fénykard tárgy
Idézetek
Kevés olyan dolog létezik, amit ne lehetne megoldani egy fénykarddal.
Vader
61. oldal
Daniel Wallace: Sithek könyve 89% A sötét oldal titkai
– Te sosem unod meg ezt? – kérdezte Obi-van Kenobi, és kikapcsolta a fénykardját. Körös-körül tovább tombolt a csatazaj. A környék több pontján is összecsapások zajlottak, és az ózon szaga azt jelezte, hogy a légi ütközet sem ért még véget.
– Miért kéne megunnom? – kérdezte Anakin, aki körül számos megcsonkított harci droid feküdt.
[…]
– Legalább ne látszana rajtad, hogy ennyire tetszik neked ez a dolog – dörmögte Obi-van.
– Csak a munkánkat végezzük, mester – vágott vissza Anakin. – Bajba jutott teremtményeknek segítünk, valamint helyreállítjuk a rendet, és igazságot szolgáltatunk. Miért is ne tetszene?
139-140. oldal, Tizenkettedik fejezet
[…] Aktiválta a fénykardját, és a penge hegyét a vándor torkához tette. Ez volt az egyetlen biztos fényforrás a fokozatosan elsötétedő hajón.
– Van egy macska a kezemben – jegyezte meg a vándor.
– A macska nem érdekel. Elmehet. De te mondd meg, hogy miért is kéne megbíznom benned!
255. oldal, Huszonhatodik fejezet
Alighanem felér egy szentségtöréssel, mulatott magában Han, hogy ilyesmire használják egy jedilovag kedvenc fegyverét, de pillanatnyilag Luke fénykardja volt a legalkalmasabb szerszám, hogy felvágja vele a tauntaun vastag bőrét.
[…] Han elfintorodott, amikor a gőzölgő hasadékból megcsapta az orrát a kiszökő, dögletes bűz. Az emlékezetében kutatott, de semmit sem talált, ami felvehette volna a versenyt a tauntaun belső részeiből áradó szaggal.
– Hagyd abba a rugdosást! – suttogom.
– Vagy mi lesz? – kérdez vissza, és oldalra dönti a fejét, amitől a haja a szemébe hullik, és átbukik a szempilláin, valahányszor pislog.
– Vagy Darth Vader kénytelen lesz elővenni a fénykardját.
A nevetésébe beleremeg a kanapé, és az én testem is átjárja a rengés.
– Higgy nekem, nem akar versenyezni az enyémmel.
Amikor leesik a kettős jelentés, döbbenten eltátom a számat, és ő felnevet.
– Néhány dolog soha nem változik – jegyzem meg pikírten.
A tekintete elsötétül.
– Néhány dolog pedig jobb lesz.
Mace még padavan korában szerelte össze az első fénykardját. Mire először kezébe vehette és bekapcsolhatta, már három éve álmodozott róla. Annyiszor képzelte el, hogy ott létezett az elméjében, minden részletében tökéletesen. A megépítése nem készítés volt, hanem megvalósítás. Fogta a mentális képet, és valósággá változtatta. A fémelemek, a kristály, a részecskesugárzó és az energiacella csupán egy-egy kifejeződés volt. A valódi fénykardja csakis az Erőnek abban a részében létezett, amit az elméjének nevezett.
A fénykardja nem fegyver volt. A fegyyvereket el lehetett lopni, meg lehetett semmisíteni. Sok harcos a barátjának tekintette a fegyverét, még nevet is adott neki. Mace ugyanúgy nem nevezte el a kardját, ahogyan nem tette a karjával. Messze járt már attól a fiútól, aki annak idején, negyvenegy évvel ezelőtt elképzelte a kard formáját, és a mai kardja sem egyezett azzal, amelyiket az a kilencéves fiú megálmodott. Azzal párhuzamosan, hogy tett egy-egy lépést az útján, egyre többet tudott az Erőről, apránként átépítette a kardját. Újrateremtette. Vele együtt fejlődött.
– Világos! Tehát a kétpengéjű kard több választási lehetőséged biztosít számodra!
– Hát, nem! – vágott vissza mosolyogva Kas'im. – Viszont te azt hiszed, hogy igen, ami ugyanazt a hatást eredményezi. […] Jól ismered az egypengéjű kardot […]. Te magad is ezt forgatod, és ezt láttad a többi tanítvány kezében. Az én kétpengéjű fegyverem idegen a számodra. Ismeretlen. Így aztán nem igazán tudod, hogy mire képes, és mire nem.
[…]
– Harc közben az agyad külön-külön próbálja nyomon követni a két pengét – folytatta Kas'im –, így gyakorlatilag megkettőzi a választási lehetőségeket. Csakhogy a két penge össze van kötve egymással, tehát ha ismered az egyik helyzetét, máris ismered a másikét. Sőt, elárulok neked még valamit. A valóságban a kétpengéjű kardban rejlő lehetőségek jóval korlátozottabbak, mint azok, amelyeket a hagyományos fegyver nyújt. A kétpengéjű kard lassabb és kevésbé pontos, mint az egypengéjű. Hosszú, kaszáló mozdulatokat kíván, amelyeket nem lehet gyorsan átvinni másik irányú döfésbe vagy csapásba. Ugyanakkor, miután ennek a fegyvernek a forgatását nehezebb jól megtanulni, csupán maroknyi Jedi és bizony alig néhány Sith ismeri. Ebből fakadóan a legtöbben nem tudják, hogyan szálljanak szembe hatékonyan egy olyan ellenféllel, aki ilyen fegyvert forgat. Mindez jelentős előnyhöz juttatja azokat, akik ismerik a kétpengés kard rejtelmeit.
194-195. oldal (Szukits, 2010)
– Egy jobb Erő-használónak a fénykardja is erősebb? – kérdezte Fanry. – Mi történik, ha két Jedi harcol egymás ellen?
– Egyik fénykard sem erősebb a másiknál. Csak a Jedik képességei különböznek – magyarázta Obi-van. – A szertartásos vagy gyakorlópárbajok alatt inkább formagyakorlatokat mutatunk be, nem igazi erőpróbák…
– De mi van, amikor igazi harcot vívnak? – kérdezte a hercegnő. – Amikor szembekerül két Jedi, akik ellentétes oldalon állnak. Akkor mi történik?
– Ez… ez nem történhet meg – tiltakozott Obi-van. A felvetés olyan ostobaság volt, hogy elsőre fel sem fogta. – Ugyanazon Rend tagjai vagyunk. A Rendet szolgáljuk, és rajta keresztül a Köztársaságot. A Jedik ebből a szempontból teljesen egységesek.
– Hát, az olyan unalmas – állapította meg Fanry kissé nyafogó hangon. – És csak a Jedik hordanak fénykardot? Még sosem harcolt senkivel, akinek szintén fénykardja volt? Igazi harcra gondolok, nem gyakorlásra.
– A régi időkben a Sithek is fénykarddal voltak felfegyverkezve – felelte Obi-van. – De ők már ezer éve eltűntek. Úgyhogy: nem. Egy Jedi aligha vívhat halálig tartó kardpárbajt. Nem történhet meg.
Fanry alighanem rájött, hogy túlzottan erőltette a témát, mert szégyenlősen mosolygott, és úgy tette fel a következő kérdést, mintha viccnek szánta volna:
– Soha?
– Soha – jelentette ki Obi-van, és szintén mosolyogva megcsóválta a fejét.
171. oldal