Fokváros helyszín
Idézetek
Magnus 1905-ben érkezett Fokvárosból Kuala Lumpurba, s a Guthries cég egyik ipohi gumiültetvényén kezdett dolgozni igazgatóhelyettesként. Előszeretettel mondogatta, hogy csak azért alkalmazták, mert a felvételi elbeszélgetést vezető férfi rájött, hogy Magnus tud rögbizni.
Ami Lutherből hiányzott – s ez Németország örök végzete –: a tények figyelembevétele és a gyakorlati szervezőerő. Sem tanítását nem fejlesztette világos rendszerré, sem a nagy jelentőségű mozgalmat nem irányította, sőt meghatározott célt sem adott neki. Mindezt nagy követője, Kálvin tette meg. Miközben a lutheri mozgalom Közép-Európában spontán módon terjed, Kálvin a maga genfi uralmát olyan kiindulópontnak tekinti, ahonnan a világot tervszerűen a protestantizmus következetesen végiggondolt rendszere alá vetheti. Ezért vált a kálvinizmus és egyedül a kálvinizmus világhatalommá. Ezért volt a Kálvin és Loyolai szelleme közti harc a döntő küzdelem, amely a spanyol Armada pusztulása után a barokk államrendszerében a világpolitikát és a tengerek feletti hatalmat egyértelműen meghatározta. Miközben Közép-Európában a reformáció és az ellenreformáció egy-egy jelentéktelen birodalmi városon vagy egypár vacak svájci kantonon marakodott, addig Kanadában, a Gangesz-torkolatnál, Fokvárosnál és a Mississippinél -vagyis Franciaország, Spanyolország, Anglia és a hollandok közti világpolitikai döntésekben – a Nyugat kései vallásának e két nagy szervezője állt egymással szemben.
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II. 94% A világtörténelem morfológiájának körvonalai
A fiú felült, hogy közelebbről is szemügyre vegye őket, egyesével rájuk világított, elolvasta a lapokon álló helységneveket: Firenze, Fokváros, Prága, Barcelona, Cannes, Szentpétervár.
– Hűha!- szólt.- Ilyen sok helyen jártál?
Lucy elnevette magát.
– Szerinted saját magamnak küldözgetek képeslapokat?
– Nem- felelte Owen elpirulva.- Csak azt hittem…
– Mind a szüleimtől jöttek. Csodálatos helyekre utaznak, én meg kapok egy darab kartont- magyarázta Lucy, és vállat vont.- Ez a hagyomány. Az egyik bátyámnak mindig mágnest hoznak, a másiknak meg hógömböt. Állítólag én egyszer, még kiskoromban képeslapot kértem, úgyhogy ez lett a szokás.
50-51. oldal
Járt már Fokvárosban? Fura egy hely. Képzeljen maga elé egy nagy, modern shopping centert, melynek belső tereit magas pálmafák díszítik. Gyönyörűek ezek a pálmák. Műanyagból készültek, amit csak akkor lehet észrevenni, ha megfogja őket az ember. […] Lenyűgöző város, én mondom magának, nagyon tiszta, rendezett.
95. oldal
De a németek aligha találták volna ki a „németek vitái” kifejezést, ha nem volna különös tehetségük ahhoz, hogyan tegyék még bonyolultabbá az egyébként is bonyolult dolgokat. A Berlin-Bonn alternatíva túlontúl egyszerű. Az újraegyesítési szerződésbe Észak-Rajna-Vesztfália tartomány – amelyhez maga Bonn is tartozik — jövendőbeli miniszterelnöke jóvoltából egy talányos kis mondat is bekerül: „Berlin Németország fővárosa. A parlament és a kormány székhelyéről a törvényhozási szervek határoznak.” Másképpen fogalmazva elméletben lehetségessé válik egy holland típusú megoldás, ahol az ország székhelye Amszterdam, a parlament és a kormány viszont Hágában székel. A dél-afrikai gyakorlatot szerencsére eleve kizárják: ott hat hónapig Pretoria, másik hat hónapig pedig Fokváros a főváros, a kormány, a parlament, a minisztériumok és a diplomáciai testületek pedig a váltólegeltetés rendszerében működnek. Egy kicsit úgy, ahogyan az európai képviselők vándorolnak Brüsszel, Luxembourg és Strasbourg között. Némi habozás után a németek végül letesznek a salamoni megoldásról. A főváros Berlinbe költözik, és vele minden, a státushoz kapcsolódó attribútum is.
199. oldal
Ismeretlen barátom (vagy ellenségem), kit Babanangónak neveztem el, gondolataimban végigkísért a Fokvárosba visszavezető ezer mérföldnyi úton. Valamikor Nkandlában dolgoztam tanoncként egy fűrészmalomban, asztalosmunkához nyesegettem a fát; a társaim a vidék törzseiből toborozott férfiak voltak, és viselkedésükből is megmutatkozott csatáik, győzelmeik, vereségeik egész története. Hallás után megtanultam a zulu nyelvet, de olyan jól nem, hogy e fiúk jókedvének, szívélyességének, nagyvonalúságának felszíne alá tudtam volna hatolni. Persze fogalmam se lehetett róla, hogy nagy fekete szemük mögött, milyen gondolatok szövődnek, hogy milyen indulatok kerekednek ott, amelyek aztán éjjel is velük maradnak vagy álmukban is elővillannak. Csak annyit mondhatok, hogy úgy éreztem, hogy ezek a fiúk a teljes realitást, a teljes valóságot érzékelik, s hogy olyan szilárd jellemű férfiak, amilyenekkel csak kivételesen – néhány igen közeli barátom esetében – találkoztam. Igaz, fiatalabb voltam akkor, s talán indokolatlan következtetésekre jutottam ezeknek az embereknek a megítélésében. De úgy gondoltam, s ez a hitem csak erősödött azóta, hogy ilyen jó anyagból új reményekre jogosító, reményt sugárzó embereket fog kicsiholni a jövő. Most egy ádázul elszánt sarjuk tér meg házi tűzhelyeihez, olyan fiú, akit keserűvé pácolt az erőszak élménye, s aki már új zsargon szavait szajkózza. Vajon hogyan fogadja, hogyan olvasztja magába őt népének kollektív bölcsessége?
92-93. oldal, Hatodik fejezet (Kriterion, 1980)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
448–450. oldal, Hanif Kureishi: Nem vagyunk zsidók (Noran, 2008)