fiú fogalom
Idézetek
Az anyaság felruházza az embert egyfajta sajátos, különös látásmóddal, mondhatni prizmával, amelyen keresztül úgy láthatja a gyerekét, mintha több különböző arcot viselne egyszerre. Ezért él az emlékezetében egy kis földre szállt angyal akkor is, amikor a csemetéje éppen ripityára töri a kerámialámpát, ezért képzeli, hogy a karjában tartott síró csöppség éppen mosolyog. És ezért lát maga előtt egy kisfiút, gödröcskékkel az arcán, amikor a férfi méretű fia közeledik felé.
268. oldal
Egy héttel az után, hogy megkezdtük a munkát, elmesélte nekem József és testvérei történetét. Figyelmesen hallgattam, hogy az apa, Jákob fiai közül Józsefet szerette a legjobban. A testvérei féltékenységükben addig-addig mesterkedtek, míg Józsefet egy sötét kútba nem vetették. Az maradt meg a legjobban az emlékezetemben, ahogy Mahmut mester mélyen a szemembe nézve befejezte:
– Igaz, hogy József szép és okos volt, de egy apának nem szabad a fiai között különbséget tenni. Az apa legyen igazságos. Az igazságtalan apa vakká teszi a fiát.
42. oldal
– Volt néhány rövidebb kapcsolatom Ian előtt, de azok a fiúk olyan… – keresem a megfelelő kifejezést – mondénok voltak. Az igazat megvallva, már tizenkét éves korom előtt is sok embert annak tartottam.
226. oldal
– Azt hittem, sosem fogom megérteni a fiúkat – csóválta a fejét Bronwyn. – De szerintem most megértettem. Mind hülye!
126. oldal
Coco imádta bedugni a fejét azon a kis ablakon, amelyet esténként nyitva hagytak a patikában. Tíz centért aszpirint vett magának, közben pedig a szép gyógyszerész fiú sliccét bámulta. Egyik este a gyógyszerésznél betelt a pohár, megunta, hogy folyton felébreszti a meleg fickó, aki aszpirint vásárol, úgyhogy rákiáltott, hogy nincs több aszpirinje, majd úgy bevágta az ablakot, hogy Cocónak nem volt ideje kibújni, és beszorult a feje. […] Az utcán sétáló emberek kissé meghökkentek, amikor meglátták az ablak fogságába esett Cocót, miközben a patikában nyugodtan horkolt a gyógyszerész.
149-150. oldal
Fiús anyukának lenni ugyanis azért varázslatos, mert valahogy akkor is képes vagy imádni őket, amikor viharosan ingadoznak a tündéri és az agresszív között. Az egyik percben még elbűvölően áradoznak arról, hogy a hajad olyan, mint egy igazi hercegnőé, a másikban pedig már fintorogva közlik veled, hogy a leheletednek lábszaga van. Az egyik pillanatban még hozzád bújnak, a következőben pedig a fürdőszobába vezetnek, hogy megmutassák, mekkorát kakiltak.
Gondolom, ez magyarázza azt a jelenséget, hogy a férfiak képesek a partnerük orra alá fingani a takaró alatt. Az imádni való kisfiú felnőttek, és sikerült olyan párt találniuk, aki, akárcsak az anyjuk, szereti őket annyira, hogy ne gyilkolja meg az éretlenségük miatt.
Nem hiszem, hogy az én párom ilyen szerencsés lenne.
Még ha ciki is egyedül beállítani egy ilyen bálba, akkor sem mennék oda egy fiúhoz pitizni. Kivételt képeznek a kifejezetten hölgyválaszos bálok. De egyébként milyen már! Az a fiú, aki nem mer elhívni egy lányt, még akkor is, ha esélyes az elutasítás, az nem is érdemli meg a fiú nevet. Azt mifelénk gyáva nyúlnak hívják. Na és mi van, ha a lány elutasítja? Semmi. Harcban edződünk, nem? Tovább kell lépni.
268. oldal, 9. fejezet: Április, amikor bálba megyünk (Könyvmolyképző, 2013)