gondoltam, annak csak örülhet a Fortepan. Win-win dolog. Ám a tranzakció mégsem jött létre: barátom némi gondolkodás után nem fogadta el a pénzt. Az ellen nem volt kifogása, hogy a képeket – mint bárki más – az új áruház is felhasználja: de az adomány nem kellett. Mivel TM tudta, hogy én irányítottam hozzá a vevőt, elmagyarázta nekem, mi volt az indítéka. Nem is az volt a baj, hogy a milliárdos áruházgründoló „felnőtt szolgáltatásokból” szerezte vagyonát – hanem hogy eszetlenül drága holmikat árul… Az egymillió forint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárhoz vándorolt.
42. oldal Török András: A nonprofit kincsvadász (részlet). (TM - Tamási Miklós)
A Wenckheim-uradalom ebben az időben [1874 és 1879 között] élte a fénykorát. A kígyósi kastély mellett ekkor épült fel Borossebesen a vadászkastély, Budapesten a Wenckheim-palota. (1924-ben az örökösök eladták a fővárosnak, így került ide később a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár.)
74. oldal - A Wenckheim család oszáglása