film fogalom
Idézetek
Néhány évvel a háború után láttunk Kevinnel egy karácsonyi filmet, az volt a címe, hogy Az élet csodaszép. Jimmy Stewart egy férfit játszott, aki öngyilkosságra készült karácsonyeste, de megmutatták neki, milyen lenne a világ, ha meg sem született volna.
208. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Bemegyek egy moziba, és befizetek egy hi-tech kabinba. A zöldlámpa kialszik, a vörös kigyullad. Kényelmesen bevackolom magam. Nem rossz a film: egy sci-fi-alkotás két földönkívüli leszbikusról, akik éppen csak éretté vált, szűz diáklányokat rabolnak el egy amerikai város iskoláiból és diszkóiból, meg a bevásárló központok elől satöbbi satöbbi, és újabb meg újabb szexuális aktusokra kényszerítve őket pinabubusokat csinálnak belőlük. A két rafkós űrbéli leszbi hosszútávú terve az, hogy a férfiakat fölöslegessé téve leszbikus bolygóvá változtatják a Földet, amelynek természetesen ők lesznek az urai. Egy alaposan felszerszámozott detektív csődörre és szexatlétákból álló csapatára vár a feladat, hogy a farkuk erejét használva megmentsék a hamvas diáklányokat a sunaköpüléstől, és visszatérítsék őket a jó oldalra. Végül, miután heteróvá kefélték a kis csajokat, a nagymenő detektív szembenéz élete legnagyobb kihívásával: megütközik a természetfeletti képességekkel rendelkező kozmikus leszbikusokkal, hogy őket is átállítsa. Az összecsapás mindenki számára happy enddel végződik: a pinabubus űrmacák rájönnek, hogy szeretik a faszt, a rendőr pedig bevallja, hogy a férfiak begerjednek a leszbikus szextől, feltéve, hogy jók a nők, és lehet nézni őket, miközben csinálják. Ezért aztán úgy döntenek, hogy egyesítik erőiket, és kiirtják az összes homoszexuális pasast.
Elég príma kis mozi volt, jó látni, hogy politikailag ennyire korrekt egy film. Az ilyesmivel tudok azonosulni. A diáklányok mind dögösek voltak, a leszbikus földönkívüliek pedig egyenesen kibaszott szuperek.
Első filmemben, a Roger & Me-ben egy segélyeken élő fehér nő bottal agyonvert egy nyulat, mert így húsként és nem kis kedvencként adhatta el. Bárcsak annyi ötcentesem lenne, ahányszor odajött hozzám valaki az elmúlt tíz évben, hogy elmondja, mennyire elborzasztotta és sokkolta a jelenet – mondták – fizikai rosszullétet okozott. Akadt, akinek el kellett fordítania fejét, vagy ki kellett mennie a moziból. Sokan kérdezték, mi a csodának kellett a filmbe ez a rész. Az Amerikai Filmszövetség (MPAA) az R kategóriába sorolta, vagyis korhatárhoz kötötte a Roger & Me-t a nyuszigyilkolás miatt. […]
De a filmben, két perccel azután, hogy a nyuszis hölgy elkövette borzalmas tettét, bevágtam egy jelenetet, amelyben a rendőrség tüzet nyitott, és agyonlőtt egy Superman-jelmezbe öltözött, kezében műanyag játék fegyvert tartó fekete bőrű férfit Flintben. Soha, egyszer sem mondta nekem senki:
– Hihetetlen, hogy bemutatta a filmen, ahogy lelőtték azt a feketét. Milyen szörnyű! Milyen undorító! Hetekig nem tudtam aludni.
Végül is csak egy fekete volt, nem egy kis helyes, puha szőrű nyuszika. Azon senki nem háborodik fel, ha kamera előtt lelövik. […]
Miért van ez így? Azért, mert egy fekete bőrű ember lelövése már nem is sokkoló. Éppen az ellenkezőjéről van szó – ez a normális, a természetes. Annyira hozzászoktunk már a feketék megölésének látványához – a filmekben és az esti híradókban –, hogy ezt fogadjuk el a szokványos történés alapesetének. Nem nagy ügy, csak egy újabb halott fekete fickó. Ezt csinálják a feketék – ölnek és meghalnak. Dögunalom. Told ide a vajat.
Nagyon furcsa, hogy bár a bűncselekmények zömét fehérek követik el, ha a bűnre gondolunk, rendszerint mégis afroamerikai arcot kapcsolunk hozzá.
68. oldal
Michael Moore: Hülye fehér ember 74% és egyéb sajnálatos adalékok az amerikai nemzet állapotához
Nem tudom, hogyan mondjam el neki, hogy akkoriban a férfiak nem voltak igazán a romantikus típusok. Ami a múltból ránk maradt: a filmek, a könyvek és a történetek, azok mind csak remélt, nem pedig tapasztalt dolgok voltak.
Filmeket ajánlani másoknak nem kockázatmentes vállalkozás. A maga módján ugyanannyit elárul rólad, mint mondjuk egy levél. Elárulja, mit gondolsz dolgokról, mit tartasz fontosnak érzelmileg, néha még arra is lehet következtetni belőle, hogy szerinted mások hogy látnak téged.
182. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Szereted a pornófilmeket?
– Naná. Minden egészséges ember szereti, de nem mindenki vallja be.
Cortez egészen a suliig sorolt nekem filmeket, amiket megnézhettünk volna a Vasálarcos helyett, én meg kezdtem úgy érezni, hogy valószínűleg nem akarja velem megnézni a Büszkeség és balítéletet.
170. oldal, Február 21., hétfő (Ciceró, 2012)
Említettem már, hogy mindnyájan költők vagyunk, még ha nem írunk is verseket; ugyanígy mindnyájan regényírók vagyunk, vagyis kitaláljuk, előre megírjuk a jövőnket, habár manapság már inkább filmben gondolkodunk. Hipotézisfilmeket gyártunk magunkban arról, hogy hogyan viselkednénk, mi minden történhetne velünk, s ezek a regényes vagy filmszerű hipotézisek sokszor olyan nagy hatást gyakorolnak arra, ahogyan valójában viselkedünk, amikor a valódi jövőből jelen lesz, hogy be sem merjük magunknak vallani.
297. oldal, NEGYVENÖT (Árkádia, 1983)