fogyasztói társadalom fogalom
Idézetek
… hogyha nem az anyag az emberi létezés lényege, akkor vajon miért neveljük a gyermekeinket, mégpedig szülői felelősségünk tudatában, szintén a fogyasztás etikájára: miért igyekszünk gondoskodni róla, hogy az ő életük is éppúgy zsúfolva legyen árucikkekkel, inputokkal és outputokkal, mint a miénk, és végül ne is legyen más értelme az életünknek, mint a rendszer továbbörökítése, aminthogy a halálunknak sem, mint maga az, amibe belegebednek.
344. oldal
Ha a pénzre, a státuszra, a javakra fókuszálsz, a fogyasztói társadalom mindig azt üzeni, hogy több, több, több kell. A kapitalizmus mindig azt üzeni, hogy több, több, több kell. A főnököd azt üzeni, hogy dolgozz többet, dolgozz többet, dolgozz többet. Ezt te szépen beépíted, és így gondolkodsz: »Ó, többet kell dolgoznom, mert azt, hogy ki vagyok, a státuszom és az eredményeim határozzák meg.« A magadévá teszed ezt. Ez az internalizált elnyomás egy formája.
135. oldal
Johann Hari: Elveszett kapcsolatok 88% A szorongás és a depresszió valódi okai és meghökkentő gyógymódjai
Mármost az a probléma, hogy a mai társadalmunk a fogyasztói kultúra és az idenézz-nekem-úgyis-nagyobb-van közösségi média csodáinak köszönhetően kitenyésztett egy egész nemzedéket, amely elhiszi, hogy a szorongáshoz, félelemhez, bűntudathoz és a többihez hasonló negatív tapasztalatok abszolút nem kóserek, mert ha megnézed a Facebook hírfolyamát, ott is mindenki milyen piszok jól érzi magát! […] Rosszul érezzük magunkat, amiért rosszul érezzük magunkat. Bűntudatunk van, amiért bűntudatunk van. Dühösek vagyunk, amiért dühösek lettünk. Szorongunk, hogy mitől szorongunk.
13. oldal, 1. fejezet - Ne próbáld! (Maxim, 2018)
Mark Manson: A „Lesz*rom” rafinált művészete 80% A tökéletes élet tökéletlen megközelítése
„Nem az a szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik” – írja levelében Lucilusnak, kitalált ifjú barátjának Seneca az ókori Rómában. A szegénységből eredő boldogtalanságunk oka, hogy többre vágyunk, mint amink van, ezért állandó szükségletet szenvedünk. Kevés az elégséges, sóvárgunk a fölösleges pompa után. Mily aktuális ma Seneca! A fogyasztói társadalmakban globális méretű szegénység és boldogtalanság uralkodik.
Ennek alapja a fogyasztói igények fenntartása, amely állandóan megújuló, izgalmakat ígérő tárgyak megvételére sarkall. A körülöttünk lévő világ kínálata alakítja ki az egyre többre vágyás dinamizmusát. A fogyasztás válik lassacskán társadalmunk alapjává. Ezt a rendszert a mögötte húzódó nemzetközi tőke, a globális pénzügyi érdekfolyamatok logikája tartja fenn. A globális tőke zsarnokságában élünk. Nagy tragédiánk, hogy a szerzési vágyunk csupán materiális dolgokra irányul. A lelki békénket is attól tesszük függővé, hogy körülvesznek-e minket azok a bizonyos tárgyak. Kivetítjük érzelmeinket a matériára: ha megszerezzük azt, pillanatnyi boldogságot érzünk. De a szerzés egy új vágyat citál magával, egy másik tárgy birtoklásának szükségét. Ez egy végtelen regresszió, egy végtelen módon körbeforgó és megújuló boldogtalanság. A megszerzett javak ráadásul az elvesztés rémével „ajándékoznak” meg minket. Folyamatosan akarunk és félünk. Ez lett a nyugati ember tragédiája.
5. oldal, 1. Harc a disznófejű nagyúrral - avagy a fogyasztói társadalomról (Attraktor, 2016)
Az elhízás kettős győzelem a konzumerizmus számára. Ahelyett, hogy kevesebbet ennénk, ami gazdasági csökkenéshez vezetne, az emberek túl sokat esznek, majd diétás termékeket vásárolnak – duplán hozzájárulva a gazdasági növekedéshez.
312. oldal
Yuval Noah Harari: Sapiens 91% Az emberiség rövid története
Az a renyhe, lomha Olaszország sem az enyém, amit a fogyasztói társadalom puhít el a bőségével, és az amerikai hedonizmus példájából táplálkozik. Arra gondolok, amelyik az élvezet, a kényelem, a szórakozás kultuszában él, és a szabadság alatt a szabadosságot érti. Arra, amelyik figyelmen kívül hagyja a fegyelmezettség vagy inkább az önfegyelem fogalmát, következésképpen nem kapcsolja össze a szabadság fogalmával, nem érti, hogy a szabadság egyben fegyelem vagy inkább önfegyelem is… Arra, amelyiket apám a halálos ágyán így jellemzett: "Olaszországban mindig a jogokról beszélünk, a kötelességekről soha. Olaszországban figyelmen kívül hagyjuk, vagy úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy minden jog magában hordoz egy kötelességet is, és hogy azok, akik nem teszik meg a kötelességüket, nem érdemelnek semmilyen jogot.
146-147. oldal
Hát ez a lényeg: a fogyasztói társadalomban kialakuló karakter összetéveszti a vágyat a szükséglettel, de annyira, hogy amikor a vágyott tárgy megszerezhetetlennek bizonyul, az idegrendszer komolyan felingerlődik. A kereslet alkalmazkodik a kínálathoz.
228. oldal
Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy 94% Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban