Findusz személy

Findusz hatalmas gyephokimeccset játszott magával. Elviselhetetlen volt az izgalom, senki nem tudta megjósolni, ki lesz a győztes.

36. oldal

– Te aztán mindenkivel összebarátkozol.
– Igen… – mondta a kandúr és elgondolkodott. – De azért te vagy a legjobb barátom.

A következő héten Andersson néni újra eljött. Ezúttal egy kartondobozt hozott magával.
– Tessék, egy kis társaság – mondta, és átnyújtotta a dobozt Pettsonnak.
– Mi ez? – csodálkozott az öreg, és elolvasta a doboz feliratát. Az állt rajta, hogy Findusz zöldborsó. A borsószemek nyöszörögni kezdtek…
Pettson kinyitotta a dobozt: egy kis darab, zöld csíkos anyagon aprócska cicát pillantott meg, aki nyivákolva egyenesen Pettson szemébe nézett.
– Szia, Findusz zöldborsó! – üdvözölte Pettson

Az öreg Pettson a konyhalócán üldögélt, és Findusszal a térdén keresztrejtvényt fejtett.

(első mondat)

Findusz egész nap bent volt a házikójában. Először ugrált, majd takarított egy kicsit, aztán megint ugrált, később kiűzött egy pókot, utána újból ugrálni kezdett, aztán meg jöttek a tyúkok, és ők is ugrálni akartak, de nekik nem volt szabad.