Ferenczy Miksa személy
Idézetek
Miksa édesanyja sokat beszélt arról az Istenről, aki nem haragvó és pusztító, hanem teremtő és megbocsátó. Istennek ezt az arcát az erdőben, a hegyekben, az állatok szemében és az édesanyák mosolyában lehetett meglátni.
158. oldal
– Különben nagyon félreismertél.
– Mire gondolsz?
– Igazából iszonyat gyáva vagyok. Az, hogy odamentem hozzád, és megpróbáltalak elküldeni a helyemről, ötpercnyi erőgyűjtésembe került.
– Szerintem te ismerted félre magadat.
129. oldal
Az apja különös figura volt, keveset beszélt, és nehezen fejezte ki az érzelmeit, de mindig a fiú mellett állt, amikor kellett. Évekig jártak kettesben teljesítménytúrázni a gyerekpszichológus tanácsára, hogy Miksa levezethesse a feszültséget, ami állandóan majd szétvetette. Az apja kitartóan gyalogolt esőben, sárban, hóban, a legprofibb túrafelszereléseket vásárolta össze, és büszkén feszített Miksa mellett a fotókon, mikor átvették az éppen aktuális érmet vagy kitűzőt.
217. oldal
Szaladt a táj a busz mellett, feltűnt, majd elmaradt mögötte a Járiföld-pusztai kúria romos épülete. Miksa élete első nyolc évének nagy részét ebben a földszintes, U alakú épületben töltötte. A szíve mindig megszakadt egy kicsit, amikor a busz elhaladt a kúria előtt, ami már csak árnyéka volt régi, fényűző önmagának. Bedeszkázott ablakaival egy megvakult, vén kopóra hasonlított, akit jobb volna már elaltatni, de a gazda ragaszkodása miatt kénytelen tűrni a szenvedést, míg végül elkoptatja belőle az életet az idő.
89. oldal
Hátrafordultam, mert Miksa tekintete szinte lyukat égetett a hátamba.
– Mi van? – csattantam fel. Majd szétvetett a feszültség, a fejemben egyre erősödött a nemlétező suttogás. – Jó nézni, ahogy egy angyalt molesztálok?
– Kimondottan extrém élmény – felelte F.M., és közelebb merészkedett, megkockáztatva, hogy esetleg az idióta cilinderével vágom pofán.
133. oldal
– Örülök, hogy eljöttél, Amy. – Miksa hangja alig észrevehetően megremegett, amiből arra következtettem, hogy izgul.
Ez kicsit feldobott, mert azt bizonyította, hogy valószínűleg nem tör be napi szinten különböző középületekbe. Csak nem én vagyok a legszerencsésebb lány a földön, akivel életében először megteszi ezt a nagy lépést? Éljen.
103. oldal