F'nor személy
Idézetek
– Ne hagyjatok magamra! – majd dúdolva folytatta: –
Kiáltás az éjben.
Valaki vergődik
A kín sűrűjében. – Aztán eszébe jutott, hogy miről beszéltek Szebellel: hogy Brekke nem akarna élni, ha F'nor és Kanth nem lennének többé….-
Éljetek vagy végem!
Ne hagyjatok magamra!
Az asszony kérését
Az egész világ hallja.
209. oldal
Valaki, talán Manora kitakarította a hálóhelyét, amíg Délen tartózkodott. F'nor hálás volt az ágyon talált friss bőrökért, a tiszta, vasalt ruhákért és a fényesre viaszkolt faasztalért és székekért. Kanth morgott, hogy valaki felseperte a homokot a vackáról, és most nincs mihez dörzsölgetni a hasa bőrét.
F'nor kötelességtudóan együtt érzett vele, miközben a hátán feküdt a selymes, puha szőrméken. A karján lévő sebhely kissé viszketett, megdörgölte.
A viszkető bőrre olaj való – mondta Kanth. A száraz irha felreped a túlnanban.
– Hallgass, te! Nekem nincs irhám.
311-312. oldal