Folt Cipriano személy

– Úgy hívják, zuhany – kezdtem, de valami váratlan, erős, oda nem illő ismerősség érzés hulláma elakasztotta a szavamat. – Szappan, sampon, forró víz – tettem hozzá olyan utógondolatként.
– Meztelenül. Tudom a módját – biccentett Jev, és a szemén valami megfejthetetlen suhant át. Fogalmam sem volt, mit felelhetnék erre, úgyhogy megpróbáltam könnyed nevetéssel elütni a dolgot.
– Most flörtölsz velem, Jev?
– Úgy érzed?
– Nem ismerlek eléggé, hogy eldöntsem. – Igyekeztem semleges hangon kijelenteni.
– Akkor ezen változtatnunk kell.

– […] minden megváltozott, amióta találkoztunk. Már nem ugyanazt akarom, mint öt hónapja. Akkor embertestet akartam? Igen, nagyon is. Most is erre vágyom a legjobban? Nem. – Komolyan nézett rám. – Feladtam valamit, amit csak akartam, valamiért, amire szükségem van. Rád van szükségem, angyalom. Jobban, mint azt valaha is meg fogod érteni. Most már halhatatlan vagy, és én is. Ez már valami.

Hirtelen elhúzódtam. Ha Folt nem fogadta el az áldozatomat, akkor…
– Megmentetted az életemet. Fordulj meg! – parancsoltam rá ünnepélyesen.
Folt ravasz mosolyt villantott fel, és teljesítette a kívánságomat. Felhúztam a pólóját a válláig. A háta sima volt, izmos. A sebek eltűntek.
– Nem látod a szárnyaimat – mondta.- Spirituális anyagból vannak.
– Most már őrangyal vagy. – Még mindig túl áhítatos voltam ahhoz, hogy el tudjam képzelni, de ugyanakkor csodálatot, kíváncsiságot és… boldogságot éreztem.
– A te őrangyalod vagyok – mondta Folt.
– Kaptam egy saját őrangyalt? Pontosan mi is a munkaköri leírásod?
– Hogy őrizzem a tested. – Folt mosolya egyre szélesedett.- Komolyan veszem a munkámat, ami azt jelenti, hogy közelebbi ismertséget kell kötnöm a szóban forgó tárggyal.
Megremegett a gyomrom.
– Ez azt jelenti, hogy most már tudsz érezni?
Folt egy pillanatig csendesen vizsgálgatott.
– Nem, de már ne vagyok feketelistás.

– Persze nem érzem az érintésedet, de a szerelmedet igen, Nora. Belül. A világot jelenti a számomra. Nagyon szeretném, ha ugyanúgy érezhetnélek, mint te engem, de az enyém a szíved. Ezt soha semmi nem múlhatja felül.Van, aki úgy éli le az egész életét, hogy soha nem tapasztalhatja meg az érzéseket, amelyeket te megadtál nekem. Nincs mit megbánnom.

-Az én történetem hosszú, és a nagy része nem éppen vidám. Nem törölhetem ki,de elhatároztam ,hogy nem követek el még egy hibát. Nem, amikor a tét ilyen magas, nem, amikor rólad van szó.Van egy tervem de idő kell hozzá.
Azzal átölelt,kisimogatta a hajamat az arcomból.[…]
– Ha elveszítelek, mindent elveszítettem.- súgta.
(..)A vállamra tette a kezét, és a homlokomnak támasztotta a sajátját.
-Angyalom, az enyém vagy. És nem hagyom ,hogy ezen bármi is változtasson.[…]