Fenrys személy
Idézetek
– Fogadjunk egy aranyban,hogy nem találja el! – hörögte Fenrys.
– Most ne beszélj, a gyógyulásra koncentrálj! – szólt rá Aelin.
– Legyen kettő! – szólalt meg Aedion mögülük. – Szerintem eltalálja.
– Menjetek a pokolba! – morgott Aelin, de aztán hozzátette: – Legyen öt, sőt tízet teszek arra, hogy az első lövéssel eltalálja.
– Megegyeztünk – nyögte Fenrys fájdalmas hangon.
Rowan a fogát csikorgatta.
– Hogy én mit keresek köztetek!
Ezzel kilőtte a nyilat.
495. oldal
– Ködvárban egyáltalán nem érdeklődtél ennyire utánam.
– Tévedsz – dörmögte Gavriel.
Aelin felvonta a szemöldökét. Fenrys viszont olyan pillantást vetett Garvrielre, ami lassú halált ígért.
Rowan magyarázta meg a helyzetet.
– Fenrys önként vállalkozott arra, hogy kiképez téged, amikor Maeve azt mondta, hogy Wendlynbe jösz.
Valóban? Érdekes.
– Miért?
Rowan már éppen válaszolt volna, de Fenrys félbeszakította.
– Így kijutottam volna Doranelle-ből. Egyébként pedig sokkal jobban éreztük volna magunkat mi együtt. Tudom, hogy a rohadék Whitethorn mire képes, ha edzésről van szó.
– Ti ketten ott ragadtatok volna Varese-ben, a háztetőn, és halálra ittátok volna magatokat – mondta Rowan. – Ami az edzést illeti… Csak a kiképzésetek miatt vagytok egyáltalán életben, fiúkák.
Fenrys a szemét forgatta.
– A kereskedő! – mormolta Aelin. Utoljára a Vörös-sivatagban látta… És húsz évvel idősebbnek tűnt. – Eladtad az ifjúságodat egy stígiai póknak.
– Ti ismeritek egymást? – tátotta el Nesryn a száját.
– A sors fonalai különös szőttest alkotnak. – jegyezte meg Falkan, majd Aelinre mosolygott. – A nevedet viszont nem mondtad meg.
Hasar kuncogni kezdett az asztal másik oldalán.
– Már tudod, alakváltó!
Még mielőtt Falkan rájöhetett volna, Fenrys előrelépett.
– Alakváltó?
– És egyben Lysandra nagybátyja – tette hozzá Nesryn.
Alin leroskadt a Chaol melletti székbe. Rowan a vállára tette a kezét, és amikor Aelin felnézett, a hím alig tudta visszatartani a nevetését.
– Mi olyan vicces? – sziszegte Aelin.
Rowan elvigyorodott.
– Most az egyszer te lepődtél meg úgy, hogy le kellett ülnöd.
I. kötet, 49. fejezet, 495. oldal
Fenrys végül a királynőhöz fordult.
– Ha azt mondom, hogy egy felfuvalkodott hólyag, és borzalmas egy légtérben tartózkodni vele, akkor meggondolod magad?
Lorcan dühösen felmordult, de Aelin csak felhorkant.
– Hát nem ezért szeretjük Lorcant? – Olyan mosollyal ajándékozta meg Lorcant, amiből egyértelművé vált, hogy pontosan emlékszik arra, hogyan találkoztak Résvárban. Arra, amikor arccal a téglafalnak nyomta. Aelin visszafordult Fenryshez: – Majd csak az ünnepekre hívjuk meg Orynthba.
I. kötet, 42. fejezet, 427. oldal
Aedion szemöldökét felhúzva a köveket csúfító fekete foltra nézett.
– Letakarjuk szőnyeggel – magyarázta Aelin.
Lysandra felnevetett.
– Remélem, valami giccsessel!
– Rózsaszínben és lilában gondolkozom. Virágokkal hímezve. Erawan imádta volna.
A hím tündérek tátott szájjal néztek rá, Ren pedig pislogott. Elide a nyakát behúzva kuncogott.
Borte megint a hím tündéreket tanulmányozta. Nem lehengerlő vonzerejük, hanem a méretük, a hegyes fülük, a fegyvereik és hosszú szemfogaik miatt.
– Előbb kérj tőlük pacsit, csak utána adj nekik jutalom falatot! – suttogta Aelin összeesküvőn a lánynak.
– Fenrys – nyögte végül.
Beletelt egy pillanatba, mire Lorcan felfogta. Hogy Aelin mögéjük mutat, a táborra, ahogy elismétli, pedig mintha már beszélni se tudna:
– Fenrys.
Lehelete nedvesen, reszelősen tört ki belőle. Könyörgött. Kétségbeesetten, véresen könyörgött.
Fenrys Cairnnel maradt. A táborban. Aelin zokogva ismét arrafelé mutatott.
Rowan elfordult a párjától.
A szemében tomboló harag az egész világot képes lett volna magával söpörni. És látszott rajta, hogy olyasfajta bosszúra készül, amit csakis a párjáért tehet meg egy hím.
304. - 305. oldal