Fermín Romero de Torres személy

– Fermín Romero de Torres, munkanélküli. Nagyon örülök, hogy megismerhetem.
– Daniel Sempere, címeres ökör. Örvendek.

– Aki igazán a régi idők embere, az a maga édesapja, Daniel. Mert ha már így egymás közt vagyunk, és zárt ajtók mögött marad, bizony mondom, hogy nem ártana neki, ha hébe-hóba megzizzenne egy kicsit. Amióta egy seprűnyelet se tudunk eladni, csak gubbaszt hátul az irodában, és az egyiptomi halotti tekercseket bújja.
– A könyvelésünket – javítottam ki.

39. oldal

– Fermín nem ilyen, Bernarda. Ő rendes ember. A kevesek közé tartozik, mert a férfiak olyanok, mint a sült gesztenye az utcai árusoknál: amikor megveszed, mind forró és jó szagú, de ahogy kibontod a papírt, máris kihűl, és a legtöbbjéről kiderül, hogy rothadt a belseje.

– Fermín, már-már azt kell gondolnom, hogy maga meg én eljegyeztük egymást. Nem tudok úgy hátrafordulni, hogy ne ütközzek magába.

105. oldal (Ulpius-ház, 2012)

– Sempere úr, nem azért mondom, de ez a Jézuska háromszor akkora, mint a nevelőapja, és alig fér el a bölcsőben.
– Oda se neki. A kicsik elfogytak.
– De a manus, aki Szűz Mária mellett áll, olyan, mint egy túlsúlyos japán birkózó azok közül, akik lófarokba kötik a hajukat, és a gatyájukon masni van.
– Szumó birkózók – mondtam.
– Hát akkor azok – hagyta rám Fermín.
Apám sóhajtott, és csendben ingatta a fejét.
– Nézze már, milyen a szeme! Olyan, mint akit megszállt az ördög.
– Elég volt, Fermín, nyughasson, és gyújtsa meg a fényeket – szólt rá apám, és a kezébe adta a kábelt.

43. oldal

– Fermín Romero de Torres vagyok, örülök, hogy végre megismerhetem. A foglalkozásom titkosügynök Katalónia tartomány karibi szekciójában, amely ma épp nem működik, de a hobbim a könyvgyűjtés és szépirodalom.
Salgado elcsigázva nézte új lakótársát, aztán az égre emelte a szemét.
– És még azt mondják, hogy Martín a bolond.
– Az a bolond, aki normálisnak hiszi magát, miközben azt hiszi, hogy a bolondok kevesebbek nála.

111. oldal

A házasság és a család mindig olyan, amilyenné alakítjuk. Előfordulhat, hogy az egész nem több puszta kirakatnál, hasztalan, üres fecsegésnél. Ha viszont igazi szeretet áll mögötte, amit persze nem kell nagydobra verni, hiszen anélkül is látszik már messziről…