Föld helyszín
Idézetek
Erről van szó, az egész bolygót lerohanják – de én tudom, hogy a Föld visszavág. Egy februári napon Chicagóban a hőmérséklet 21 fokra emelkedett. Hát ez óriási, sikongattak az emberek. Rövid ujjú ingben mászkált mindenki, a Michigan-tó partja tele volt napozókkal. Imádom ezt az időt, csacsogta egy hölgy az utcán. […]
Mi a csodáért gondoljuk, hogy kitörő örömmel kell fogadnunk a 21 fokos meleget az év leghidegebb havában, Amerika egyik leghidegebb városában? Inkább azonnali cselekvést kellene követelnünk képviselőinktől, és gyors megbüntetését mindazoknak, akik felelősek a klímaváltozásért. Emberek, ez így nincs rendben: valami rettenetesen elromlott. És ha nekem nem hisztek, kérdezzétek meg a halott, fertőzött tehenet, miközben húsa élvezetébe merültök egy első osztályú helyen.
De ne aggódjunk Földanyánkért! Túlélt ő már sokkal nehezebb időket is. Hagyjuk ezt a környezetvédőkre, legyenek nekik álmatlan éjszakáik, nekünk átkozottul sok dolgunk van a pénzcsinálással.
Ah, a pénz. A siker édeskés bűze.
12. oldal
Michael Moore: Hülye fehér ember 74% és egyéb sajnálatos adalékok az amerikai nemzet állapotához
Nemrég olvastam egy tanulmányt az elszigetelt világokról és fejlődésük sajátosságairól. Ott említették a Földet, mint egy megszállottan túlszaporodó fajta bolygóját. Lakóinak szembeszökő jellegzetessége a tárgyakkal való manipulálás. Abban mesterkednek, hogy a maguk termelte hulladék egyre növekvő halmazában éljenek. Röviden: a Föld beteg bolygó. Úgy tudom, javíthatatlan kozmikus összeférhetetlenség miatt ki is rekesztik a Galaktikus Alaptervből. Majd újra betelepítik, és a sárga nárciszok menhelyévé teszik.
26. oldal
Se kezdet, se vég, csak ez, örökké. A Föld gondolata innen puszta illúziónak tűnt. Hogyan létezhet valami ennyire zöld, ennyire változatos, ennyire gyönyörű és védett, ebben a nagy ürességben?
107. oldal
Ez itt, barátaim, a ti otthonotok. Ez az, ahol éltek, ez a ti helyetek ebben a naprendszerben. Az egész életetetek, mindenki élete, akivel csak találkoztok, ezen a kis pontocskán zajlik, amit egy híres csillagász, Carl Sagan annak idején így írt le: porszemcse a napsugárban függve.
79. oldal
– A Föld… – suttogta Arthur.
– A Kettes Számú Föld, hogy egész pontosak legyünk – mondta Szlartibartfaszt vidáman. – Az eredeti dokumentációnk alapján másolatot készítünk.
Hosszabb csend állt be.
– Azt akarja nekem bemagyarázni – Atrhur most lassan, nagy önfegyelemmel beszélt –, hogy eredetileg… maguk készítették a Földet?
– Hát persze – mondta Szlartibartfaszt. – Van ott egy hely, valami Norvégiának hívják. Nem jártál arra?
153-154. oldal
Amikor elaludt, a halálról álmodott – nemcsak a saját haláláról, nemcsak az emberiségéről, hanem minden élőlényéről, amelyet csak ismert. A Föld lapos, széles és barna volt, terméketlen pormező, akár a hold, egyetlen út nyúlt a végtelen messzeségbe. Utolsóként a távoli, komor épületek dőltek le, az egész világ sírköveiként. Majd azok is eltűntek, és nem maradt más, csak a semmi.
143. oldal, Tizenharmadik fejezet (Fumax, 2012)