!

folyó helyszín

Homérosz: Íliász
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Szabó Magda: Katalin utca
Fekete István: Tüskevár
Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
Richard Bach: Illúziók
Carl Sagan: Az éden sárkányai
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Hérodotosz: A görög-perzsa háború
Jerzy Andrzejewski: Jő, hegyeken szökellve
Agatha Christie: Nemesis
Julio Llamazares: Sárga eső
Horia Tecuceanu: Az Anda-akció
Leonhard Frank: Német novella
Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény
Kerekes György – ifj. Kerekes György: Lappföld
Tom Harper: Titkok könyve
Colum McCann: Hadd forogjon a nagyvilág
Fábián Janka: A francia nő
Csikász Lajos: Vörös-kék lobogók

Idézetek

>!
negyvenketto P

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszak – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: „Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: „Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág, és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: „Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodródó így szólott: „Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."
De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó", és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.

Richard Bach: Illúziók Egy vonakodó messiás kalandjai

Kapcsolódó szócikkek: folyó · Messiás · szabadság · utazás
>!
apple_pie 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Mindig az jár a fejemben, hogy van valahol egy folyó, aminek nagyon gyors a sodrása. És ott a vízben az a két ember, és kapaszkodnak egymásba, kapaszkodnak, ahogy csak tudnak, de végül nem bírják tovább. Túlságosan erős az áramlat. El kell engedniük egymást, és elsodródnak egymástól. Úgy érzem, hogy velünk is ez a helyzet. Igazán kár, Kath, mert egész életünkben szerettük egymást. Mégsem maradhatunk együtt örökre.

295. oldal

Kapcsolódó szócikkek: folyó
>!
Anó P

Az éjszaka egész hajnalig susogóan csendes volt. Éjfél után egy kis szél mozdult, ami lerázta az esőcseppeket, és ettől kinyújtózkodtak a fák és bokrok; henteregni kezdett a köd, gomolyogni lomhán és tanácstalanul, csak a tűzrakás felett kavarodott meg, mert a hamu alatt élő parázs volt még, ami ellökte magától a nyirkos párákat.

Nagyon sötét nem volt, mert valahol ott úszott a hold, és fénye szétterült, mire átverte magát a ködön.

A folyó csobbant néha, ami lehetett játékos hal is, lehetett pézsmapatkány is, de lehetett vidra is. Senki nem tartotta számon ezeket a csobbanásokat, amelyek önmagukba hulltak vissza, és begyógyultak, mint a folyó háta.

Kapcsolódó szócikkek: éjszaka · folyó · köd · vidra
>!
lejla 

KELPI
M. M. osztály: XXXX
Ez a Nagy-Britanniában és Írországban honos vízidémon, amellett hogy rengeteg féle alakot képes ölteni, leggyakrabban hínársörényű ló képében jelenik meg. A hátára csalogatja a gyanútlan vándort, majd nyomban beugrik a lakóhelyéül szolgáló folyóba vagy tóba, s a mélyben elfogyasztja lovasát. (…)
A világ legnagyobb kelpije a skóciai Loch Nessben él. Kedvenc megjelenési formája a tengeri kígyó (…). A Mágusok Nemzetközi Szövetségének megfigyelői akkor jöttek rá, hogy nem igazi tengeri kígyóval van dolguk, mikor tanúi voltak, hogy a bestia mugli kutatók közeledtére vidrává változott, majd azok távozása után újfent kígyó alakját öltötte.

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: folyó · Írország · Loch Ness · mugli · Skócia · vidra
>!
Brigi007

A Föld egyetlen társadalmában sem létezik ma „élethez való jog”, és korábban sem létezett soha. Haszonállatokat tenyésztünk levágásra, elpusztítjuk az erdőket, beszennyezzük a folyókat és a tavakat, míg végül már nem él meg bennük a hal, sportból vadászunk őzre és jávorszarvasra, a prémjéért a leopárdra, a kutyaeledelért a bálnákra, belegabalyítjuk a tátogó és vergődő delfineket a hatalmas tonhalhalászhálóinkba, és agyoncsapjuk a fókakölyköket „a szaporulat szabályozása” céljából. Mindezek az állatok és növények ugyanúgy élőlények, mint mi. Amit sok emberi társadalomban óvnak, az nem az élet általában, hanem az emberi élet.

248. oldal

Carl Sagan: Az éden sárkányai Tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról

Kapcsolódó szócikkek: bálna · delfin · élet · erdő · fóka · Föld · folyó · jávorszarvas · őz · társadalom
>!
Emmi_Lotta IMP

Az idő nem olyan, mint egy folyó: nem lehet rajta végigtekinteni forrástól a torkolatig. Inkább az ablakon lefolyó vízcsepphez hasonlít, amely szeszélyes patakként kanyarog lefelé, amerre csak az üveg láthatatlan egyenetlenségei térítik. A jelen az a pont, ahol a gömbölyű vízcsepp éppen van. A jelen mindig csak a pillanat. Ide sűrűsödik a változás: nem lehet tudni, merre kanyarodik majd a csepp, kettéoszlik-e, vagy megáll egy akadály előtt. A pillanat megfoghatatlan, ahogy a vízcsepp is eltűnik, ha hozzáérünk. A fénykép és a vers mégis megcélozza a megörökítését, s ha lemásolni nem is sikerül, egy-egy emléket, gondolatot, érzést megőriz a papír.
Ha utazik az ember, talán még jobban érzi a pillanatok megismételhetetlenségét. Tudja, hogy csak egyszer látja életében a tájat, az út menti fát, a tópartot. Érzékszervei is élesebben működnek, hogy minél többet elraktározhasson magában. Meghallja a legkisebb szelet, az eső hangját, reggel a madarakat az erdőszélen.
Északon utazni semmi mással nem fogható élmény. Ott éreztük először azt, hogy nemcsak a gondolataink, a szemünk is kitör a rabságból, amelyhez délen szokott. Az erdőnek ott tényleg nincs vége, a rétek fölött nem húzódik távvezeték, a tó egyik szigete mögött egy másik fekszik, nem beépített part.
A finn tóvidék titokzatosságával, a lappok hazája végtelenségével fogott meg bennünket.
A tavak öblei szinte elbújnak a hatalmas fenyők között, vizük is sokszor barna és átláthatatlan az évezredek alatt beleoldódott faanyagtól. A szigeteken szőnyegként terül el a gyapjúsás, fehér pihéiket tarkára festi minden este a nap. A fenyvesek alján mindenhol patak, halk, lassú vízfolyás csobog.
Lappföldön óriás lápok veszik körbe a csupasz hegyeket. A mocsarak madarat nevelnek, medvét és jávorszarvast rejtenek, kínálják a finom gyümölcsöt: az áfonyát, a mocsári hamvasszedret. Az igazi fátlan tundrák felett pedig mintha az ég is távolabb lenne.
Szabadság és képzelet. Végtelen tér…
Számunkra ez Finnország és a csodálatos Lappföld varázsa.

Előszó

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · erdő · folyó · hegy · idő · jávorszarvas · jelen · képzelet · Lappföld · madár · medve · rét · szabadság
2 hozzászólás
Hirdetés
>!
Droci P

– Néha csak úgy jut át az ember a folyón, ha mélyebbre merül.

312. oldal

Kapcsolódó szócikkek: folyó
6 hozzászólás
>!
Sli SP

Bár ölt volna meg itt Hektór, legjobb daliájuk:
hős hullt volna el, és hős hordana bajnoki zsákmányt:
most nyomorult és csúnya halál zsákmánya leszek csak,
mert a folyóba veszek, mint kondás kisfiu, hogyha
égszakadás idején patakon szalad át, s az elönti.

394. oldal, XXI. ének - Harc a folyóknál (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · folyó · Hektór
>!
Sli SP

Altissima quaeque flumina minimo sono labuntur.
                    (Curtius Rufus 7, 4, 13)
A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal.

16. oldal (Kairosz, 1997) · Q. Curtius Rufus

Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény Római szállóigék és aforizmák

Kapcsolódó szócikkek: folyó · zaj
>!
Sli SP

Midőn tehát Dareiosz odaért a folyóhoz, tábort vert. Nagyon megtetszett neki a folyó, ezért itt is emlékoszlopot állíttatott, a következő felirattal: „A Tearosz forrásaiból fakadó víz a legtisztább és a legjobb az összes folyó vize közül. Amikor a szküthákhoz indult hadjáratra, ezeknél a forrásoknál időzött a legtisztább és a legjobb az összes ember közül, Dareiosz, Hüsztaszpész fia, Perzsia és az egész szárazföld uralkodója.”

298. oldal, Negyedik könyv (Osiris, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: folyó · I. Dareiosz