fiatalság fogalom
Idézetek
Az emberek valamiért csak az átváltozások egy részét kedvelik. Imádják a növekedést és a kialakulást, ellentétben a csökkenéssel és bomlással. Az érés mindig kedvesebb számukra a rothadásnál. Az tetszik nekik, ami egyre fiatalabb, lédúsabb, frissebb, éretlenebb. Ami még faragatlan, kicsit szögletes, amit a potencia erős belső rugója mozgat, ami még megtörténhet, mindig a megelőző pillanat, sosem az utána következő. A fiatal nők, a frissen vakolt új házak, a nyomdafesték illatú új könyvek, az új autók, még mindig meglepő formáik, amelyek – a beavatottak számára – csupán variációk annak a témájára, ami már volt. A legmodernebb gépek, a frissen polírozott fém csillogása, az újonnan vásárolt dolgok, amiket díszcsomagolásban visznek haza, a sima celofán zörgése, az érintetlen zsineg édes feszülése. Az új, ropogós bankjegyek, ha nem is férnek bele a pénztárcába; a műanyag tiszta felszíne, amelyen még nyoma sincs a sárgulásnak, a csiszolt, makulátlan asztallapok, a megművelésre váró, üres terek, a sima arcok, a „minden megtörténhet” fordulat (ki használja még a „hiába” szót?), az erővel kihüvelyezett zöldborsó, a perzsaszőrme, a rügyező virágok, az ártatlan kiskutyák, a kiskecskék, a még eleven deszkák, amelyek még mindig emlékeznek a fa formájára, a világoszöld fű, amely mit sem tud a kalászról. Csak az, ami új, ami még nem volt. Új. Új.
306-307. oldal
Az egyetlen dolog, amit nem lehet újra fellelni: az ifjúság és az erő, amellyel az ember befuthatja a világot.
378. oldal, IV. fejezet - Szent Lajos lába (Európa, 1982)
A fodrászszalonban panaszkodott a rapzene miatt, ami a hangszórókból áradt, és ütemesen szaggatta a dobhártyáját: „Uff, hunna hunna punna, szobbe, kabbe, nunna, uff”.
– Ki szereti ezt a borzalmas muzsikát? – kérdezte Jeanelle-t.
– Mi. Mármint a fiatalok – felelte Jeanelle. – Ez a mi zenénk, ha érti, mire gondolok.
Úgy érzem magam, mint aki kívül van és befelé bámul, kesergett Agatha. Csapdába estem egy olyan korcsoportban, ami semmilyen más korcsoporttal sem érintkezik.
128. oldal
Miss Marple felsóhajtott. – Annyi tapintatra van szükség, ha fiatalokkal van dolga az embernek – suttogta.
170. oldal
A mozi leghálásabb közönsége mindig a fiatalság. Minden nemzedék fiatal éveiben gyűjti be maradandó élményeit. Ifjú korában nem válogatós az ember, megnéz mindent, jót, rosszat vegyesen. Aztán választ. A nagy filmek emléke később elkísér egy életen át.
19. oldal, Mozisirató (Magánkiadás, 1992)
Kelecsényi László: A múlt lépcsői Nemzedéki töredékek
Nem igazság, hogy az ember ifjúkorában tele van vággyal, erővel, de semmije sincs, csak a fiatalsága. Inkább élne az ember, mondjuk, harmincöt, negyvenéves koráig, lenne mindene, amire vágyik. De nem! Mi csak készülünk, készülünk, már az óvodától kezdve, és egyszer csak kikészülünk. Néha egészen korán.
164. oldal (Magvető, 1968)
Van egy tévhit, hogy a fiatalság erős érzelme idővel elhalványul. Nem igaz. Az ember megtanulja fegyelmezni és elfojtani. De nem csökken. Egyszerűen csak elbújik, és diszkrétebb helyeken összpontosul. Amikor az ember véletlenül belebotlik az egyik ilyen mélységbe, az látványos fájdalommal jár.
79. oldal